The Battle of Hastings

0 13

Szerző: Peter Podbrežnik

Előadó: Caravan
Kiadó: Transatlantic Records
Megjelenés: 1995
Játékidő: 52:21
Értékelés: 3.5/5

A hastingsi csata az angol történelem sorsfordító eseménye volt: ezzel érkezett meg Hódító Vilmos, és ezzel kezdődött a harcias normannok hosszú uralma Anglia fölött. Egyben a „The Battle of Hastings” a progresszív rock canterburyi szcénájának legendái, a Caravan tizenkettedik stúdióalbumának a címe is, amely 1995 őszén jelent meg, vagyis tizenhárom évvel az utolsó „rendes” lemez, a „Back to Front” (1992) után, és egy évvel a „Cool Water” (1994) című, 1977-es anyagból összetákolt gyűjtemény után.

Az album címe tulajdonképpen utalás a Caravan régi főnökének, a gitáros-énekes Pye Hastingsnek a vezetéknevére, ugyanakkor remekül illik ahhoz az ó-angol aurához is, amely a legendás zenekart szinte a pályája kezdete óta körüllengi. Hastings a kilencvenes évek első felében David Sinclair billentyűssel együtt élőben a Mirage nevű progresszív rock (szuper)zenekar tagjaként lépett fel, amelyet a Camel és a Caravan egykori tagjaiból állítottak össze. A HTD kiadó támogatásán és biztatásán felbuzdulva Hastings és Sinclair úgy döntött, hogy egy teljesen új Caravan-albumot vesz fel, ami nagy, kellemes meglepetés volt a régi hívek számára is.

A felvételeken csatlakozott hozzájuk az eredeti, sajnos azóta elhunyt dobos, Richard Coughlan, a violán és a kiegészítő gitáron visszatérő Geoffrey Richardson, valamint az új basszusgitáros, Jim Leverton (ex-Blodwyn Pig, Steve Marriott). Őt Richardson, Leverton régi haverja ajánlotta Pye-nak új Caravan-basszerosnak, miután az eredeti tag, Richard Sinclair ismét cserben hagyta őket. Vendég fúvósként ismét Pye testvére és régi „külsős” munkatársa, Jimmy Hastings működött közre, aki az egyes számok felvétele közben kifejezetten remek hangulatban volt. A Caravan hangzásában kellemes, modern újdonságot főleg a mandolinok jelentettek.

A „The Battle of Hastings” hangzásbeli megújulást hoz, és legalábbis részben sikeres visszatérés a Caravan régi, jól ismert hangszerelési normáihoz, hiszen a Pye Hastings írta dalok többsége ismét magas színvonalú. Sinclair szerzői és billentyűs hozzájárulása különösen a kereskedelmi irányba mutató „Travelling Ways” című számban aratott sikert, amelyben Leverton énekel; a dal azonnal bekerült a brit rádiók adásába, ami egy (úttörő) progresszív rock zenekarnak a kilencvenes évek közepén már-már science fictionnek számító siker volt. Írországban a „Travelling Ways” a diákzenei listák élére is feljutott, amiben biztosan szerepet játszott a Caravanhoz képest szokatlan, kocsmai hangulat és a szám szerkezete, amely kicsit a pub rockra és a folk rockra emlékeztet.

Richardson visszatérése több szikrázó vonósaranzsmánt hozott, amelyekkel a múltban is elkápráztatták a közönséget, bár néhány dal a „The Battle of Hastings” lemezen még mindig inkább a pop rockhoz, legfeljebb az art rockhoz állt közelebb, mint a progresszív rockhoz. Ilyen például a „Liar”, amelynek a refrén és a szintetizátoros textúrák miatt szinte több köze van a melodikus rockhoz/AOR-hoz, mint a prog rockhoz, még ha egyes hangszerelési megoldások továbbra is kötődnek a legendás zenekar hangzásvilágához.

A nyitó, akusztikus gitáros hangulatú „It’s a Sad, Sad Affair” egy pillanatra eszünkbe juttat néhány régmúlt Caravan-sztenderdet, azzal a lényeges különbséggel, hogy itt minden a dallamosságnak van alávetve, bonyolult improvizációknak nyoma sincs. A „Somewhere In Your Heart” és a „Cold As Ice” is nosztalgiát ébreszt a régi klasszikusok iránt: mindkettő ünnepélyes zenekari hangszereléssel díszített ballada, a „Cold As Ice”-ban pedig különösen elbűvölőek a vonósaranzsok. Ugyanakkor „fényévekre” vannak attól, amire a Caravan fénykorában képes volt. A „Wendy Wants Another 6” Mole”” burleszk, amely a hiú Wendyt gúnyolja, mulatságos és egyben szívmelengető bizonyíték arra, hogy a Caravan tagjai az évek során sem veszítették el szikrázó, csibész humorukat, amely néhány legkedveltebb korábbi dalszövegükre is jellemző volt. Az albumot az „I Know Why You’re Laughing” zárja, mintha legalább annyira lennének pozitivisták, mint tréfamesterek; itt ismét különösen érvényesül a finom érzékük a dallamos ritmusszerkezetek lefektetéséhez és a elbűvölő vokális harmóniák megformálásához Pye lelkes énekes vezetésével.

A „The Battle of Hastings” nem volt izgalmas, de azért szolid visszatérés a gyakorlatilag már leírt canterburyi bajnokoktól. Tulajdonképpen akkoriban a zenekar szűk körén kívül gyakorlatilag senki nem számított új stúdióalbumra, és az a tény, hogy ez volt a legérdekesebb teljesítményük az 1976-os „Blind Dog At St. Dunstans’” óta, kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy a Caravan 1995 után is meg tudott maradni a progrock szcénában, amely akkoriban rendkívüli változásokon ment át, ahogy újra feltámadt az érdeklődés a műfaj úttörői iránt.

Felállás

Pye Hastings – ének, elektromos gitár
Dave Sinclair – billentyűs hangszerek, vokál
Richard Coughlan – dob
Jim Leverton – basszusgitár, vokál
Geoff Richardson – akusztikus gitár, klarinét, mandolin, hegedű, elektromos gitár, vokál

VENDÉGZENÉSZ:
Jimmy Hastings – fúvósok

Produkció

Caravan

Számlista

1. It’s a Sad, Sad Affair
2. Somewhere in Your Heart
3. Cold as Ice
4. Liar
5- Don’t Want Love
6. Travelling Ways
7. This Time
8. If It Wasn’t for Your Ego
9. It’s Not Real
10. Wendy Wants Another 6″ Mole”
11. I Know Why You’re Laughing

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik