Szerző: Primož Novak
Előadó: TesseracT
Kiadó: Century Media
Megjelenés: year_month
Játékidő: 50:41
Értékelés: 4/5
A Tesseract az első, One (2011) című albumával jól felhívta a figyelmet arra, hogy a Meshuggah-t istenítő újkori progresszív, úgynevezett djent zenekarok az Öreg Kontinensen is jelen vannak. Az amerikai bandák a djentet leginkább a metalcore-ral és a deathcore-ral kötötték össze, a Tesseract azonban egészen másképp közelített. Ez a más megközelítés már a Fellsilentben megmutatkozott, amelyben a Tesseract jelenlegi gitárosa, Acle Kahney játszott.
A Tesseract az elmúlt években leginkább az énekesekkel küzdött. A mostani frontember, Ashe O’Hara már az ötödik énekes, akinek mindenekelőtt be kellett bizonyítania, hogy be tud lépni egykori énekesük, Daniel Tompkins (Skyharbor) cipőjébe, akivel a Tesseract a maga módján meghatározta önmagát.
Az Altered State egyébként a One-nal indított zenei vonalat folytatja, azzal a különbséggel, hogy az Altered State koncepcióalbumnak készült, amely négy részre oszlik: Of Matter, Of Mind, Of Reality, Of Energy. Az Altered State lassan indul az Of Matter – Proxy című számmal, amelyben finom ének és hipnotikus gitár van jelen. A hallgató már a torzított részek előtt tudomására jut, hogy az együttes ismét erős atmoszférára épít, amely szinte tipikus djent-muzsikával egészül ki. Ha a zenekar épp nem bonyolult ritmusokkal, ütőerővel és groove-val szolgál, nyugodt szakaszok, tulajdonképpen ambientális feszültségek jönnek. A recept nem hasonlít a Peripheryére, amely inkább a kiemelkedő refrénekre és a szólózásra helyezi a hangsúlyt. A Tesseract az Of Matterben, amely a Proxy, a Retrospect és a Resist számokat foglalja magában, megmutatja, hogy meglehetősen nonkonformista zenekar, amely a puszta szerkezetekkel folyton meglepetést okoz. Az egész albumon át bizonyítják, hogy a dalok nem erőltetettek, hanem kézzelfoghatóan kidolgozottak.
Az Of Mind, amely a Nocturne és az Exiled számokból áll, kissé más képet mutat a lemezről. A Nocturne, amelyet az új énekessel készült első számként mutattak be, a túl sokat ismételgetett gitárok miatt ismétlődő érzetet kelt. A számot ismét a nyugodt részek és a vitathatatlanul dinamikus ritmusszekció menti meg. Az Exile-ban a dolog jobban kibontakozik, kiszámíthatatlanabb részekkel.
Időnként maga az album kicsit túlnyújtottnak és igazi ötletek nélkülinek hat. Az álmodozó ambientális részek ugyan elérik az atmoszferikus hatást, de ha ezek a részek túl hosszúak, ez a hatás is némileg elvész. A One-nal ellentétben ebből az albumból hiányzik az agresszivitás. Az ének ugyanis végig dallamos, üvöltést nemigen hallani. Ezzel viszont a Tesseract meghatározta az albumot. O’Hara éneke nem mindenkinek fog tetszeni. Először is túl finom, a dallamívek lassúak és kicsit kiszámíthatók. Másodszor pedig a dallamvonalakban nincsenek túlzottan markáns hangsúlyok. Az ének azonban nem is adja a lemez lényegét. A Tesseract hangszeresen több mint a helyén van. A gitárok ugyan nem mutatnak túl sok újat, de itt meg kell jegyezni, hogy a Kahney–Monteith gitárkettős jobb keze rendkívül pontos. Maga a ritmusszekció pedig több mint jó. Amos Williams basszusgitárja jól hallható, saját vonalai vannak, különösen kiemelkedik a slap technika használata. A dobok külön fejezetet érdemelnek. Jay Postones dobos vitathatatlanul erős láncszem. Ritmusérzéke kivételes. Mindenképp tapasztalt emberről van szó, aki valószínűleg Tomas Haake-tól (Meshuggah) és Gavin Harrisontól (Porcupine Tree) tanult.
Pozitívum, hogy a Tesseract igyekezett valami újat bevezetni. Az Of Reality-ben elektronikus rész is felbukkan, ami a djent zenekaroknál egyébként gyakori jelenség, de a Tesseract az elektronikát kiválóan integrálta, így a jövőben akár még többet is használhatnának belőle. Az Of Reality – Calabi-Yau című instrumentális számban szaxofon is hallható, ami a djentben nem éppen mindennapos dolog. A szaxofon a lemez zárlatában, az Of Energy – Embers című számban is feltűnik, amivel az album vége megkapja az i-re a pontot.
A Tesseract másodszorra sem okozott csalódást. Az album mind a négy része értelmes egésszé áll össze. Az együttesnek láthatóan még nem fogytak ki az ötletei, a következő lemezen viszont néhány szegmenst kicsit jobban ki kell majd dolgozniuk, annak ellenére, hogy maga az album produkciós szempontból nagyon magas szinten áll. Végül csak azt érdemes kiemelni, hogy a zenekar az első lemezétől eltérő albumot készített. Kitartanak a saját stílusuk mellett, de nem érezni, hogy a minták túlzottan ismétlődnének.
Felállás
Ashe O’Hara – ének
Acle Kahney – gitár
James Monteith – gitár
Amos Williams – basszusgitár
Jay Postones – dobok
Produkció
Acle Kahney, Amos Williams
Számlista
01. Of Matter – Proxy
02. Of Matter – Retrospect
03. Of Matter – Resist
04. Of Mind – Nocturne
05. Of Mind – Exile
06. Of Reality – Eclipse
07. Of Reality – Palingenisis
08. Of Reality – Calabi-Yau
09. Of Energy – Singularity
10. Of Energy – Embers
