Devet življenj

Szerző: Aleš Podbrežnik

Előadó: Vanič, Miha
Kiadó: Razplet
Megjelenés: 2011
Játékidő: 45:26
Értékelés: 4/5

Néha később kerül a kezünkbe egy lemez, mint az szokás. De egy-két gondolatot írni róla soha nem késő. Főleg, ha minőségi munkáról van szó. Miha Vanič elismert szlovén énekes, aki az Amala, a Brizani Project, a Bassment és a Dejan Pečenko Trio együtteseiben edződött. Velük bejárta a szlovén koncertélet jó néhány nagyobb visszhangot kiváltó, hagyományokkal bíró helyszínét, például a Cankarjev domot és a Lent fesztivált. Tapasztalatban, tudásban és tehetségben nincs hiány, bár a fickó a korábbi zenekarokban sosem játszott központi szerepet. Az önálló stúdióbemutatkozásával, a „Devet življenj”-szel azonban végre ezt a lépést is megtette, és az album történéseinek középpontjába állt.

Miha a korábbi közös munkák során rengeteg jó kapcsolatot és ismeretséget gyűjtött a legjelentősebb szlovén, valamint néhány külföldi zenésszel, akiket meghívott első stúdióalbumára. Az oroszlánrészt itt az elismert zenész (elsősorban kiváló basszusgitáros) és producer, Traja Imer Brizani végezte. Ő írta meg a dalok összes hangszerelését, és a közreműködő zenészek egész szivárványát a megfelelő helyre rakta a számokban! Ez a színes társaság a garancia arra, hogy Mihának pontosan az sikerült, amit csendben remélt. Az alapötletek a kompozíciók hangszerelésének optimális formájáig vannak kidolgozva. Az eredmény minden dicséretet megérdemel. Ötletekben és hangszerelésben változatos, sokszínű album áll előttünk, amelyet végig szórakoztató hallgatni, főként a közreműködők kiváló játéka és ötletes zenei megoldásai miatt, no meg Miha átélt, tapinthatóan meggyőző éneke miatt, amelyről elmondható, hogy határozott karizmát és felismerhetően kiforrott énekes karaktert hordoz.

Bár az album alapvetően középtempós, rádióbarát, mondhatni egyenesen popos, végig markáns kitérőket tesz a jazz, a soul, a funk, sőt a világzene műfaji elemei felé, és akad rajta egy nem elhanyagolható csokornyi pillanat, amikor a gitár határozottan „megbőg”, vagyis Miha mindeközben egyáltalán nem feledkezett meg a kívánatos rock ‘n’ roll fűszerről.  Úgyhogy a „Devet življenj” minden olyan hallgatónak érdekes lesz, aki szereti a kifinomult hangszerelést, a apró, de szaftos finomságok ravasz összeillesztését egy mozgalmas kirakóssá, amely a stílusbeli ágazottság ellenére végig kiválóan hallgatható marad. Ebben az értelemben nagyon érett stúdióbemutatkozásról van szó, amely nem ismeri a naiv megoldásokat, nem csúszik a már hallott közhelyek triviális kiszámíthatóságába.

A produkció kiváló! Meleg, organikus, dinamikus. Miha Vanič kellemes hangját végig gondosan kidolgozott, egységesen megálmodott hangzásvilág öleli körül. Az alap ritmusképletet ütőhangszeres díszítések nemesítik, ebbe a formába vág bele Traja Imer Brizani kiváló basszusjátéka, amely azt a jazzes-funkos groove-hatást adja, ami a dalok zömének elemi támasza. Traja a játékának mestere, és egyes számokon belül is kivételes kontrasztokat teremt (Med mesečino in snom). Az első vonal kíséretét fúvósok (szaxofonok, trombiták, fuvolák), gitárok és billentyűk rendkívüli szövedéke adja, Miha énekét pedig bőségesen és végig ízlésesen övezik női háttérvokálok, akik egy olyan számban, mint az Ocena, még „gospelesen” is elkanyarodnak. Minden dal tartalmaz egy középső „szólisztikus fűszerezést”, amely fellazítja a dalok kompakt alapformáját. A „mid-eight” részek különösen nemesen vannak fűszerezve, a kiváló zenészek pedig a (főleg jazzes beütésű) szólóikat folyamatosan a megfelelő középúton adják elő, amely kifejezi az adott szólista erényeit, ugyanakkor alárendelt marad a vezérdallam, illetve a motívum fenntartásának.

Bár az album anyagának leginkább a szlovén nyelv áll jól (a szlovénül megszólaló dalok a legerősebbek), Miha néhány számot horvátul és angolul is kipróbált. Itt van a nyugodt, szinte balladaként megszólaló Pola svijeta, amelyben Miha duettet énekel a rendkívül érdekes horvát énekesnővel, Zdenka Kovačiček-csel.  Egy kis csipkelődő hangulatot visz a lemezre Miha együttműködése az ausztrál énekesnővel, Jackie Marshall-lal a The Few Steps című dalban, ahol a világzenei elemek sem maradnak el.  A (újabb csendesebb) Find Me The Way (megint Jackie-vel duettben) viszont az album legkevésbé érdekes pontja, és különösen zavaró a refrén túlzott ismétlése, amikor a szám a „fade-out” felé hajlik. A Meja viszont minden bizonnyal az album egyik legjobb dala! A felvezetés futólag a Queen The Show Must Go On című számának ünnepélyességét idézi, aztán a dal teljesen lecsendesedik, a versszakba pedig etno-elemek lopakodnak be tamburával. A dalban kiváló az átvezetés a refrén crescendójába. Az album drámai, mollokra épülő mestermunkája!

Az album lendületesen indul és lendületesen zárul. Ez azt jelenti, hogy az albumot eleinte a rockosan megtámogatott nyitószám, a Še eno noč mi daj emeli fel, a lemezt pedig hasonló energiaszinten a huncut Tvoje sledi zárja, amelybe a végén Zdenke Košiček vokális improvizációs betétje épít be egy különleges pillanatot. A gitárfrázis jól hallhatóan előtérbe kerül egy olyan számban, mint a Še eno noč mi daj, de a hangszerelés terén nem veszi át az elsőbbséget a többi hangszer felett. Tekintettel arra a zenei háttérre, ahonnan Miha érkezik, a korábbi, többtagú zenei formációkban (zenekarokkal stb.…) szerzett közös tapasztalataira, valamint az Imer Traja Brizani guruval való zenei cimboraságra, az album dalai hangszerelésükben úgy is vannak felépítve, mintha zenekarra íródtak volna. A fül nem hallhatja el a sokféle fűszert és részletet ebben a színpompás zenei kirakósban, amely rövid, tömör és filigrán hangszerelői finommechanikai mozdulatokból áll.

Egy ennyire szép és tartalmában zeneileg gazdag stúdióbemutatkozás láttán, amely rendkívül őszintén tükrözi Miha Vanič sokrétű zenei érzékenységét, Miha – ha kitartana ezen a vonalon – kinőhetné magát azon dalszerző-énekesek egyikévé, akik a hazai „mainstream” csúcsát formálnák (mint például Gibonni Horvátországban). De mivel a mi „mainstreamünk” jelenleg tele van „ballaszttal”, amely egy másik, egészséges környezetben sosem határozhatná meg egy anyaország zenei „mainstreamjét” (értsd: „Hja, takle mamo!”), és mivel a népnek nincs többé ideje arra, hogy különválogassa a búzát a pelyvától, valószínűleg ez az album is a szlovén zenei színtér peremén marad, és lassan feledésbe merül. Reméljük, nem így lesz. A „Devet življenj” nagyon minőségi produktum, amely az egészséges művészi tartás értelmében Miha Vaničnak minden szükséges ugródeszkát megad ahhoz, hogy az egészséges pop (és rock) „mainstream” felé szárnyaljon, amiről Szlovéniában ma elmondható, hogy először egyáltalán újra meg kell tanulnia megtalálni. Az a kérdés, mi Miha motivációja, de az első album tartalmából azonnal világos, hogy elsősorban egy őszinte szerzői önállóság érett dokumentumával van dolgunk, és hogy a kicsapongó giccs- és középpontba állás-vágynak a „reklám”-reflektorok fényében egy ilyen történetben (szerencsére) nincs helye.

…és nem! A borítón nem Zoran Thaler van.

Felállás

Miha Vanič – ének
Imer Traja Brizani – basszusgitár, „fretless” basszusgitár, billentyűk
Igor Bezget – elektromos, akusztikus gitár
Šemsudin Đopa – akusztikus gitár
Uroš Rakovec – elektromos gitár, akusztikus gitár
Armando Brizani – billentyűk
Dejan Pečenko – „Hammond” orgona
Robert Ivačič – szájharmonika
Žiga Kožar – dob, ütőhangszerek
Žiga Šercer – ütőhangszerek
Mikavž Ašič – szopránszaxofon, tenorszaxofon
Andreas Morinello – altszaxofon
Miha Hawlina – altszaxofon
Matjaž Mikulteič – harsona 
Bajsa Arifovska – tambura, kaval, klarinét
Franci Zakrajšek – speciális effektek
Zdenka Kovačiček – háttérvokál, vokális improvizáció, ének a 3. dalban
Jackie Marshall – ének a 4. és a 7. dalban
Ana Kučan – háttérvokál
Andrej Babič – háttérvokál
Sewer Nuhi – háttérvokál

Produkció

Imer Traja Brizani

Számlista