Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Šinobusi
Kiadó: Dallas Records
Megjelenés: 2013
Játékidő: 50:35
Értékelés: 5/5
A Šinobusi nevét a dízelmotoros személyvonatról (külön mozdony nélkül) kapta, amelyet egykor, jugoszláv időkben a szerbiai Goša gyárban gyártottak, és amelyet Szlovéniában ma már csak Metlikában láthatsz, amikor a horvátországi Karlovacból begördül. A zenekar egy újvidéki old school rock banda. Tavaly év vége felé, karácsony tájékán adták ki negyedik stúdióalbumukat „Nebo od skaja” címmel (szó szerint: „Skajból való ég”). Ha kicsit belemélyedünk a címbe: a szerbek „Vuk Karadžić szerint” az angol „sky” szót „skaj”-nak írják és olvassák, így a címnek van egy alternatív értelmezése is, de ezt kutasd tovább magad. Elég pszichedelikusan cseng, akárcsak helyenként maga az album.
A zenekar korántsem ismeretlen a színtéren. Tizenhárom éve működik, több mint 300 fellépés van mögötte, ami egy olyan bandától, amelynek folyton új és új túlélési stratégiákat kell keresnie, irigylésre méltó teljesítmény. Edzett vén macskákról van szó, akik egy szerény, blues-sztenderdek játszására szakosodott akusztikus triból lassan, természetes úton fejlődtek kiváló blues rock kvintetté, rendkívüli szerzői kifejezőerővel.
A „Nebo od skaja” tizennégy saját szerzeményt tartalmaz. A zenekar első olyan albuma, amelyen egyetlen feldolgozás sincs, és az elődeihez képest jellegében sötétebb hangulatú. A Šinobusi számos zenei elemet épít be retró hangzásába. Az alapot továbbra is a blues adja, de érdekes felismerés, hogy a zenekar fejlődése nyomán a blues jegyei egyre szebben olvadnak össze a zene más műfaji területeivel, így maga a blues-forma mesterien el tud bújni a kompozíciókban, és hallgatás közben csak „a második síkban” válik kifejezővé. A „Nebo od skaja” bizonyítja, hogy a zenekar kreatív-hangszerelői profilja kiválóan érett, ugyanakkor ismét megmutatja, milyen erős szövegírók vannak a csapatban: költészetük a világosan körvonalazott hangszerelések mellett, finom metaforajátékon keresztül kivételes mélységű mondanivalót hordoz. Az album egyik legmegrázóbban igaz, bölcsen megválasztott metaforába csomagolt szövege a Ćorav sokak című dalé.
A „Nebo od skaja” albumon minden a helyén van. A retró hangzást ismét mesterien ékesíti az egyedülálló produkció, amely megőrizte az élő, organikus hangzás melegének teljes dinamikáját, és merem állítani, hogy a zenekar koncertszerűen, egyben vette fel a lemezt a stúdióban – legalábbis erre utal az elért atmoszférikus ragadozó erő, amelyet az őszinteség épít, az érzelmek és a szenvedély hiteles megszólaltatásának záloga. A rétegesen felépített hangkép annyira nyers és őszinte, hogy akár analóg technikával is rögzíthették. A Šinobusi stílusa egyszerűen ezt követeli meg. Ha el akarod érni azt a hitelességet és a rockkultúra úttörőinek azt a felejthetetlen báját a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején, mindent elsőre veszel fel, lehetőleg analóg technikával. Ehhez pedig nagy bátorság kell.
Milan Korać éneke a Šinobusi zenéjének az első eleme, amely mélyen megérinti a hallgatót. Hangszíne egy csipetnyi pszichedelikát is vihet a dalok karakterébe, ami a hatvanas évek végének zenei trendje volt, amikor például a The Moody Blues és a Procol Harum megjelent. Az album melodikus teltsége, a bluesalapokból kiindulva, olyan jól kiaknázott, hogy joggal lehet párhuzamot vonni az old school hard rock zenekarok, például az Uriah Heep hangzásvilágával és stílusával, főleg a háttérben szóló Hammond-orgona vastag szőnyegei miatt (a nyitó Vazduh, majd a Skačem visoko), valamint a Wishbone Ash-sel, Milan Korać „bársonyosan” simogató énekének köszönhetően, amely főleg az akusztikus kíséret bőséges támogatásával helyenként Martin Turner hangszínárnyalataira emlékeztet (Kuća ljubavi, Ponekad). Vannak pontok, ahol a riff markánsabb, mint a nyitó Vazduhban vagy a Ko zna című dalban, majd a zenekar két kiérlelt instrumentális számmal, a Noonism-mel és a záró Odlazakkal tovább színezi az album tartalmát. Ez a két dal csak megerősíti a kiváló „jam session”-teljesítményt és a remek összeszokottságot, a tagok közti hatásos kémia révén. A Potera című számba még a surf rock érzése is belopózik. Találkozunk olyan pontokkal is, amelyek 40 évvel ezelőtt biztosan ott pörögtek volna a rádióállomások adásában, ilyen a Naš dan, tökéletes hangszereléssel, kiegészítő női vokális harmóniákkal, amelyek a férfi főének verssorai közti teret színezik. Mindenesetre főleg a szövegek miatt, illetve a vezető dallamformák keresésének alkalmi megoldásai okán a Šinobusi kémiája összevethető a hetvenes évek YU-rock zenekarainak retró hangzásával, mint például a jó öreg Korni Grupa, YU Grupa, Atomsko skloništa és/vagy Smak. Ezt a retró nosztalgikus vibrálást erősíti az akusztikus hangszerelések erős organikus keveredése is, amelyekkel a Šinobusi sűríti kifejező hangzását. És ez még nem minden. A vezető motívumokat szájharmonikával is kitöltik.
A „Nebo od skaja” 14 világosan körvonalazott dalból álló lemez tetőtől talpig. A Šinobusi sajátos zenei kalandot művel, mélyen a retró nosztalgiába révedve, ugyanakkor kivételes szerzői érettséget mutat, és ami a legfontosabb az egészben: a saját zenei mesterség egyedülállóan önálló kifejezését. Ha rajongsz a hetvenes években a volt Jugoszlávia területén burjánzó progresszív rockért, a pionír nagy-britanniai hard rock zenekarokért, mint többek között a Wishbone Ash, az Uriah Heep, a Procol Harum, akkor a „Nebo od skaja” nemcsak lelkesíteni fog, hanem egy szóval: egyszerűen elbűvöl. Az album hajszálpontos újrateremtése a hetvenes évek rockrezgése úttörő, kutató szellemének, amely a Šinobusi kezében teljesen önállóan nyilvánul meg. Gyönyörű lemez, amely időben és térben elveszett, és bizonyítja, hogy a Šinobusi zenekarként a saját szerzői zenei alkotómunkájának csúcsa közelébe ért, ezért ha sikerül megtartaniuk ezt a kreatív töltetet, joggal várhatunk tőlük még sok fenséges saját alkotást a jövőben.
A szlovén választ ma az El Kachon zenekarban kereshetnénk. Mindkét banda erősen az alapvető blues hagyományra tekint, de mindegyik a maga kifejezési ágába mozdult el, ezért ez a rendkívül kompatibilis páros akár közös balkáni turnét is lenyomhatna.
Felállás
Milan Korać – ének, gitár
Nenad Patković – gitár, billentyűk, háttérének
Stefan Stefanović – szájharmonika
Predrag Dmitrović – basszusgitár
Đorđe Bubnjević – dob
VENDÉGZENÉSZEK:
Jelena Bračika – háttérének a 4. dalban
Maja Matić – háttérének a 4. és a 11. dalban
Dragana Keller – háttérének a 4. és a 6. dalban
Produkció
Darko Varga
Dallista
1. Vazduh
2. Kuća ljubavi
3. Bio sam tu
4. Naš dan
5. Skačem visoko
6. Greed
7. Iz drugog ugla
8. Potera
9. Ćorav sokak
10. Noonism
11. Ko zna
12. Ponekad
13. Lion’s Garden
14. Odlazak
