Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Fish
Kiadó: Chocolate Frog Records
Megjelenés: 2013. 09. 09.
Játékidő: 66:56
Értékelés: 3.5/5
Derek Dick, a karizmatikus skót óriás, kertész, különleges és gyakran megrázó történetek mesélője, valamint a legendás progresszív rock zenekar, a Marillion egykori főhangja, a közönség előtt jóval inkább Fish művésznéven ismert. Öt évvel az előző, „13th Star” (2008) című lemeze után most felébredt „téli álmából”, és megjelentette tizedik stúdióalbumát „A Feast Of Consequences” címmel.
Fish ez alatt az öt év alatt újra megházasodott (ezúttal úgy tűnik, jóval sikeresebben), hosszú, többé-kevésbé gyümölcsöző közös munka után elvált az eredeti gitárostól, Frank Ushertől, és adott néhány koncertet (főleg Észak- és Nyugat-Európában). Egyébként az utóbbi években zenei tevékenysége erősen visszafogott volt, és sok rajongó már azon kezdett tűnődni, nincs-e valami baj a skót énekeslegendával, hiszen ilyen hosszú pihenő egyáltalán nem vallott rá. Ahogy azonban az amúgy nagyon szolid „A Feast Of Consequences” első hallgatásai is mutatják, művészi vénája ezúttal kissé alábbhagyott, bár senki sem várt egy újabb szinte hibátlan teljesítményt a „13th Star” stílusában, amely sokak szerint egyenesen a szólókarrierje főműve volt.
Ennyi idő után a kultikus énekes és szövegíró életművének legtöbb kedvelője azt várta volna, hogy az „A Feast Of Consequences” tele lesz felfrissítő zenei ötletekkel, de nem szabad elfelejteni, hogy Frank Usher mindig fontos zenei (társ)szerzője volt Fish szólókarrierje néhány legjobb szerzeményének, és az ő hiánya az „A Feast Of Consequences” albumon érződik. Usher távozását egyébként vegyes eredménnyel pótolták Fish régi cimborái: az új/régi gitáros, Robin Boult, a hosszú ideje a zenekarban játszó basszusgitáros, Steve Vantsis, aki a 2008-as kilépése után szintén visszatért, valamint a rutinos billentyűs, Foss Patterson (ex-Camel).
A dobok mögé ismét Gavin Griffiths (ex-Karnataka) ült, a produceri teendőket pedig újra Calum Malcolm látta el (producerként dolgozott többek közt a Nazarethtel és a Simple Mindsszal), aki már a meglehetősen sötét „13th Star” albumon is jól vizsgázott. A produkcióra egyáltalán nem lehet panasz, Fish legjobb szólólemezeinek szintjén áll. A gyakran hatásos női kísérővokált Elisabeth Troy Antwi énekelte.
Az összes felsorolt segítő méltón teljesítette a feladatát hangszeres és produkciós téren, sajnos azonban éppen Fish az, aki az „A Feast Of Consequences” albumon, amely érezhetően könnyedebb és kevésbé ihletett a sötét elődjénél, mint egyedi érzelmi dimenziókkal bíró énekesnagyság kissé a várakozások alatt teljesített. Ezúttal gyakran Troy Antwi segítségére szorul, aki mellesleg szintén remek énekesnő. Fish hangszíne persze még mindig messziről felismerhető és épp olyan karizmatikus, mint régen, technikailag viszont egyre jobban megviseli az idő vasfoga, ezért minden alkalommal kerüli a magas fekvéseket. Ez még nem lenne baj, ha a hangjából nem hiányozna érezhetően az egykori teatralitás. Időnként kifejezetten fáradtan szól, így sokszor hiányzik az a mesélős, elbeszélő tűz, amely mindig képes volt felejthetetlen drámát teremteni.
Az album első fele kissé gyengébb a másodiknál, és többnyire artrockos „hibridekből” és átlagos (fél)balladákból áll, amelyek semmi újat nem mondanak ahhoz képest, amit Fish már számtalanszor elmondott, azzal a különbséggel, hogy néhány dalban jóval kevésbé tűnik érzelmileg elkötelezettnek, mint amire számítanánk. Kísérőzenekara egyébként végig kiváló, de az nyitódalok aranyzsmentei közül túl sok az olyan általános és egysíkú, hogy nehéz lenne bennük igazi progresszív rockról beszélni. Nagyjából a hatodik dalig (a kiváló „Crucifix Corner”) az album egyáltalán nem „indul be”. A közel 11 perces, tisztességesen elnyújtott (kvázi)eposz, a „Perfume River” akár négyperces dalként is megjelenhetett volna, hiszen ritmikailag az idő nagy részében ugyanabban a ritmikai hangnemben mozog, és a meglehetősen változatos akusztikus és szintetizátoros díszítéseken kívül sehová sem fejlődik. Fish ebben átlagos, az elején óvatosan figyelő, nagyjából a szerzemény feléig, amikor egy rövid elektromosgitár-improvizáció jön be, ez pedig megjósolja a erőtlen hangulat végét és a nagyobb változatosságot. Csak ekkor emeli fel kissé a hangját Fish, és kezd emlékeztetni a „régi szép idők” önmagára.
Az „All Loved Up” átlagos kemény rockdal, amelyet egy-egy Deep Purple valószínűleg sikeresen alakítana át érdekes kislemezzé, miközben Fish a túlságosan egyenes ritmusok és az általános szintetizátoros kíséret mellett képtelen megidézni a várt drámát. A kelta ízekkel fűszerezett „Blind To The Beautiful”, amelyben a refrénben a kísérőénekesnő is segít neki, meglehetősen kiszámítható és óvatos szerelmes ballada pásztori akusztikusgitár-kísérettel és pozitív hangulatú szimfonikus hangszerelésekkel. A címadó dal az album egyik jobb pillanata, amely messze nem nélkülözi a fényes pontokat. Újabb pásztori balladaként indul határozott akusztikusgitár-akkordokkal, amelyek kellemes dallamot teremtenek, miközben Fish úr végre kissé energikusabban szól, úgy, ahogy az elvárható tőle. Az első átmenet után drámai kitörés következik egy temperamentumosabb és összetettebb szakaszba.
A „High Wood” szimfonikus kísérlet, Fish deklamálásával indul. Néhány szép zenekari hangszerelés, ütős gitárbetét és a balladából energikusabb rockerbe való gördülékeny átmenet ellenére kissé unalmasan, ismétlődően, ha nem is „nyűgösen” szól. Az album második fele érezhetően ihletettebb az elsőnél. A korábban említett „Crucifix Corner” a lassú felvezetés ellenére az „A Feast Of Consequences” csúcspontjai közé tartozik, ahol Fish úrnak és társainak sikerült egy grandiózus méretű progresszívrock-klasszikust létrehozniuk, amely akár Fish pályafutásának legjobb pillanatai közé is tartozik. Fish újra úgy szól, „ahogy kell”, és hatalmas érzelmeket köp ki magából, amelyek összhangban vannak a felkavart atmoszférával és a fenséges gitár-billentyű harmóniákkal, ezek pedig a dinamikus dobos kanyarokon keresztül áradnak.
A karneváli bevezetésű „The Gathering” pozitív hangulatú, pásztori power ballada, amely hangulatával és szövegével Fish hagyományos skót hazaszeretetét és nosztalgiáját sugározza, és akár a skót függetlenségi mozgalom himnuszává is válhatna. A „Thistle Alley” kifejezetten sötét hangulatával és csípős gitárfrázisaival könnyen szerepelhetne a „13th Star” albumon is. A „The Leaving” című dalban, amely melankolikus vonósszólamokat tartalmaz, Fish ismét elbeszélő jellegű énektechnikát alkalmaz. A „The Other Side Of Me” kellemes pásztori ballada, amelyben a női vokál bőséges segítségével különösen érződik, hogy Fish idős korára, úgy látszik, énekes „mesélésével” egyre inkább a skót Leonard Cohen egyfajta változatává válik. A „The Greatest Unravelling” – újabb lassú bevezetésű dal, jól kipróbált hangzásformulával – elsősorban az éteri mellotronhullámokkal és a dinamikus gitárbetétekkel nyűgöz le, a Fish és Troy Antwi közötti vokális duettek pedig meglehetősen jól sikerültek. Úgy tűnik, a skót vén motoros a jövőben egyre inkább a kísérőénekesnő segítségére fog támaszkodni, ami egyszerre jó és rossz.
A fáradtnak tűnő Fish az „A Feast Of Consequences” albumon az olykor felvillanó zsenialitás ellenére viszonylag erőtlenül vergődik át azokon a sokrétű érzelmeken, amelyeket hosszú évek óta kitartó hívei magától értetődően elvárnak tőle. A végeredmény korántsem rossz lemez, de több ihlettel még jóval jobb is lehetett volna. A fő gond az, hogy kevés olyan dal van rajta, amely tartós nyomot hagyna a hallgatóban, ahogy az Fishnek pályafutása nagy részében sikerült. A skót hegyi ember emellett már kissé túlzottan is a megbízható, de már sokszor kipróbált hangzásbeli trükkökhöz nyúl a korábbi albumokról. Végig az tűnik fel leginkább, hogy miután végre boldog családapa lett, elvesztette azt az értékes ihletforrást, amely állandó személyes (főleg szerelmi) frusztrációiból fakadt, bármilyen cinikusan hangzik is ez. Mindazonáltal Fish minden új stúdióalbumának megjelenése különleges ünnep a progresszív rock romantikus korszakának minden szerelmesének, és a hűséges hívek, miközben az albumot a személyes weboldalán és a koncerteken vásárolják (a boltok polcain nem lesz elérhető), ezúttal „Halnak” is hajlandók lesznek elnézni egy s mást.
Felállás
Fish – ének
Robin Boult – gitár
Foss Paterson – billentyűs hangszerek
Steve Vantsis – basszusgitár
Gavin Griffiths – dob
VENDÉGZENÉSZEK:
Liz Antwi – kísérővokál
Aidan O’Rourke – hegedű, fúvós és vonós hangszerelés
Produkció
Calum Malcolm
Dallista
1. Perfume River (10:58)
2. All Loved Up (5:07)
3. Blind To The Beautiful (5:12)
4. A Feast Of Consequences (4:29)
5. High Wood (5:26)
6. Crucifix Corner (7:25)
7. The Gathering (4:30)
8. Thistle Alley (6:08
9. The Leaving (4:59)
10. The Other Side Of Me (6:09)
11. The Great Unravelling (6:32)
