Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Pink Cream 69
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2013
Játékidő: 51:27
Értékelés: 4.7/5
Közel 6 év telt el a „In10sity” óta, és a Pink Cream 69 végre visszatér! Emlékszik még valaki a veliko ubeljskói fellépésükre, arra a réges-régi napra, 2007. július 14-én? A RockLine akkor interjút készített a zenekarral, amelynek felvételei még a később megjelent dupla DVD-re, a „Past & Present”-re is felkerültek … a szép emlékek egy kiváló bandáról megmaradnak, a lényeg viszont az, hogy a Pink Cream 69 Pink Cream 69 marad. Kiválóak, természetesen.
Hogy mi okozta ezt a lassúságot az új lemez összeütögetésénél, azt egyedül az ördög tudja. David Readman énekes közben a szólókarrierjével foglalatoskodott, vokált adott a Voodoo Circle-nek – Alex Beyrodt német gitárvirtuóz projektjének –, Kosta Zafiriou, a zenekar mostanra már volt dobosa és egyébként alapító tagja menedzseri ügyekkel foglalkozott a Helloweennél, majd nemrég átigazolt az Unisonichoz – a „Ceremonial” ugyanis az első lemez a zenekar új tagjával, Chris Schmidt dobossal. Felmerül a kérdés az is, hogyan alakult ez idő alatt Alfred Koffler egészségi állapota. A gitáros ugyanis 2004 óta a fokális dystonia egyik formájától szenved (idegrendszeri betegség, amelynek következtében egy testrész izomcsoportja nem engedelmeskedik az agykéreg parancsainak) a bal kezében. Hogy a Pink Cream 69 még mindig rúgja a port, azt tavalyelőtt győződhettünk meg róla, amikor a németországi Kaufbeurenben kaptuk el a zenekart (a Helloween és a Stratovarius előtt). A „Ceremonial” tehát amolyan hazatérés a Pink Cream 69 mai felállásának. Amikor az ember először végigfut a „Ceremonial” számlistáján, önkéntelenül az az érzése támad, hogy feldolgozáslemezt tart a kezében, ahogy olvassa a Land Of Confusion, Wasted Years, I Came to Rock… címeket – de már maga a lemezcím is utalhat erre.
A Pink Cream 69 a legfrissebb albumával is a hard rock olyan változata marad, amely a gitárriffek tömör hangzásában a legintenzívebben közelít a heavy metalhoz. A Pink Cream 69 ezzel a lemezzel is a német nyelvterület óiskolás hard rock zenekarainak ligájában marad – a Krokustól, a Bonfire-től, a Frontline-tól, a Maxtől, a Fair Warningtól az újabb Jaded Heartig, és ide sorolhatjuk a dán Pretty Maidset is. A Pink Cream 69 az új korszakban is átkozottul fel van tuningolva a gitárriffekkel. Ez a német megingathatatlan elkötelezettség! Emellett hű marad a birtokló, fülbemászó refrének dallamos zsákmányolásához, amelyek a szerzemények megszerkesztésekor az előtérben maradnak. A megalkuvást nem ismerő rockos pofon, a Right From Wrong ebből a szempontból az új album dalai közül ideális kislemezjelölt. Tömör, rövid „srapnel”, riffekkel kiélezve, a refrén bombasztjával megpakolt Pink Cream 69-kiáltvány az új korszakra. A Wasted Years is, a refrén nyitórészével, amely a Queen-örökzöld, a Breakthru felé kacsint, kézenfekvő választás az új lemez bemutatkozó kislemezének. A hangulatos crescendo itt is természetesen a refrénbe került.
A Rainbow-féle hard rock iskola először rögtön a nyitó Land Of Confusion-nél mutatja borzas élét, hiszen a hangulat fokozatos felépítése az arabeszk melosz fényében a Rainbow mini epikus szvitjének, a Gates Of Babylonnak néhány távoli rokoni szálára emlékeztet. Sötét nyitány az albumnak, összhangban az európai sötét idők hangulatával. A klasszikus hard rock iskolához ősi szállal kötődő gitárfrázisból van még jócskán a lemezen, és ez nagyon jólesik, hiszen egyre kevesebb az olyan album, amelyet a klasszikus hard rock iskola ilyen szenvedélyes intenzitással játszana el. A Big Machine vezető gitárfrázisa némi köszönettel tartozik a Whitesnake-klasszikus, a Still Of The Night nyitóriffjének. Az album alapvetően persze a Pink Cream 69 felismerhető jellegzetességét hordozza, de az ilyen beleégetett riffek, amelyek az alkotói ihlet ősatyáira kacsintanak, mint a Deep Purple (az I Came to Rock verseiben van valami a Speed King frizurájából), csípősen ingerlők, és épp jól szítják az album fejlődését, úgy, hogy az megtartsa maga mellett a kemény hangzású, de dallamosan kivitelezett zenei szerkezetek igazhitű rajongóját.
A nem egész hat évnyi szünet alatt, az új és az előző album között sok ötlet gyűlt össze. Természetesen megint a legjobbakat használták fel. Ezért az album a hangulati állapotok hullámzásának heves dinamikájában bontakozik ki. Az album vörös fonalát az élőben felhevült játék erős kémiai köteléke szövi, amely igazi koncertérzetet teremt. Jellegzetes, de a német hard rock iskola hitelességi státuszához elengedhetetlenül jellegzetes! Az album egyik ilyen csúcspontja a középtempós, sötét és erősen atmoszférikus Passage Of Time, ahol Readman a rendkívüli énekes tartásában különösen lenyűgöző, hiszen a dal gyors és nyugodt szakaszai közti váltás plusz teret ad neki, hogy a versszakok dallamának alakításába soul-frizurát ültessen. A refrén dallamának teljes erővel kitöltött bombasztja természetesen nem marad észrevétlen. Ehhez közelít Readman az album vége felé a King For One Day-jel, vagy a nyitó Land Of Confusion nyugodt szakaszaiban. Ezek a középtempós pontok kiemelik az album rendkívüli vokális szubsztanciáját, hiszen Readman bennük a legerősebb és legintenzívebb, ami plusz teret ad neki, hogy maximálisan kiteljesedjen, és így még intenzívebben rajzolja meg a versszakok üzeneteinek érzékeny oldalát. David Readman énekteljesítménye a Pink Cream 69-nél külön fejezet a tökéletességben. Ezen az albumon is tehát!
A tisztánlátás jegyéről a blues-szal nyomatékosított, mégis riffekkel kiélezett záró Superman gondoskodik, szórakoztató versszakokkal kombinálva. A Pink Cream 69 itt még egyszer felhívja a figyelmet arra, hogyan születik meg a bombasztikus természet a dallamos hard rock fertőző frizurájában. Egy újabb rendkívül lenyűgöző refrén vezet el idáig, és egyúttal emlékeztet is arra, hogy a Pink Cream 69 ismét kifaragott egy remek stúdióalbumot, amelyet a végén újra be akartok majd tenni a CD-lejátszóba.
És a különbség az „In10sity”-hez képest? Voltaképp csak egy, de elég fontos. A „Ceremonial” összességében retro hangzású. Közelebb áll tehát a klasszikus rockzenekarok iskolájához, amelyeket a recenzió előző bekezdéseiben idéztünk. Ezért a riffekben kissé lazábban hat, ugyanakkor teret nyit annak, hogy a ritmusszekció az egyik oldalon kontrasztosabban érvényesüljön, ez pedig egyúttal David Readman énekértelmezésének érzéki magját is kiemeli. A „Ceremonial” tehát egy hajszállal kevésbé mérgesen borzas, mint a megvadult, metalosan kiélezett elődje, az „In10sity”. Ezért az új album hangképe még lédúsabban sűrített, ami azt jelenti, hogy a régi rockiskola mintáját követi a zenekari játék és hang átültetésében a klasszikus rockötösre, még ha a Pink Cream 69 nem is használ billentyűket, ami azt jelenti, hogy náluk a kisebb kontrasztos elmozdulásokat a hangzásban és a stilisztikai produkcióban nehezebb észrevenni, mint az európai hard rock iskola többi, hasonló rangú zenekaránál.
Érett, lédús körte a kiváló hard rockból, amelyet a Pink Cream 69 megbízható művészi konglomerátuma szállít! Mivel a dán Pretty Maids két hónap múlva új stúdióalbumot jelentet meg, érdemes lenne azon elgondolkodni, hogy a két zenekar közös európai turnéra induljon.
Felállás
David Readman – ének
Alfred Koffler – gitár
Uwe Reitenauer – gitár
Dennis Ward – basszusgitár
Chris Schmidt – dobok
Produkció
Dennis Ward
Számlista
1. Land of Confusion
2. Wasted Years
3. Special
4. Find Your Soul
5. The Tide; Big Machine
6. Let the Thunder Roll
7. Right or Wrong
8. Passage of Time
9. I Came to Rock
10. King for One Day
11. Superman
