Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Barni Band
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2012
Játékidő: 45:32
Értékelés: 3.5/5
A Barni Band, Aleš Boroš énekes zenekara, amely Rogaška Slatinán él, egy kőhajításnyira jóval híresebb rogatec-i földijeiktől, a Mi2-től, közel tíz év után végre összehozta friss, összességében harmadik stúdiólemezét. Néhányan talán emlékeznek rájuk az 1999-es slágerről, a Naša pesemről, amely az első albumon, a „Jutro pojutrišnjem”-en jelent meg. Ezt követte a „Drugi krog” (2003), majd, mint említettük, kilenc év hosszú szünet jött.
Az új album, a „Veseloigra” tetőtől talpig Aleš Boroš szerzeménye, a lemez megszületésében részt vevő Barni Band-csapat viszont felfrissült. Boroš mellett ma már Boštjan Imenšek gitáros (aki koncerteken a Mi2 soraiban is fellép), Boštjan Selič (basszusgitár) és Sandi Kampuš (dob) alkotja a felállást.
A „Veseloigra” a „Drugi krog” történetének folytatása. A két lemezt természetesen logikus szálak kötik össze, a legfontosabb összekötő elem pedig Aleš Boroš énekstílusa, no meg az, ahogy a zenét és a szövegeket írja. Mivel azonban mások az idők, és a két album között kilenc évnyi szakadék tátong, a „Veseloigra” hangzásban és produkcióban érezhetően fejlettebb lemez. A Barni Band produkciós téren megérett. A „Veseloigra” büszkélkedhet a hangszerek közti remek egyensúllyal, a billentyűk ötletes elhelyezésével, a női kísérővokálokkal, sőt még trombitával is, ami pontszerű hangsúlyokat ad a daloknak. Billentyűs és gitáros díszítések is kerültek rá. Az album igazán élő érzést áraszt, pont jó adag dinamikus lüktetéssel, a hangkép szerves és meleg, az építőelemek jól elkülönülnek egymástól, éppen ezért a lemez hangzásban teljes, telt.
Zeneileg a Barni Band ott maradt, ahol az első két album állt. Az új lemezen érezhető, mennyire kényelmesen, nyugodtan készült. A zenekarnak nem sietett sehová, nyomás nélkül alkotott, így bőven volt ideje olyan albumot létrehozni, amelynek a dalai alapvetően változatos hangulatúak. Ezek a klasszikus szerkesztési sablont követik: versszak–refrén két-két ismétlésben, opcionális előrefrén, középső hangszeres rész, majd a refrén ismétlése; a kíséret gerincét csupasz gitárhang adja, hangsúlyosan rockos felhangokkal, a „Ni potrebno da me ljubiš” című számban pedig retro-nosztalgikus színezettel (a versszakbeli futam és az alatta futó ritmus enyhén a The Rolling Stones-os fordulatok felé hajlik). A sorok nem rejtik el a macsós felhangot, ami Aleš Borošnál nem újdonság, de jóval kevesebb vallomásos naivitással, amelyet most sokkal érettebb megoldások váltanak fel a sorok felépítésében. A kilenc éves szünet azért is jót tett, mert az ötletek a dalokban optimálisan kiérlelődtek. A „Veseloigra” dalainak alapvető hangszerelési formáját a Mi2 is gond nélkül kamatoztathatná a saját történetében.
Van itt még egy elem, amiről nem szabad megfeledkezni, és ami érezhetően meghatározza a dalok külső megjelenését. Aleš Boroš hangja. Mélyebb hangfekvésű, visszafogott, torkos-orrhangú nyekergés. Pont mint az első lemezen vagy a „Drugi krog”-on. Csakhogy a harmadik albumon ez sokkal hatékonyabban működik. Sokkal szebben illeszkedik a dalok formájába, ezért jóval meggyőzőbb, mint egykor. Az énekes előadásmód sajátosságai viszont szitaként szűrik a rajongótábort. Boroš énekesként sem Chris Rea, sem Mark Knopfler nem lehet, de lehet belőle Zoran Benčič, a velenjei Res Nullius frontembere, ha még nem tudnád, merre hány méter.
Szóval. A „Veseloigra” egyszerű, klasszikusan csengő rockalbum, amelynek megfejtéséhez nem kell Einstein. Elsőre betalál, és sikeresen visszahozza a Barni Bandet az élők sorába. A nap bármely pillanatában hallgatható. Oldott, pózmentes, hitelesen és földközelien szól. A fülnek ragadós, retro-nosztalgikus, igazán szlovénos csengésű rockhangulat tárháza, olykor egy csipetnyi blues-kozmetikával (a álmodozó „keringő”, a Fender moj razštelani), amelyet (akár) a rádióhullámok is könnyedén magukévá tehetnek.
Felállás
Aleš Boroš „Barni” – ének
Boštjan Imenšek – gitár, kísérővokál
Boštjan Selič – basszusgitár, kísérővokál
Sandi Kampuš – dob, kísérővokál
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK;
Peter Baroš – billentyűk
Damjan Mašera – trombita
Blaž Črnivec – ritmusgitár (9. szám)
Špela kregar – kísérővokál
Barbara Rehar – kísérővokál
Sara Širok – kísérővokál
Mojca Žerak – kísérővokál
Produkció
Drago Popovič & Barni Band
Számlista
1. Strašno dober dan
2. Ni potrebno, da me ljubiš
3. Lahko noč, frendica
4. Na Boč pada noč
5. Fender moj razštelani
6. Cuba libre
7. Rohitsch Sauerbrunn
8. Stara šola rokenrola
9. Veseloigra
10. Malo sonce
11. Zahvala
