The Hunger Games: Songs from District 12 and Beyond

0 13

Szerző: Peter Podbrežnik

Előadó: Various Artists
Kiadó: Universal Music Group
Megjelenés: 2012
Értékelés: 1.5/5

A „The Hunger Games” „Songs From District 12 and Beyond” alcímű válogatás az azonos című sci-fi film zenei alapja. A filmben a rutinos Woody Harrelson és Donald Sutherland csak epizódszerepet kap, a főszereplő „sztárok” stafétáját pedig a tinik Amerikájának új reménységei, Jennifer Lawrence és Josh Hutcherson, valamint az ausztrál Liam Hemsworth viszik tovább. Mint a legtöbb modern hollywoodi produkció, amely elsősorban a számítógéppel generált effektekre, a nagy robbanásokra és minél több erőszakra esküszik, miközben a forgatókönyv sovány és üres, mint egy elvirágzott primadonna mellimplantátuma, ez a filmes látványosság is elsősorban az igénytelen célközönségnek szól, amely főleg azért ül be a moziterembe, hogy szombaton együtt lógjon a haverokkal, popcornt rágcsáljon, és bosszantsa a náluk idősebbeket.

Ehhez illik a zenei anyag is, amelyen az amerikai indie rock, alter rock és country sztárok uralkodnak a maguk szüleményeivel, és akik többnyire példásan együttműködnek a korporatív MTV-gépezettel. Ez köznyelvre lefordítva azt jelenti, hogy elsősorban a kölyökcsürhének szól, akit – ha éppen nem a Facebookon lóg, nem a tévé előtt ül vagy nem online videójátékokkal játszik – időről időre meg kell etetni a zene legszánalmasabb kifogásaival, csak hogy a mai zeneipar karmai közé befolyjon a szüleik nehezen megkeresett pénze.

A filmhez készült szerencsétlen zenei anyag „indie” zenekarai közül kétségkívül a Grammy-díjas, zenekari hangzású alternatív Arcade Fire a legismertebb név, akik az ambientesen depresszív „Abraham’s Daugher” című dalukkal bebizonyítják, hogy ott vannak a „The Hunger Games” szűk maroknyi figyelemre érdemes előadója között. A The Secret Sisters női country duó retró megközelítésével egy finom folkballadával, a „Tomorrow Will Be Kinder”-rel tudja felhívni magára a figyelmet.  Némi figyelmet érdemel  az alternatív rock díva, Neko Case „Nothing to Remember” című dala is, aki kifinomult, enyhén füstös hangjával azon kevés zenész egyike az albumon, akinek van mondanivalója és saját lelke. Dalának címe remekül összefoglalja azt az összbenyomást, amelyet ez a filmzenei csokor a hallgatóban hagy.

A Grammyvel megkoronázott country-pop lolita, Taylor Swift, aki szólókarrierjével meghódította a korporatív Amerika szívét, még két dallal is képviselteti magát. A „Safe & Sound”-on a The Civil Wars tagjai kísérik, a rá oly jellemző cukorkaszerű „Eyes Open”-ben viszont egyedül mutatkozik be. Bár a megközelítése még csak véletlenül sem olyan hatásvadász és erőltetett, mint a Disney-féle éneklő lolitáké, például Miley Cyrusé, Demi Lovatóé és Selena Gomezé, a hangja ettől még erősen emlékeztet a fent említettekére: egy „szegény, gazdag, látszólag lázadó” kislányét hallod. A The Civil Wars a „Kingdom Come” című dallal tér vissza, ami a folk rockos nyavalygás meglehetősen idegesítő összeragasztása.

A „The Hunger Games” nem lenne igazi, MTV-szentelte projekt, ha nem működne közre rajta legalább egy rapper. Ezúttal Kid Cudi az, aki a „The Ruler and the Killer” című hiphop-förmedvénnyel bizonyítja, hogy a rappereknek miért nincs keresnivalójuk egy sci-fi film zenéjében. A bluegrass-rajongó Punch Brothers a „Dark Days”-szel valahol a középszerű szomorúság tájára kerül: a srácok meggyőzően nyúznak a vonósokon, de energiát egy cseppet sem képesek kipréselni magukból. A The Decemberists a „One Engine”-nel az énekében kasztrált, ezért idegesítő indie rock szép példányát nyújtja. A The Carolina Chocolate Drops és „csodálatos” teljesítménye, a „Daughter’s Lament” is ellenjavallt az eksztázisra, hiszen önálló szerzői éleselméjűségből alig van benne valami, ha egyáltalán. Glen Hansard, az ír indie rock zenekar, a The Frames énekese és gitárosa ok nélküli lázadó hangjával, amelyhez a háttérben bosszantó és számítógéppel összepréselt ritmikai koszt tesz hozzá, szintén nem tudja eloszlatni a mesterséges kicsinosítás, a szerzői sterilitás és a korporációk ízléséhez és kívánságaihoz való igazodás érzetét – azokéhoz, akik kenyeret és cirkuszt adnak nekünk.

Amikor a színtelen elektronikus textúrákkal átszőtt „Come Away to the Water” című dalban sorra kerülnek az MTV kedvencei, a Maroon 5, Rozzi Crane különleges vendégszereplésével, világossá válik, hogy az anyag összeválogatásánál ismét az egyes előadók korábbi kereskedelmi sikere volt az elsődleges szempont, nem pedig a kiválasztott dal mondanivalója. Miranda Lambert a női country formáció, a Pistol Annies társaságában a „Run Daddy Run”-nal mindenáron el akarja hitetni velünk, hogy nem apuci nyafka hangú kislánya. Jayme Dee a női akusztikus énekes-dalszerzők színterének újabb arca, akiről a „Rules” alapján annyit el kell ismerni, hogy kellemes a hangszíne, bár még keményen dolgoznia kell azon, hogy a dalai hangulata kevésbé csengjen üresen.

Az indie folk kvintett The Low Anthem a „Lover Is Childlike”-kal bebizonyítja, hogy ambientes unalommal, ismétlődéssel és kasztrált énekkel el lehet fojtani az indie színtér világos jövőjébe vetett minden reményt. A mindössze 15 éves brit Birdy (valódi nevén Jasmine van den Bogaerde) a „Just a Game”-en kivételes énekstílusával az egyike annak a három előadónak az albumon, akikre érdemes odafigyelni. Neko Case-t leszámítva övé a legmeggyőzőbb női énekteljesítmény a lemezen, így legalább egy kicsit javít az album összességében rossz összbenyomásán.

A „The Hunger Games” hollywoodi filmcirkuszához készült zenei válogatás egy olyan egybekevert löty, amelyben többnyire a babérjaikon üldögélő, holnapra viszont már elfeledett indie rock favoritok szerepelnek, és fölöttük végig ott lebeg a hiperfogyasztói, tartalom nélküli MTV-gyártás éber szeme. Sőt: végső soron ez csak kísérőlemez a film fő  zenei anyagához, amelyet a elismert zeneszerző, James Newton Howard hangszerelt és szerzett, és ami kétségtelenül sokkal jobb befektetés.

Producer

T-Bone Burnett

Számlista

1. Abraham’s Daughter by Arcade Fire
2. Tomorrow Will Be Kinder by The Secret Sisters
3. Nothing To Remember by Neko Case
4. Safe & Sound ft. The Civil Wars by Taylor Swift
5. The Ruler and The Killer by Kid Cudi
6. Dark Days by Punch Brothers
7. One Engine by The Decemberists
8. Daughter’s Lament by The Carolina Chocolate Drops
9. Kingdom Come by The Civil Wars
10. Take The Heartland by Glen Hansard
11. Come Away To The Water by Maroon 5 ft. Rozzi Crane
12. Run Daddy Run ft. Pistol Annies by Miranda Lambert
13. Rules by Jayme Dee
14. Eyes Open by Taylor Swift
15. Lover Is Childlike by The Low Anthem
16. Just A Game by Birdy

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik