Előadó: Res Nullius
Kiadó: Saját kiadás
Megjelenés: 2011
Játékidő: 40:49
Értékelés: 4.5/5
A Res Nullius hét hosszú fényévig várattak minket az új lemezükre, úgyhogy a fekete korongot az egyszerű, vörös tipográfiával valósággal mohón csúsztattam be a neki szánt keskeny nyílásba.
Hallgatás közben gyorsan meggyőződhettem róla, hogy a velenjei mesterek továbbra is a saját, külön kis fiókjukban maradnak.
Kompromisszumok nélkül indítanak: ének, fenekedő gitár és rockosan zsíros ritmusszekció…és nem engednek egészen az utolsó hangig, az utolsó leheletig.
A címadó dal csap le elsőként a piszkos rock and roll legjobb hagyományai szerint, gördülékeny gitárriffel és ragadós refrénnel. De szó sincs valami instant slágerről: a szöveg élesen kritikus, a Res Nullius becsületesen és kompromisszumok nélkül szisztegi a dühét.
Aztán a fiúk leoldják a láncot a szétesős boogie-ban, a Krvavi kolaž című dalban, amely éles válasz a manipuláció világára, valamint a mai emberiség erőltetett gondolkodásbeli és viselkedésbeli egyformaságára.
A V vagonu raztrganih duš című számmal vezet fel minket a zenekar a lemez csúcspontjára: ez a dal viszi a hátán az albumot kíméletlenül döngő, rockerhez méltóan egyenes, arrogáns tartásával egy látszólag kilátástalan helyzetben, amelybe a szöveg állít minket, valahová délre, félúton a szabadság felé…
Utána a Rock’n’roll következik, a címében jelzett műfaj piszkos példánya; a szöveg és az odacsapós előadás röviden és velősen vezet át minket a száguldó, torzított gitáralapon, amelyet zongoraverés színesít.
A Nikoli ne govori ničesar o men egy piszkos ballada, a lényegig lecsupaszítva: a rendkívül dinamikus gitárjáték és a kissé cinikus ének meglepően sebezhetően mesél el egy újabb boldogtalan szerelmet a legnagyobb blueszmesterek módján, annak a nagy amerikai folyónak a deltájából.
Bluesos bevezetővel indul a Grbavi klovn is, az unalom önironikus himnusza, amely garázsszagúan szétcincált rhythm&blues stílusban robog végig a végéig.
Sok alkotó igyekszik elkötelezett, társadalomkritikus szövegekkel elmondani, hogy nem mindegy neki, mi zajlik körülötte, Zoran Benčič viszont az Izkrivljene ravnine című dalban finoman, ironikusan adja elő a dolgot, mégis fájdalmasan élesen. A dal vitathatatlanul az album következő csúcspontja, lüktető ritmusszekcióval és gitárral, amely mesterien rak akkordot akkordra egészen a végső wah-wah katarzisig.
Đoni az, akitől mindenki menekül…a nevét viselő rockdal az album leggyengébb száma, valahogy higítottan szól a többihez képest, talán az akusztikus ritmusgitár miatt.
Az album vége felé a Res Nullius táncba visz minket a primabalerina nővérkével. A Plešem s krvavimi podplati egy pimasz, kissé arrogáns ének, szilárd ritmussal és szép gitárjátékkal.
A lemezt egy újabb remek blues zárja: az Ej, CompaŠ, intim szájharmonika-kísérettel és szellemesen szarkasztikus szöveggel az élet körforgásáról. Az éneki interpretáció még egyszer eléri a csúcsot, Benčičnek sikerül a szarkasztikus unalomból igazi remekművet faragnia.
Az az energia, amelyet a rutinos velenjei négyes az új lemezen szabadjára enged, egyszerűen hihetetlen, legyen szó lendületes rockdalról vagy piszkosan intim bluesról, a pontot az i-re pedig a producer, Žare Pak teszi fel, aki a mostari Pavarotti stúdióban elkapta egy rock and roll zenekar ősi lelkét, amelynek nincs mit titkolnia, még kevésbé vesztenivalója, miközben azt csinálja, amihez a legjobban ért!
A Res Nullius úgy szól, mintha az egész lemezt élőben, egy szuszra játszották volna fel, szemben a számtalan kisimított álrockerrel, akik elektronika, tucatnyi egymásra rétegzett gitár és ének, meg különleges vendégek nélkül nem tudnak meglenni.
Az alap blues/boogie/rock’n’rollban tényleg nem lehet új univerzumokat felfedezni, a báj a hangsúlyokban van, az apró felvillanásokban, a kiáltásokban, a látszólag slampos módon lejátszott riffekben, amelyek újra és újra képesek felrázni a hallgató fülét és elméjét.
Mindezt, és még többet is önzetlenül tálal elénk a Res Nullius a Prekletih bazar tíz dalában, amelyet habozás nélkül kikiáltok a szlovén rockszíntér 2011-es évi albuma legvalószínűbb várományosának!
Felállás
Zoran Benčič – ének
Boštjan Senegačnik – gitár, zongora, szájharmonika
Boštjan Časl – basszusgitár
Janez Marin – dob
Produkció
Žare Pak
Számlista
1. Prekletih bazar
2. Krvavi kolaž
3. V vagonu raztrganih duš
4. Rock’n’roll
5. Nikomur ne govori ničesar o men
6. Grbavi klovn
7. Izkrivljene ravnine
8. Đoni
9. Plešem s krvavimi podplati
10. Ej, CompaŠ
