The Sound Of Sunshine
Előadó: Michael Franti & Spearhead
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 2011
Értékelés: 2.5/5
Milyen művészi szintet üt meg az albumod, ha barátkozol Barack Obamával, a nagy Bono téged választ előzenekarnak, részese leszel a ZooTVropa koncertcsapatának, és mindezek tetejébe mélyen istenfélő vagy? Michael Franti, akit újszülött árvaként fogadtak örökbe, bizonyára öntudatlanul évekig szenvedett az igazi szülők melegségének hiányától. Ezt a „kirekesztettséget” úgy kompenzálta, hogy felvette az általános megfelelés álarcát. A zenéje ezért rendkívül könnyed, pozitív, mindenki számára befogadható, és banális. Nem követel semmiféle filozófiát, de különösebben mély mondanivalót sem tartogat.
Az ilyen csekélyke mondanivalót persze általános elfogadottság koronázza, Franti esetében pedig (és ez nagyon fontos) kereskedelmi siker is. A „Sound Of Sunshine” átitatja a pozitív hozzáállás. Franti jobbára ugyanazt a négy dúrakkordot forgatja, és szükség szerint csak lassítja vagy fokozza őket más-más ritmusalappal.
Szerencsére a megközelítése megszabadult a szintetikus hangzástól, és az organikus kollázsok melege járja át, amelyet általában az akusztikus gitárkíséret diktál. Ebbe a háttérbe belesimulnak a kellemes billentyűs hangok is, amelyek feloldják az egyhangúságot, és ezzel a dolog nagyjából meg is van oldva. A ritmusokat jellemzően kézcsapkodás erősíti, ami hálásan hozzájárul a hanganyag élénkebb színezéséhez.
A címadó dal nem kevesebb mint négy verzióban szerepel az albumon, annyira tetszett Frantinak. Az album ezzel nyit és ezzel zár. A refrén fülbemászó dallama, tele pozitív életörömmel és gondtalansággal, persze kulcs ehhez a döntéshez. A végén három változatban kapjuk meg újra. Az első egy lazább, intimebb verzió, a teljes, meghosszabbított címe Sound Of Sunshine Gong Down. Mivel pedig mindenki Frantival szeretne barátkozni, a másik két változatban két vendég tűnik fel. Az első Lorenzo Jovanotti. Ennek megfelelően szabták át a versszakokat, amelyeket Jovanotti olaszul énekel a duetthez. A negyedik verzió az olaszt spanyolra cseréli, a spanyol sorokat pedig a vendég, Dan Macaco hozzátette. Egyik változat sem indít új zenei forradalmat, a funkciójuk a lemez néhány percnyi töltelékkel való megtoldása. Na jó, csak a Michael Franti-rajongók szigorúan vett törzsközönsége fog örülni nekik. A sekélyes Say Hey (I Love You) tulajdonképpen a címadó dal átkeverése, ami megerősíti a zenész jelentéktelenségét és voltaképpeni mondanivalóbeli ürességét. Az új ötletek szűkösségét is jól mutatja.
A maradék anyagot olyan dalok adagolják, amelyek ritmikailag a reggae-nek tartoznak hálával (Shake It, Anytime You Need Me, Only Thing Missing Was You). A fülbemászó és könnyed Hey Hey Hey vonósaranzsokkal megspékelve nem titkolja a versszakban a hiphopos rugózást, amelyet Franti a The Disposable Heroes of Hiphoprisy tagjaként végzett korábbi munkájából örökölt.
Hé, ez még nem minden. Az album még rockos illatot is áraszt, el sem hiszitek! Az I’ll Be Waiting tulajdonképpen egy elveszett U2-szám a nyolcvanas évek végéről, amelyet Jamaicában vettek fel. Persze ez csak vicc! Ez az általános érzés ugyanis, amikor hallgatjuk Michael Franti I’ll Be Waiting című dalát. Hasonló érzése támad a hallgatónak az élénk Headphones közben is, amely sok mindent köszönhet a Rolling Stones örökségének. Persze az egész nagyon is jamaicai illatú.
A Gloria végre egy igazi, hiteles személyes hangvétellel dicsekedhet. Balladisztikus dal, amelyben Franti a versszakokban kifejezetten „megfoghatóvá” válik. Persze figyelembe kell venni, hogy Franti nagyon jó énekes, és a jelentéktelen, olykor kandírozottan patetikus üzenetek az ő vokális kifejezésmódjában elég korrektül működnek. A pasasnak van érzéke az alkalmazkodáshoz és a fokozáshoz. Soulos érintést ad hozzá egy csipetnyi improvizációval, ami főleg az album finomabb pillanataiban érvényesül, mint éppen a Gloria.
A „Sound Of Sunshine” egyszerűen Michael Franti és a Spearhead szintjét hozó album. Se több, se kevesebb. Azt bizonyítja, hogy fejlődés és előrelépés nincs. A zenei banalitás bevált irányvonalain jár, amely a világzene, a pop, a reggae és (még) a rock keveréke. Igazi ötletek nincsenek, ezért a dalok nagyon hasonlítanak egymásra. Sőt. A címadó dal négy verziója már túlzás, és ez az első igazi bizonyíték arra, hogy ez az album igazi alkotói ihlet nélkül született. Mindazonáltal sovány mondanivalója elég ahhoz, hogy meghódítsa azoknak a hallgatóknak a szívét, akik évek óta hűségesen kitartanak Franti zenei termékeinek fogyasztása mellett.
Felállás
Michael Franti – ének, gitár
Dave Shul – gitár
Jason Bowman – gitár
Rallegh Neal – billentyűk
Carl Young – basszusgitár
Menas Itene – dob
Produkció
Michael Franti & Jason Bowman
Számlista
1. The Sound Of Sunshine
2. Shake It (feat. Lady Saw)
3. Hey Hey Hey
4. Anytime You Need Me
5. I’ll Be Waiting
6. Only Thing Missing Was You
7. Say Hey (I Love You)
8. Gloria (feat. Cherine Anderson)
9. Love Don’t Wait
10. The Thing That Helps Me Get Through
11. Headphones
12. The Sound Of Sunshine Going Down
13. The Sound Of Sunshine (feat. Lorenzo Jovanotti)
14. The Sound Of Sunshine (feat. Dan Macaco)