Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Various Artists
Kiadó: ZKP RTV Slovenija
Megjelenés: 2010
Értékelés: 2.5/5
A Val 202 rádió harmadik válogatáslemeze, amely a 2010-es évhez illően a „Val 10” nevet kapta, már az első hibákat mutatja, és ezek a mérleg nyelvét a kimerültség, az elhasználtság és a szerzői szárazság érzése felé billentik, ezt az érzést testesíti meg az új kompiláció.
Hol keressük ennek az érzésnek a bűnösét? Egyértelműen a zsűritagoknál és a kulisszák mögötti politikában, amely az említett adó műsorvezetését irányítja. A harmadik kiadás eddig a legkevésbé „elektromos” hangzású, a műfaji ugrások hiányáról nem is beszélve. Cserébe viszont elektronikusabb, mint bármelyik elődje. „Val 202 goes hip hop” – ez lenne az első futó benyomás. Valójában egy ilyen válogatás elsődleges küldetése az, hogy kiszűrje a legígéretesebb új előadókat, és elsőbbséget adjon nekik zenei önkifejezésük bemutatásában, az egyediség, a művészi felismerhetőség és az eredetiség alapján. Ezekből az ismérvekből viszont az új válogatás kevesebbet hordoz, mint 2009-es és 2008-as elődje.
Az első, ami szemet szúr, még mielőtt betennéd a lemezt a CD-lejátszóba, két szó mágikus kombinációja: Zaklonišče prepeva. Szüksége van erre a csapatra egy ilyen válogatásra való bekerüléshez? Biztosan nem. A szám nem rossz. Egyszerűen ők a volt Jugoszlávia rockzenekarait másoló utánzók táborában ragadtak, akik szerb-horvát nyelven írták a szövegeiket. Örök nostalgiázók, akik evolúciós útjukat befejezték, mielőtt az igazából elkezdődött volna. És fennállásuk évei alatt egy hajszálnyit sem változtak. A „Još uvjek pomislim na tebe” fékek nélkül sikerülhetett volna önálló kislemezként, a válogatáson pedig üresen maradt volna a hely egy olyan előadó neve számára, aki még keresi az igazi érvényesülést.
A hip-hop felé fordulás nem erősíti a hitelesség keresésének küldetését. Harlemiesen csengeni – bocsánat, a ljubljanai Dravljékhoz vagy Fužinékhoz igazítva – olyan zenei háttérrel, amely persze az amerikai kollégákkal kacérkodik, akik 24 karátos aranyat fogyasztanak, csillogó csuklójukon dús Rolexekkel, kezüket hirtelen kétujjas előremutatással lengetve, erősebb testalkatúaknak való konfekcióruhában és két lábon ringatózva? Elég ez a zenei eredetiséghez? Az erő mindenesetre a kiválasztott előadók költészetében van. Az igen erős üzenetű versekre (I Vanish, Andrej Bučar Drill,…) mindig támaszkodhatnak, miközben a szellemesség vagy a találékonyság keresése a kíséretként használt zenei alapokban továbbra is az új korszak utópiája marad.
A Blooming „Fant, k govori z angeli” című száma merész és találó ötvözete egy barátságos, könnyed dallamnak, melankólia fátylával, amely hiteles szlovén származásra utal (egészen a Siddharta zenekarig és tovább), valamint találó szöveggel. A Dečko (DidiWa) és a Zjutraj ptički prav lepo pojo (Same babe) 100%-ban a hagyományos szlovén folk dallamvilág követésére esküszik. A folk dallamok újrahasznosított csomagolása a vezető frázisokban azonban bizonyára sokkal értelmesebben hat majd e két együttes igazi nagylemezeinek „testében”, amelyek remélhetőleg valahol a láthatáron formálódnak, és a közeljövőben tanúi leszünk nekik.
A Zgrešeni primeri és a Sabalmoza rockalapú számai ilyen társaságban első hallásra kifejezetten balzsamosak. De csak addig, amíg rá nem jössz, hogy az egyik szám csupán jó összefoglalása a The Drinkers-féle prédikációk jellegének, a másik pedig a Niet akusztikus változata.
Van viszont egy kifejezetten különleges dal, amely szinte egymagában húzza ki a válogatást az aljáról. Ez a „Časovni (u)stroj”, Nejc Sajovic és Jaša Hedžet duójától. Egy szikrázó, ihletett és mindennél egyedibb kompozíción keresztül, amelybe még a csúf városi galambok turbékolásának programozott mintáját is beletették, és amelyben a basszusgitár valóságos csodákat művel – annyi intelligenciával tartja a ritmust és közben a dallamosságot –, feltárul a szlovén valóság kegyetlen arca 2010-ben. Ha valaki megérdemli az idei Oscart a szlovén nyelv legintelligensebb szövegéért, akkor az a két társ, egyértelműen.
A válogatás másik nagyon fénylő pontja a Giftna Krf kiváló „munkáshimnusza”, a San na cesti, amely az átélt előadásmódjával ragad magával: a sorokból szinte ömlenek az alkoholgőzök, és nem nehéz érezni, hogy ha Vlado Kreslin alternatív maradt volna, ma kétségkívül a Giftna Krfben játszana. Prlekija továbbra is a csodálatos és érinthetetlen zenekarok földje. Sajnos ez az album egyetlen (erős) pontja az igazi blues rock féktelenségnek, amelyet a hiteles „prleški” szleng indulata faragott ki. Vicces. Pedig még a lemez legkeményebb száma is.
Az elektropopos édességű Roke gor a Jacuzzytól szintén kiválóan elviseli az elektronikus mintavételezés fertőzését, és ugyancsak hoz egy érdekesebb pillanatot a válogatásba. A helyzetet ismét a találóan előadott versszakok mentik meg, amelyek gúnyosan kifigurázzák a modern kor kisemberének napi személyi igazolványát, aki a saját Facebook-profilján át álmodik nagy álmokat.
A Leila nevű szerző soul pop pillanata, a „Ti si” a refrénben magára tudja vonni az olyan zenekarok rajongóinak figyelmét, mint a Da Phenomena. Ez a szám is a válogatás egyik fényesebb pontja, rendkívül szépen és érzékien elénekelt versszakokkal, amelyek intelligens és kifinomult módon szólalnak meg.
Bár angolul, mégis nagyon meggyőzően hat Ditka énekes-dalszerző So Fine című száma, aki nem szégyell kacérkodni a brit szigetvilág „rokonának”, K.T. Tunstallnak a sokkal sikeresebb életművével. Ismét ugyanarra a következtetésre jutunk azonban: ezt már hallottuk valahol.
Rosszabbul jár Matej Kranjc Prišlek című száma, mert hiányzik belőle az egyéni karakter és az egyedi felismerhetőség bája. Száraz tárgy, kidolgozott zárlat nélkül, az alapötletek jobb kiaknázása nélkül. Egyszerűen. Túl kevés a szellemesség benne ahhoz, hogy kihívást jelentsen mondjuk Mlakar és/vagy Smolar munkáinak.
A „Val 010” hoz néhány fényes villanást, de többnyire kevésbé érdekes kompozíciókkal találkozunk, amelyek nagyrészt az emberi kor már bemutatott találmányaira emlékeztetnek. Jogosan kérdezhetjük: honnan ez az elmozdulás az énekes-dalszerzői zene és a hip hop favorizálása felé? Mi, szlovének ugyanis valóban rengeteg lenyűgöző zenekart tudhatunk magunkénak. Három év után a Val 202 zsűrijét alkotó, kiváló zenei szakértőkből álló edzett csapat, amely a válogatásra jelentkező „kérelmezők” zenei hozzáférhetőségéről és elfogadhatóságáról dönt, nem tudott tovább látni annál, mint hogy válogat a (Szlovéniában már klasszikus) pop punk rock kiszámíthatóság között, az ártatlan kis számok többé-kevésbé pop kozmetikával és hip hop származékokkal való kacérkodásánál, és a mindig hálás menekülésnél az akusztikába, amelyet általában az énekes-dalszerzői zene testesít meg.
Hol van a progresszív rock, hol a hard rock, hol a heavy metal alműfajaival, hol a jazz rock fúzió? Legalább egy előadó válogatásonként. Senki sem fog belehalni, de legalábbis megsüketülni. Ha újabban megint a szerb-horvát nyelvet favorizálják – a Zaklonišče prepeva megrágott, az idő fogától csontig lerágott nótáival –, sőt az angolt a szlovén előadók használatában, az csupán a „fennálló állapotot” fenntartó gyeplőbe kapaszkodás szánalmas jele. A következő válogatás, amely a „Val 011” nevet viseli, sürgősen megköveteli a nagyobb műfaji szakadékokat tartalmazó felhozatal átszellőztetését, hogy meg tudja őrizni a hitelességét és alapvető célját, egyúttal az érdekességét. Tehát „elsősegélyt” nyújtson valóban csak a tehetséges, zenei hitelességüket nem rejtegető előadóknak. És műfaji protekcionizmusnak itt nincs helye. Érdemes tehát máshol keresni, és lehetőséget adni más műfaji területek zenekarainak is. Akár a tiszteletreméltó rádióadó zenei zsűrijének teljes újradefiniálása, nem akarom azt mondani, átstrukturálása árán is. Mit tudom én. Lehet, hogy az ihletük három év után már kimerült.
Számlista
1. Hello – Beathmyth feat. N’Toko
2. Ti si – Leila
3. Zjutraj ptički prav lepo pojo – Same babe
4. Kaku si kej? – Zgrešeni primeri
5. Roke gor – Jacuzzy
6. San na cesti – Giftna Krf
7. So Fine – Ditka
8. Prišlek – Matej Kranjc
9. Još uvek pomislim na tebe – Zaklonišče prepeva
10. Poet – Sabalmoza
11. Fant, ki je govoril z angeli – Blooming
12. Časovni (u)stroj – Nejc Sajovic in Jaša Hedžet
13. Can You Do It? – Brutalna romantika
14. Z mikrofonom – Andrej Bučar Drill
15. Dečko – Didiwa
16. Začetek konca – I Vanish
