Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Arena
Kiadó: Verglas Records
Megjelenés: 2000
Játékidő: 48:09
Értékelés: 4/5
Az Arena kétségkívül korunk egyik leginkább figyelmen kívül hagyott progresszív rockzenekara. Ez elsősorban a húsz évnél fiatalabb formációkra érvényes. Bár egykori és mai tagjai közé tartoznak a nyolcvanas évek közepén kibontakozó prog rock új hullám alakítói, mindig távol maradtak a tipikus neo prog rock közhelyektől, amelyek miatt ez a műfaj – vagy inkább egy külön zenei mozgalomra ragasztott médiacímke – oly gyakran rossz hírbe kerül.
Hallgatás közben gyakran az az érzésed, hogy kultzenekarról van szó, amely kivételes tehetségekből és hangszerük mestereiből áll, és kedvezőbb körülmények meg jobb promóció mellett szélesebb körben is ismertté válhatott volna, az „iPod-generáció” füléhez viszont sosem fog eljutni – ami egyfelől nem is olyan rossz, ha az az ára, hogy lemondanának művészi önazonosságukról. Tizenöt éves fennállásuk alatt szilárdan hűek maradtak zenei irányvonalukhoz és filozófiájukhoz, amelyet a két alapító és vezéregyéniség diktál: az sokoldalú billentyűs varázsló, Clive Nolan (Pendragon, Shadowland) és a edzett dobos, Mick Pointer (ex-Marillion).
A neo prog rockhoz való eredeti hozzáállásuk, amely a szimfonikus prog rock legjobb elemeinek bőséges merítése mellett dallamos módon a kemény rock finomságaival is megtermékenyíti a hangzást, a megjelenésük idején teljesen egyedi volt. Ma több, kétes tehetségű fiatalabb zenekar próbálja – többé-kevésbé sikertelenül – utánozni, és közülük néhányan prog metalnak is nevezik magukat. Az Arena emellett azon kevés neo prog rock zenekar egyike, amely kiváló énekesekkel büszkélkedhet, akik hozzájárulásukkal az alkotói út minden korszakára rányomták a bélyegüket.
Az „Unlocking The Cage” saját kiadásban, a The Cage gondozásában jelent meg, limitált kiadásként, kizárólag a zenekar hívei számára, és csak ezen a csatornán keresztül volt elérhető. Az Arena a lemezen található ritkaságok gyűjteményébe főként néhány klasszikusuk akusztikus változatát válogatta be, amelyeket korábbi fellépésein játszott. Az album jó betekintést ad a zenekar fejlődésébe is, az ambiciózus kezdetektől a kultikus debütálóalbumig, a „Songs Fron The Lions Cage”-ig (1995), amelyen még erősen érződött a korai Marillion, Pointer eredeti zenekarának hatása.
Az első énekes, John Carson a zenekar történetének egyetlen olyan vokalistája volt, akinek az éneklésében volt valami rokonság a legendás Fishsel (ex-Marillion), de ezt is csak igen kifinomult fül vette észre. Vezetőénekesként hallható a „Crying For Help IV” és a „Jericho” akusztikus változatán, amelyeket „réges-régen”, 1995-ben vettek fel, amikor – ironikus módon – a Marillion előzenekaraként léptek fel, és fogalmuk sem volt, milyen lesz a közönség fogadtatása. Mindkét klasszikus akusztikus formában is kivételes magabiztosságot és lendületet áraszt, különösen az ébresztőként ható „Jericho”, amely a mai napig a zenekar egyik legkedveltebb dala.
Nagyon érdekes a „The Visitor” különleges változata is, amelyben Clive Nolan énekel vezetőként. Ebből bárki meggyőződhet arról, hogy a minden hájjal megkent billentyűs több mint tisztességes énekes is, ezt pedig mindazok, akik ismerik Clive előző zenekarát, a Shadowlandet, már rég tudják. A „Don’t Forget To Breathe” koncertváltozatán Rob Sowden mutatkozik be a zenekar új énekeseként, egyik első fellépésén. Ez azon kevés előadás egyike, amely nem került fel a „Breakfast in Biarritz” (2001) című dupla koncertalbumra. A „State Of Grace” és a „Tears In the Rain” akusztikus változatán, amelyeken szokás szerint kiválóan teljesít a másik énekes, Paul Wrightson, rádiós adásra játszották el. A „Friday’s Dream” akusztikus változatát, Roberttel a mikrofonnál, egy amszterdami akusztikus koncerten adták elő, az „Immortal?” (2000) albumot népszerűsítő turné elején. A rendes műsor végén ráadásként ezzel jutalmazták hűséges holland rajongóikat.
Az „Unlocking the Cage” lemezen az Arena ügyesen belesűrítette létezésének első öt évét ötven percbe. Az album a zenekar legfinomabb oldalát mutatja meg, és minden rajongónak kötelező darab, ugyanakkor nem árt, ha azok is meghallgatják, akik még nem ismerik őket, hiszen az akusztikus verziók minőségükben és hangulatukban szinte teljesen egyenértékűek az eredetikkel. Az, hogy a reguláris albumokon kiadatlan anyag is ilyen magas színvonalú, sokat elárul ennek a csodálatos zenekarnak a minőségéről, amely rendszeresen szétzúzza a neo progresszív rockkal kapcsolatos negatív előítéleteket.
Felállás
Clive Nolan – billentyűs hangszerek, vokál
John Mitchell – gitár
Mick Pointer – dob
Rob Sowden – ének
Ian Salmon – basszusgitár
Korábbi tagok:
Keith More – gitár
John Carson – ének
Cliff Orsi – basszusgitár
Paul Wrightson – ének
John Jowitt – basszusgitár
Produkció
Arena
Számlista
1. Enter the Moviedrome (4:23)
2. Encore Medley (7:09)
3. Crying For Help IV (5:18)
4. Jericho (7:26)
5. The Visitor (6:10)
6. Don’t Forget To Breathe (5:53)
7. State Of Grace (3:05)
8. Tears In The Rain (3:59)
9. Friday’s Dream (4:46)
