Előadó: Gak Omek, The
Kiadó: Blue Cube Music
Megjelenés: 2010
Játékidő: 57:26
Értékelés: 3.5/5
Kik azok a The Gak Omek? Vagy inkább: ki az a The Gak Omek? Manapság ugyanis egyre több zenész választja a önálló, teljesen önálló utat. Ez azt jelenti, hogy az albumon hallható összes hangszert egyedül szólaltatják meg. Frank Zappa már a technológia gyors fejlődésekor felhívta a figyelmet ezekre az úgynevezett „one-man-bandekre”, amelyek hamarosan elorozzák a legjobb helyeket a többtagú zenekarok elől a zenei életben. És mit látunk ma? A kommersz zene (itt az elektronikus zenére gondolok) nagy része „one-man-job”. Szerencsére nem csak ők vannak. Ilyen „zenekarokat” a progresszív zenében is találunk. Az egyik ilyen Robert Burger, azaz The Gak Omek.
Robert Burger a space rock Brainstatik egykori meghatározó tagja. Önálló útjára 2000 elején lépett, amikor felfedezte magában a zeneszerzői vénát. Kiváló gitáros (sokan Frippel hasonlítják össze), aki újra és újra elkápráztat a gitárjából előcsalt legkülönfélébb hangokkal, de a fekete-fehér billentyűkhöz is jóval többet ért az alapoknál. És mivel a mai kor rengeteg remek programot kínál az elektronikus dobok számokhoz adására, a teljesen szóló munkáról való gondolkodása végül nem volt olyan téves.
Burger eddig három albumot adott ki The Gak Omekként. A legutóbbi a „Nonrenormalizability” címet viseli. Bár az előző lemezén még kapott némi segítséget, ezúttal már csak ő jegyzi az albumot. A lemez majdnem egy óra rendkívül eklektikus zenét kínál, amelyben nehéz olyan műfajt elképzelni, amelyet ne érintene. A produkció ugyanakkor nem a csúcson van: a hang ködös, tisztátalan, és az egész szintetikusabbnak, mesterkéltebbnek hat, mint kellene; zeneileg viszont az album így is rendkívül magas színvonalú.
A „Nonrenormalizability” a „The Tunguska Event” című számmal indul. Az első néhány másodperc földönkívüli hangok gyűjteménye, bevezetés egy kísérleti rockos hajtásba, amelynek erős King Crimson ProjeKCts-utóíze van. Mégis túl hosszú, idővel unalmassá válik, kevéssé változatos, pedig Burger éppen ezen igyekszik. A következő darab a „The Pythagorean Lambdoma” (Burger szereti a kissé szokatlan címeket), amelynek egyértelműen klasszikus beütése van, sőt filmzenére emlékeztet: a hangzás erősen zenekari, tele egymással remekül összefonódó hangszerekkel. Elég „spacy” és pszichedelikus betét is van benne, hogy illeszkedjen az albumhoz. A „Galaxii Nuncius”-ban Burger úgy dönt, újra feltárja az előbb használt pszichedelikus-űrbéli betéteket, és igazi űrutazást teremt belőlük. A 10 perces szám lassan fokozódik, és főleg a remek gitárbetétek az erősségei, amelyekkel Burger megmutatja, melyik hangszernél érzi magát a legjobban.
A címadó „Nonrenormalizability” az album központi darabja, egyebek mellett azért is, mert ez a leghosszabb. Burger ismét remek gitárszólókkal és riffekkel remekel, amelyeket fenomenálisan kísér a dob és különféle ütőhangszerek (főleg a marimba hangját halljuk). Sajnos ennek a számnak sincs igazi alapja, olyan dallama, amely előrevinné, inkább ugrál és keresi a helyes utat. Így nem ragad meg a hallgató fülében, mert az nem képes teljesen követni. A „Bagudzinishinabe”-ban Burger visszatér a kísérleti sci-fi hangokhoz, amelyek valószínűleg egy földönkívüli űrhajó felszállását jelenítik meg. Remek szám egyfajta jungle beattel, kiváló gitárszólókkal és riffekkel, valamint egy-egy breakkel, amelyek tovább színesítik az egészet. Éppen ezért a „Bagudzinishinabe” az album egyik csúcspontja.
A „Fifteen Billion Nanoseconds In Hell” űrhangokból álló kollázs, bevezetés az „Alien Television” című, rendkívüli űrodüsszeiába. Ez a újabb remek pszichedelikus szám hihetetlen basszusfutammal rendelkezik, így ez az utolsó előtti darab egyike azon keveseknek, ahol a basszusgitár valóban kitűnik. Burger ugyanakkor talál egy koncepciót, amelyhez tartja magát, akár a gitár-, akár a billentyűs hangzásokon keresztül. Az utolsó landolás, az „Into The Fourth Density” inkább ambient alkotás, amely kiváló gitárrészekre épül. Ha bejön nektek Eno és Fripp együttműködésének eredménye, ezen az utolsó albumbeli kalandon biztosan jól fogjátok érezni magatokat.
Robert Burger a „Nonrenormalizability”-vel újabb remek szólóalbumot alkotott, amelyet bárki gond nélkül bevehet. A gitárrészek természetesen a leginkább kiemelkedők, és valóban felülmúlhatatlanok, de Burger azt is bizonyítja, hogy kiváló zeneszerző. A The Gak Omek minden bizonnyal könnyedén többre is képes lenne több taggal, akik egyenként a hangszerük mesterei, bár igaz, hogy ez nem garancia a sikerre. Burgernek remekül megy a szólóút, ezért egyelőre korai lenne egy ilyen lépés.
Felállás
Robert Burger – gitárok, programozás
Produkció
The Gak Omek
Számlista
1. The Tunguska Event (6:16)
2. The Pythagorean Lambdoma (7:26)
3. Galaxia Nuncius (10:00)
4. Nonrenormalizability (15:16)
5. Bagudzinishinabe (4:00)
6. Fifteen Billion Nanoseconds In Hell (0:15)
7. Alien Television (5:59)
8. Into The Fourth Density (8:14)
