Előadó: Saltatio Mortis
Kiadó: Napalm Records
Megjelenés: 2009
Játékidő: 52:03
Értékelés: 4/5
A Saltatio Mortis (szlovénul „halotti tánc”), a középkori folk metal szorgos, mint a hangyák, igyekvő és munkabíró képviselői, akik külön fejezetet írnak a zenében mindazoknak, akik követitek az olyan bandákat, mint az In Extremo, a Corvus Corax (szlovénul „holló”), a Schandmaul, vagy éppen a Subway To Sally, nem feledkeznek meg hűséges rajongóikról, és továbbra is rendszeresen megörvendeztetik őket új kiadványaikkal! A legfrissebb darab, a „Wer Wind Saet” is a bejáratott maníra, a hagyomány folytatása, hogy ne mondjam, a zenekar bioritmusának már-már várt lüktetése. A banda az In Extremo mellett az egyik legismertebb, legtipikusabb képviselője annak a stílusnak, amelynek kialakításában részt vett, és amely kizárólag a Németországból érkező zenekarokra jellemző.
A „Wer Wind Saet” sem tér el sokban elődeitől, a „Des Königs Henker” (2005) vagy az „Aus der Asche” (2007) lemeztől, és a zenekar összesen hetedik stúdióalbumaként hűen őrzi az idősebb testvérek mondanivalóját. Azzal a különbséggel persze, hogy a banda szerzői szempontból egyre csak érik: még meggyőzőbb kompaktságot kínál, és kiváló produkcióval örvendeztet meg, amely mesterien kontrasztos hatással hangsúlyoz néhány szándékosan, átlósan szembeállított ellentétes érzést a tragikus színházi hangulatból. Ez tetszeni fog mindazoknak, akik értik, hogyan simul természetesen a német nyelv a középkori melosz epikus, himnikus dallamaiba, amelyeket a réges-régi, „kihalt” hangszerek összehangolt kórusa díszít, és amelyek emlékét a fametszetek örökítették meg, így az mit sem halványult. Jó reggelt, trubadúrok!
A Saltatio Mortis az új albumon is minden zenei érzékét a kidolgozott dallamoknak rendeli alá, a kiválasztott vezérmotívumokban elhelyezett melódiák optimális kiaknázásának, amelyek a maguk prédikációjában teljesen egyedi helyet foglalnak el. Ez a mondanivaló olyan, amit vagy szeretsz, vagy gyűlölsz. Az energia melankolikus, végig hideg fuvallat leng körül, miközben sötét barlangokban bolyongsz, vagy ködbe burkolózó őszi erdőn kóborolsz, a lehullott levelek sóvár dérében. Középút nincs. Szóval ha kedveled ezt a metalirányzatot, a „Wer Wind Saet” már biztosan ott van a gyűjteményedben, ha pedig még nincs, legyen ez a kötelező feladatod. A többiek? Kezeket el!
A Saltatio Mortis szelleme, lényege, esszenciája az új albumon is egyértelmű. Nem kerülgeti a forró kását, sem jobbra, sem balra. A srácok szorgalmasan tartják magukat a kipróbált recepthez, és sikeresen dacolnak az erőltetett önparódia veszélyével, amelynek a „másolás-beillesztés” húzásokkal könnyen áldozatául eshetnének. A műfajukat meghatározó sablonos keretek között végig elég kifejezési teret tudnak megtartani ahhoz, hogy 12 számmal is meggyőzzenek arról, hogy a már hallott, bevált dolgot ízletes, friss és szaftos módon újra fel lehet tálalni, az újramelegített, állott „leves” utóíze nélkül. Az új dalok tehát kifejezésben változatosak, a „Wer Wind Saet” album pedig magától is kellemes és gyönyörűen dinamikus hullámzását nyújtja a megkövetelt kifejezésbeli mozgékonyságnak. A metalriffeket produkciós szempontból félakusztikus hangszerelésbe öltöztették, a középkori egzotika hangszereinek színes palettájával, amelyet éles, közepestől mélyebbre hangolt férfivokál vezet. Ez nemcsak az In Extremo zenéjének rajongóinak fog ismerősen csengeni, hanem a Rammstein másik bolygójáról származó történetmesélésnek is. A produkció élő és „In Extremós”, amire már azelőtt felfigyelhetsz, hogy megnyomnád a CD-lejátszón a „play” gombot, hiszen az album producere az In Extremo tagja, Thomas Heimann-Trosien. Röviden: a Saltatio Mortis rendkívül gondosan dolgozik, hiszen a munkájukba fektetett energia optimális megtérülését követelik.
A „Wer Wind Saet” győzedelmes folytatása a kijelölt útnak, új, kiváló, minden ízében hiteles stúdióalbum a rutinos öreg rókáktól, amely dallamvilágát tekintve azonnal a bőröd alá kúszik. A rajongók szitája továbbra is a német szövegek, amelyek – ha őszinték akarunk lenni – nemcsak a „Wer Wind Saet” albumnak és a Saltatio Mortis zenekarnak, hanem az egész műfajnak fontos védjegyei maradnak.
Felállás
Alea der Bescheidene – ének, gitár, duda, „didgeridoo”
Samoel – gitár, citera
Falk Irmenfried v. Hasen-Mummelstein – duda, „hurdy-gurdy”, „shawm”
El Silbador – duda, „shawm”, „binjou”
Bruder Frank – basszusgitár, „Chapman stick”
Lasterbalk der Lasterliche – dob, ütőhangszerek
VENDÉGZENÉSZEK:
Doro Pesch – ének a 2. számban
Julia Vukelic – ének a 2. és 8. számban
Michael Popp – „lafta” a 2. számban
Cordoban der Verspielte – síp a 3. és 4. számban
Produkció
Thomas Heimann-Trosien
Számlista
1. Ebenbild (5:14)
2. Salome (5:00)
3. La Jument de Michao (3:31)
4. Letzte Worte (4:30)
5. Das kalte Herz (3:58)
6. Rastlos (4:02)
7. Miststück (4:25)
8. Tief in mir (4:28)
9. Aus Träumen gebaut (4:47)
10. Manus Manum Lavat (3:44)
11. Vergessene Götter (3:47)
12. Wir säen den Wind (4:31)
