Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: King Crimson
Kiadó: Discipline Global Mobile
Megjelenés: 2000
Játékidő: 48:45
Értékelés: 4/5
A „Live At Moles Club” kultikus koncertfelvétel, amely rendkívüli történelmi jelentőséggel bír a progresszív rock óriásának számító King Crimson minden rajongója számára, hiszen ezen hallható a legendás csapat első fellépése az 1981-es újraegyesülés után. A feltámadt King Crimson ekkor még ideiglenesen a Discipline munkacímet viselte, mert ezekben a korai lépésekben még csak tapogatták a talajt: vajon a szinte teljesen megújult felállásban egyáltalán megvan-e az a megfelelő kémia, amely után joggal vehetik fel újra ezt a legendás nevet. Ekkor mindenekelőtt a két amerikai újonc állt nagy próbatétel előtt: Adrian Belew gitáros-énekes (ex-Frank Zappa, David Bowie) és Tony Levin basszusgitáros (Peter Gabriel). Ők ketten az eredeti tag és hosszú évek óta a zenekar vezére, a legendás és egyben vitatott Robert Fripp gitáros, valamint a dobok nagymestere, Bill Bruford (ex-Yes, UK, Bruford) mellett alkották a bíborkirályok teljesen új inkarnációját, amely zenei megközelítésébe számtalan újszerű elemet épített be az új hullámtól és az elektronikától a funkon át a világzenéig.
A King Crimson, azaz ekkor még mindig az ideiglenes Discipline név alatt, a keresztelő előtti főpróbáját egy apró angliai klubban, a Molesban tartotta, egy igazi „lyukban”, amely méreteihez híven szerény akusztikával büszkélkedhetett, így a koncertfelvétel produkciója érthető módon nem a legjobb. Sokkal jobban magával ragad a megszelídíthetetlen lendület és a kiváló összeszokottság, amellyel a turné és az új album megjelenése előtti főpróbán eljátszották a későbbi, még abban az évben szeptemberben a „Discipline” (1981) albumon megjelent dalok korai változatait, valamint a hosszú évek óta ismert klasszikusok közül párat, a „Red” és a „Larks’ Tongues In Aspic (Part II)” című számot. Ez a kettő jelenti egyben az egyetlen kapcsolódást a dicső múlthoz is, hiszen a King Crimsonnak mindig is szinte egyedi szokása volt, hogy minden új inkarnációval a koncerteken minél több újabb, minél újszerűbb szerzeményt játszott, és kerülte a régebbi művek előadását.
A közönségnek ekkor bizonyára eszébe sem jutott, hogy a közel hét éve leírt progresszív rock legendák új arcát látja maga előtt, amely meglepte, ha nem egyenesen sokkolta őket a korábbi King Crimson-inkarnációktól teljesen eltérő szerzői és játékbeli megközelítésével. Az egyetlen messziről felismerhető crimsoni hangzásbeli pecsét, amely egyben a zenekar tagjainak összeszokottságát tekintve az összekötő kapocs is, Fripp utánozhatatlan gitártechnikája. Az különc, ám zseniális gitáros erre a King Crimson-verzióra elsősorban elképesztően szilárd munkafegyelmet épített, amely a nagy vezér még oly igényes hangszeres szeszélyét is teljesítette. Hogy ez a fegyelem milyen erővel hatott a koncertjeiken, azt már Belew kérése is előrevetíti, hogy a közönség ideiglenesen hagyja abba a dohányzást – ez a King Crimson-koncertek egyik aranyszabályává vált –, majd egy szemernyi habozás nélkül nekilátnak a „Discipline” című klasszikus instrumentálisnak, a hihetetlen, harmonikus hangszeres összhang megtestesülésének.
Az egyes előadások közül külön érdekességet jelentenek a „Discipline” album klasszikusainak korai változatai, például a pimasz „Thela Hun Ginjeet”, amelynek ebben a fázisban még kissé más volt a szerkezete és a szövege is. Itt mutatkozik be először Belew kivételes énektehetsége, amely ekkor még számos párhuzamot mutatott David Byrne-nel (Talking Heads), amitől a későbbi években megszabadult. A koncert favoritja kétségkívül az avantgárd klasszikus „Elephant Talk” remek előadása, míg a finom ballada, a „Matte Kudasai” a zenekar szubtilisebb oldalát mutatja meg. Ennek a Crimson-inkarnációnak az igazi kísérletező ereje és az egyéni hangszeres tehetségek a „Sheltering Sky” című ambient instrumentálison teljesedik ki a leginkább, ahol a hangulat az elegáns ritmikai prizmák és különleges gitáreffektek kiváló kombinációjától másodpercről másodpercre változik. A hangszeres játék és a zenekaron belüli hangulat szempontjából minden tekintetben lenyűgöző felvételt csak a közönség viszonylag erőtlen reakciója és a már említett gyenge, klubszintű produkció húzza lefelé, ami azonban még így is jobb, mint az első hivatalos King Crimson-koncertalbumé, az „Earthbound” (1972).
A „Live At Moles Club” az egyik első darabja annak a hivatalos koncert-bootleg sorozatnak, amely évekkel ezelőtt kezdett megjelenni Fripp akkor még friss alapítású kiadójánál, a Discipline Global Mobile-nál. Fripp ezzel elsősorban a King Crimson illegális koncertfelvételeinek áradatát akarta korlátozni, amelyek akkoriban kezdtek keringeni a neten, valamint meg akarta jutalmazni a régi rajongókat, akik sóvárogtak a számtalan, addig kiadatlan felvétel után. Eleinte ezeket a koncert-bootlegeket csak a Discipline hivatalos oldalán lehetett megrendelni, mostanra viszont már rég kaphatók minden jobban felszerelt zeneboltban (ami persze egyben azt is jelenti, hogy nálunk nem fogod megtalálni). A „Live At Moles Club”, mint a King Crimson fenséges életművének a független Discipline GM kiadónál megjelent, még ma is tartó hivatalos koncertkiadás-sorozatának tizenegyedik darabja, a valódi koncerthangulat hiánya ellenére – elsősorban a közönség miatt – korántsem rossz kezdet, hiszen ez az a felvétel, amely a korszakos inkarnáció első koncertlépéseit őrzi, azét a felállásét, amely a zenekart átvezette a nyolcvanas évekbe. Hogy mennyire sikeres volt ez a King Crimson-inkarnáció, azt a legjobban az mutatja, hogy a négy tagból három még ma is a legendás zenekar soraiban találhatóak (Bruford a többéves önálló pályafutás és saját zenekara, az Earthworks mellett végzett munka után időközben a rajongók általános csalódására hivatalosan visszavonult).
Felállás
Robert Fripp – gitár, soundscapes
Adrian Belew – gitár, ének
Tony Levin – basszusgitár, stick
Bill Bruford – dobok, ütőhangszerek
Produkció
King Crimson
Számlista
1. Discipline
2. Thela Hun Ginjeet
3. Red
4. Elephant Talk
5. Matte Kudasai
6. Sheltering Sky
7. Indiscipline
8. Frame By Frame
9. Larks’ Tongues In Aspic (Part II)
