Előadó: Lacuna Coil
Kiadó: Century Media
Megjelenés: 2009
Játékidő: 41:56
Értékelés: 2/5
Három év után új albummal tér vissza a színtérre a gothic pop/rock Lacuna Coil, amely jelenleg a világ egyik legerősebb és legelismertebb gothic zenekarának számít. Úgy tűnik, a Century Media-féle kiadónál élen lenni elképesztően nehéz és fárasztó robot a nyers zeneiparban, mert a Lacuna Coil minden híre-neve ellenére alig négy év alatt kipréselt magából négy kislemezt, egy koncert-DVD-t, ráadásul a második best of válogatását is. Szóval roppant termékeny banda, amely pontosan tudja, mi a feladata egy megalomániás kiadónak és annak jelenlegi ereje: igazán ízléstelen zenekarokat és albumaikat gyártani.
Az új lemezen egészen tisztességes, 12 dal kapott helyet, amelyek összesen a megszokott, durván 40 perces átlagot hozzák. Már az első számnál feltűnik, hogy a Lacuna Coil produkciós és hangzásbeli téren fejlődött. Ugyanakkor a kiváló hangzás mellett is szembeötlő a friss ötletek égető hiánya, hiszen a Karmacode óta egy tapodtat sem léptek előre. Továbbra is három, esetleg négy ütőkártyába kapaszkodnak, mint részeg az utcalámpába. Az első természetesen a gyönyörű énekesnő, Cristina Scabbia, akinek a hangja átlagos erejű, a lábai viszont átlagon felül hosszúak, és egy ilyen kaliberű zenekarnak ez nyilván nagyon kell, főleg a minden kislemez megjelenésekor esedékes fotózások miatt.
A második említésre méltó dolog Andrea úr rettentően idegesítő kísérő éneke, amelyet albumról albumra egyre jobban kihangsúlyoznak. A fickó énekesi képességei igazán nem olyan erősek, hogy érdemes lenne ennyit vitrinbe tenni, főleg amikor az énekesnővel duettezik, akit az az érzésünk, hogy folyton túl akar kiabálni.
Az album harmadik pontja a jól felvett dob, amely az énekesnő külseje mellett már a zenekar második nagy pluszának számít. A dob erős energiát sugároz, különösen amikor a banda az enyhén keményebb ipari részekkel kacérkodik és tapogatózik, ezek viszont aligha nynyerik meg az igazi industrial rajongókat, például a Hanzel Und Gretyl híveit.
A negyedik fényes pont a billentyűs, amelyet történetesen a basszusgitáros, Marco Coti Zelati játszik. Róla el kell ismerni, hogy csak ambient hátteret ad, és szó szerint beleolvad a többi hangszerbe. Legalább egyszer nem lóg ki hangerőben az összes többi közül. Azt azért megjegyezném, hogy az általa teremtett atmoszféra rettentően ködös és meggyőzhetetlen. Ez a hozzáállás egyébként az egész albumra ráillik, hiszen az csupán a Lacuna Coil egykori önmagának erőtlen visszfénye.
Röviden: egy produkciós és hangzásbeli szempontból hibátlan albumot hallgathattok meg, 12 émelygősen sötét gothic pop dallal, amelyek mellett az Agropop „Ljubi me, divja zver” című száma is a gothic zene végső remekművének és csúcsának hangzik. Ami persze sosem volt, és nem is lesz!
Felállás
Cristina Scabbia – ének (női)
Andrea Ferro – ének (férfi)
Cristiano Migliore – gitár
Marco Biazzi – gitár
Marco Coti Zelati – basszusgitár
Cristiano Mozzati – dobok
Producer
Don Gilmore
Számlista
1.Survive (03:34)
2.I Won’t Tell You (03:47)
3.Not Enough (03:40)
4.I’m Not Afraid (03:22)
5.I Like It (03:42)
6.Underdog (03:40)
7.The Pain (04:00)
8.Spellbound (03:20)
9.Wide Awake (03:51)
10.The Maze (03:38)
11.Unchained (03:22)
12.Shallow Life (04:00)
