Előadó: Sixx:A.M.
Kiadó: Eleven seven music
Megjelenés: 2007
Játékidő: 51:02
Értékelés: 4/5
Hogy milyen nyomorult életet élt a szerencsétlen Frank Ferrana, ismertebb nevén Nikki Sixx, amikor a bandája a világhírnév csúcsán járt, azt elolvashatod a The heroin diaries – A year in the life of a shattered rock star című könyvében (a könyv online bemutatkozó oldala: theheroindiaries.net). A vallomásos kötet szerzője többször kelt fel a sírból, mint Nosferatu; az 1986-os, öngyilkos hangulatú jegyzetekből áll, amelyeket barátai és ismerősei újabb keletű kommentárjai egészítenek ki, és a kemény drogokhoz való kötődés körül forog, amellyel a Motley crue basszusgitárosa akkoriban küzdött. Egy részletben úgy fogalmazott, hogy a heroin furcsa dolog. „Amikor először kipróbálod, előbb megszédülsz, aztán hányni kezdesz, majd egy ideig meg sem tudsz mozdulni. Akkor miért folytatnád? Azért, mert olyan akartam lenni, mint a két példaképem, Sid Vicious és Johnny Thunders.” Mick Mars viszont, amikor a könyvben Nikki heroinos kalandjait idézte fel – amelyek akkoriban még a hírhedt Tommy Lee mutatványait is elhomályosították –, megjegyezte: Sid már régen a föld alatt van. Még Vince Neil bajai is, aki két évvel korábban ittasan balesetet okozott, amelyben a Hanoi rocks dobosa meghalt, semmiségnek tűntek Sixx gondjaihoz képest, aki köztudottan semmiben sem ismerte a mértéket. Nikki így félig halottan, csaknem egy évet töltött fényűző van nuys-i villájában, ahol a tompaságot kokainnal, az idegességet heroinnal űzte, sötét szobákban kóborolt, szekrényekben bujkált, és naplót írt.
A The heroin diaries soundtrack, a könyv zenei kísérete az X-mas in hell című résszel indul, és azzal a szorongató érzéssel, ahogy valaki 1986 karácsonyát magányosan, meztelenül, összekuporodva tölti a fenyőfa alatt, tűvel a kezében. Nikki a naplójába azt írja, hogy aznap egy szót sem szólt senkivel, mert nem akarta másoknak is elrontani a karácsonyt. A Van Nuys című szám sötét, mansonos ritmusokkal énekli meg a rockerélet abszurditását, és beletörődően játszik a halál gondolatával Los Angeles előkelő negyedében. Hasonlóan komor hangokon folytatódik a zenei napló a Life is beautiful, a Pray for me és a Tomorrow című számokkal, amelyeket modern produkció és meglehetősen fülbemászó refrének jellemeznek, amelyekről Sixx már a nyolcvanas években híres volt. A lemez zeneileg azonban másképp van felépítve, mint a Motley crue albumai, és közelebb áll a Creed, a Nickelback és az Alter bridge-féle modern rockhoz, mint például a nyolcvanas évek termékeihez, így az egyértelmű erényei ellenére az archaikus hangzás kedvelőinek valószínűleg nem fog tetszeni. A Life is beautiful című számhoz a srácok kiváló videoklipet is forgattak, amelynek motívumvilága ötletes illusztrációkra, a Seven című horrorfilm filmes fogásaira és a megalvadt vér színére épül, ez utóbbi egyfajta vizuális védjegye a könyvnek és a lemez arculatának is. Tartalmilag a Dead man’s ballet és a Heart failure a legizgalmasabb, ezek Nikki klinikai halálát mesélik el 1987. december 23-án, és azt, ahogy adrenalininjekciókkal a szívébe keltették újra életre – erről a Kickstart my heart is mesél már. Hasonló epizódot Sixx korábban Londonban is átélt, ahol egy drogdíler, miután a lakásában túladagolás miatt kómába esett, először baseballütővel próbálta élesztgetni, aztán kivitte az utcára, és a szemétbe dobta. („Valentine’s in London found me in the trash” – Dancing on glass a Girls girls girls albumról)
Ez tehát a Heroin diaries soundtrack komor tematikája, amely azonban időnként mégis kissé túlzottan önsajnálónak és patetikusnak tűnik. A különbség Sixx és a többi drogfüggő között az, hogy Nikki a pénzügyi háttere miatt sokkal többet megengedhetett magának, mint a többiek, és hírneve miatt a baját a nagy dobra verhette. Elsősorban tehát egy elkényeztetett, halálosan boldogtalan függő személyes vallomásáról van szó, aki ahelyett, hogy a tinédzsereket kifejezetten a drogok veszélyeire figyelmeztetné, inkább neurotikus emlékeire és a nehéz életen való panaszkodásra összpontosít. Mégsem szabad túl kritikusnak lennünk a kiégett Sixxszel. Elbeszélése semmilyen módon nem dicsőíti a szabados életet, a Heroin diaries című könyvből pedig az is kiderül, hogy a szerző a könyveladásokból származó bevétel 25 százalékát a Running wild in the night jótékonysági alapítványnak szándékozik átadni, amely bántalmazott és magukra hagyott fiataloknak nyújt segítséget.
Talán az album erősebb oldala maga a zene, amely rendkívül átgondolt, és a harmonikus változatosság mellett tartalmaz minden jól felismerhető összetevőt, ami a minőségi modern produkcióra jellemző. Ezt elsősorban James Michael gondoskodott, a Sixx A.M. producere, gitárosa és énekese, aki a közelmúltban számos neves előadóval dolgozott együtt, és tanácsaival segítette őket, például a Meat loaffal, a Scorpionsszal, a Rasmusszal és a Papa roachcsal. Az albumot így kísérőszöveg nélkül is lehet hallgatni, sőt talán még jobb is úgy. Aki viszont úgy érzi, hogy megérintette a lemez szövegvilága és üzenete, és kedvet kapott, hogy közelebbről megismerje egy hollywoodi zenész nyolcvanas évekbeli hétköznapjainak fényét és nyomorát, az vegye meg a könyvet, és segítsen a hátrányos helyzetű gyerekeken.
Felállás
Nikki Sixx – basszusgitár, ének
James Michael – ének, gitár, billentyűs hangszerek,
dobprogramozás
DJ Ashba – gitár, ének
Produkció
James Michael, DJ Ashba, Nikki Sixx
Számlista
1. X-mass in hell
2. Van Nuys
3. Life is beautiful
4. Pray for me
5. Tomorrow
6. Accidents can happen
7. Intermission
8. Dead man’s ballet
9. Heart failure
10. Girl with golden eyes
11. Courtesy call
12. Permission
13. Life after death
