Szerző: Jernej Vene
Előadó: Knopfler, Mark
Kiadó: Mercury Records
Megjelenés: 2009
Játékidő: 52:50
Értékelés: 3.6/5
A brit Dire Straits továbbra is a pop-rock óriása. A 90-es évek közepén meglehetősen csendben szűnt meg létezni, vezére, a verhetetlen gitáros-énekes, Mark Knopfler pedig önálló útra lépett. A filmekhez készült lemezek és a különféle együttműködések mellett hat szólóalbumot is kiadott. Mark Knopfler szólókarrierje ugyan nem olyan hangsúlyos, mint a Dire Straits-korszak, hiszen sokan arra számítanak, hogy egyszer még összeáll a zenekar. Ez a nap még messze van, Knopfler szilárdan halad a saját útján, bár sosem lehet tudni. A Get Lucky lemezen Mark Knopfler még tartja a szálakat a Dire Straitsszel, amit leginkább néhány jellegzetes gitárszólóban érezni. A Get Lucky ötleteiben a skót és ír folk hagyatékára tekint vissza, ezek hatásait olvasztja a saját zenei nyelvébe. A korábbi lemezekhez képest, főként a 2002-es Ragpicker’s Dreamhez viszonyítva kisebb az amerikai country és folk hatása, illetve kötődése is. Mark Knopflernek nincs szüksége arra, hogy folyton bizonyítson. Neki elég, ha megteremt egy olyan hangulatot, amely képes meggyőzni a megfáradt lelkeket arról, hogy van értelme pihenni és kikapcsolni a mindennapi őrületből. Knopfler a gondokat a nyugodtabb, rendezettebb körülmények közé menekülve igyekszik leküzdeni. A dalok többnyire nagyon visszafogottak, akusztikus gitáralapokra épülnek, ami nem feltétlenül baj. Hol brit folkba hajlanak, hol ritmikailag megtört dalokká válnak, amelyek sokszor a Dire Straits-korszak balladáira emlékeztetnek, ahol természetesen szintén Mark volt a fő szerző.
A Get Lucky kiforrott alkotás, szerzői és hangzásbeli szempontból egyaránt lenyűgöző. Az új zene nagyon inspiráló és tolakodásmentes, hiszen Knopfler igazi mestere annak, hogy nagyon kevés hangból nagy hatást érjen el. Ezzel lassan közelít a terület legnagyobbjához, példaképéhez, J.J. Cale-hez. Knopfler a Get Lucky-val új emlékművet állított magának. A hangszerelést fúvósokkal, harmonikával, vonósokkal és bendzsóval gazdagította, így szélesebb hangzásvilágot kapott. Érett korára a szövegekben különféle emberi sorsok felé fordult, az egyszerű, sokszor a perifériára szorult brit szigetlakók történeteit meséli el. Így kerülnek elő a munkások, tengerészek és kézművesek gondjai. Ami az említett érett kort illeti: az úr idén augusztusban, 2009-ben töltötte be a hatvanat.
A Get Lucky finom betekintést nyújt a mai pop-rock egyik legnagyobb alakjának alkotói világába. Meggyőző mesélőként nyúlt vissza a régi időkbe, és a jelenbe is. A többnyire lassú tempó ellenére éppen ezzel biztosítja zenéjének a nélkülözhetetlen intenzitást.
A hangok és érzések ilyen átadását csak egy olyan zenész engedheti meg magának, akinek ennyi tapasztalata van. Mark Knopfler segít átrepülni egy másik, nyugodtabb világba. A Get Lucky a hallgatóknak is megpróbál átadni valamennyit abból az örömből, amelyet a szerencsés gazdag pályafutása során maga is megtapasztalt. A zene a szívéből került a Get Lucky lemezre, és ugyanezt várta el az összes közremű¬ködő zenésztől is. Együtt sikerült összeállítaniuk egy nagyon kellemes, üdítő lemezt, amely tetszeni fog Mark Knopfler régi és új ismerőseinek, e roppant érdekes és neves zenésznek és gitárosnak.
Felállás
Mark Knopfler – ének, gitárok, mandolin
Richard Bennett – gitárok
John McCusker – hegedű, citera, síp
Matt Rollings – zongora, orgona
Guy Fletcher – billentyűsök
Glenn Worf – basszusgitár, nagybőgő
Danny Cummings – dob, ütőhangszerek
Produkció
Mark Knopfler, Chuck Ainlay, Guy Fletcher
Számlista
1.Border Reiver 4:35
2.Hard Shoulder 4:33
3.You Can’t Beat the House 3:25
4.Before Gas and TV 5:50
5.Monteleone 3:39
6.Cleaning My Gun 4:43
7.The Car Was the One 3:55
8.Remembrance Day 5:05
9.Get Lucky 4:33
10.So Far from the Clyde 5:58
11.Piper to the End 5:47
