Divinities – Twelve Dances of God

0 12

Szerző: Peter Podbrežnik

Előadó: Anderson, Ian
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 1995
Játékidő: 47:03
Értékelés: 4/5

Ian Anderson, a minden hájjal megkent progresszív rock-agg, aki jóban-rosszban már több mint negyven éve tölti be a legendás Jethro Tull legfőbb főnökének szerepét, időről időre úgy dönt, hogy a szólókarrierjének is szentel egy kis időt. A rendkívül sápadt, a nyolcvanas évek szintetizátoros hangzásától átitatott szólódebütálása, a „Walk into Light” (1983) után egész tizenkét évre volt szüksége, mire a „Divinities: Twelve Dances of God” címmel újabb önálló kísérletbe fogott. Ezúttal nem akarta megismételni ugyanazt a hibát, és nem merészkedett olyan zenei területekre, amelyek nem állnak jól neki, ahogyan az elektro-pop-rockos debütálásnál történt.

A kilencvenes évek közepén Ian egyre nagyobb vonzalmat kezdett érezni a különféle népek etno zenéje iránt, amit rendkívül képszerűen mutatott be már a Tull „Roots To Branches” (1995) című albumán is, amelyen csak úgy hemzegtek az orientális motívumok. A „Divinites” lemezen folytatta a távoli országok népzenéje iránti rajongását, és változatosságképpen egy teljesen instrumentális albumot készített, amely tizenkét hagyományos etno motívumból áll. Az egyes kompozíciók a maguk különféle etno motívumaival egy-egy világvallást képviselnek, legyen az politeista vagy monoteista; az ókori hiedelmektől a nagy világvallásokig, élükön a kereszténységgel, az iszlámmal, a hinduizmussal és a judaizmussal. Az egyes hangszerelések és motívumok azoknak az országoknak az etno zenéjéből merítenek, ahonnan a ismert vallási tanok származnak. Ezek megalkotásában fő támasza a központi hangszere, vagyis a fuvola volt, a ritmikai fordulatoknál pedig a régi Tull-dobos, Doane Perry és a Tull akkoriban még újdonsült billentyűse, Andrew Giddings segített neki. A szimfonikus hátteret egy kisebb zenekari szekció adta, ami bevezetője volt Ian későbbi zenekari együttműködéseinek.

Az egyházi intézmények megrögzött ellenfele, aki vallási meggyőződését egykor úgy írta le, hogy valahol a deista és a panteista között van, kiváló, akusztikus beállítottságú albumot hozott létre, amely csábító pásztori dallamokra és selymes zenekari hangszerelésekre épül. Az albumon külön kifejezésre jut eklektikus bambuszfuvola-játéka, amellyel egyes orientális vallások misztikus hangulatát varázsolja elő. Az egyes hangszerelések kellőképpen változatosak, és felismerhető etno motívumokat tartalmaznak, így könnyűszerrel kitalálható, melyik vallást képviseli egy-egy szerzemény.

Ian a két Tull-cimborájával és a zenekarral először ellátogat az ókori kelták közé az „In a Stone Circle” című számmal, amelyben éteri pásztori hangszerelések közepette életre kelti a Salisbury melletti híres Stonehenge kőkörét. Aztán az „In Sight of the Minaret” szakrális hangszerelésein át elindul a zsidó templomba, az „In a Black Box” című számban pedig a fekete dobozba tekint be, amelyet a muszlimok hite szerint Mohamed próféta hagyott hátra, a tudományos elmélet szerint viszont gondosan megmunkált meteoritdarab. Hozzá kell tenni, hogy az egyes motívumok ugyan azoknak az országoknak az etno motívumaiból táplálkoznak, ahonnan az adott vallások erednek, Ian azonban nem használ hagyományos hangszereket, ezért ne várj hagyományos arab, zsidó vagy indiai hangzást.

Persze nem hiányoznak azok a szerzemények sem, amelyek a három nagy keresztény irányzatot képviselik, mint az „In the Moneylender’s Temple”, az „In Defence of Faiths” és az „At Their Father’s Knee”, ezeket mindenféle szakrális hangszerelés járja át. Az „At Their Father’s Knee” az ortodox vallást jeleníti meg, ezért a hagyományos orosz zenéből kölcsönzött motívumot tartalmaz. A kedvesen virgonc „In the Grip Of Stronger Stuff” című számban, amelyben Ian temperamentumos fuvolaszólók sorát zúdítja ránk, ismét meghajol az ősei, a kelták előtt. Az „In Maternal Grace” különféle távol-keleti motívumokat vonultat fel, amelyekkel a buddhista valláshoz jellemző misztikus hangulatot idézi meg.„In The Olive Garden” a görög etno zene ritmusaiból táplálkozik, így nem meglepő, hogy az ókori görög vallásnak van ajánlva. Az „En Afrique” című számot néhány ütőhangszerrel fűszerezte meg afrikai ritmusokban. Az „In the Pay of Spain” a spanyol mór és katolikus hagyomány keverékéből eredő etno motívumokat formál, míg a záró „In Times of India (Bombay Valentine)”, amely a hindu hitnek van szentelve, az indiai etno zene elemeire épül.

A progresszív folk rock legendás trubadúrja a „Divinities” albummal remek instrumentális lemezt alkotott, amelyen elbűvölő pásztori dallamokon és zenekari hangszerelésen keresztül olvasztotta egységes egésszé a különböző etno hagyományok hatásait. Ez egy olyan album, amely finom instrumentális motívumaival bármilyen alkalomra megfelel, a meditációtól az autóvezetésen és a körtecsócsáláson át a tornázásig. Az eladási sikert tekintve is merőben más történet volt, mint a gyenge debütálás, hiszen az amerikai zenei lista első helyére kerülve valóságos csodát művelt, ami Ianben még tovább erősítette a késztetést, hogy a következő években a szólókarrierjének szinte ugyanannyi energiát szenteljen, mint a Jethro Tullnak.

Felállás

Ian Anderson – koncert- és bambuszfuvola
Andrew Giddings – billentyűs hangszerek
Doane Perry – ütőhangszerek
Douglas Mitchell – klarinét
Christopher Cowrie – oboa
Jonathon Carrey – hegedű
Nina Gresin – cselló
Randy Wigs – hárfa
Sid Gander – kürt
Den Redding – trombita

Produkció

Ian Anderson

Számlista

1. In A Stone Circle
2. In Sight Of The Minaret
3. In A Black Box
4. In The Grip Of Stronger Stuff
5. In Maternal Grace
6. In The Moneylender’s Temple
7. In Defence Of Faiths
8. At Their Father’s Knee
9. En Afrique
10. In The Olive Garden
11. In The Pay Of Spain
12. In The Times Of India (Bombay Valentine)

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik