The Secret Language of Birds
Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Anderson, Ian
Kiadó: Roadrunner Records
Megjelenés: 2000
Játékidő: 59:53
Értékelés: 4/5
A „The Secret Language of Birds” a legendás skót fuvolás, énekes és zeneszerző, Ian Anderson harmadik szólólemeze. A zenerajongók természetesen leginkább a progresszív folk rock óriás, a Jethro Tull szívét-lelkét ismerik benne. A zenekar élén több mint négy évtizeden át alakította a legújabb és legizgalmasabb zenei formák fejlődését, miközben egy sor nagyszerű, örökzöld stúdiólemezt is megalkotott, így pályájának erről a szakaszáról nem is kell hosszan beszélni. A szólókarrierje viszont csak a kilencvenes évek második felében virágzott ki a nagyon jó instrumentális „Divinities: Twelve Dances of God” (1995) lemezzel, miután szintetizátoros szólódebütje, a „Walk into Light” (1983) valóságos csőd volt, amelynek létezéséről ma a legjobb elfeledkezni.
Ian a „Divinities”-hez hasonlóan a „The Secret Language of Birds” lemezen is a világzene (elsősorban a keleti és mediterrán hangzás) hatásait folytatja, amelyekért már a Jethro Tull „Roots to Branches” (1995) albumának idején lelkesedni kezdett. Így a lemezen rengeteg etno motívumot találunk rendkívül színes fuvola- és akusztikusgitár-szólamokon keresztül, amelyekkel különösen meleg, pásztoridill hangulatot teremt. Ebben a közegben nem nehéz elképzelni azokat a helyeket és embereket, ahonnan az egyes etnológiai hangzásvilágok származnak.
Ian a „mindentudó” hírnevéhez híven ismét igazolta a kiváló multiinstrumentalista címet, és a hangszerek többségén maga játszott, a billentyűkön és a harmonikán pedig (mára már volt) Tull-billentyűse, Andrew Giddings segített neki. Néhány dalban két régi cimbora is besegített: Ian elválaszthatatlan barátja és hosszú évek óta a Tull gitárosa, Martin Barre, valamint a volt Tull-, jelenleg Fairport Convention-dobos, Gerry Conway. Említést érdemel James Duncan dobolása is, akit Ian a koncerteken még ma is alkalmanként bevet, ha a Tull állandó dobosa, Doane Perry nem ér rá.
A lemez címét a madarak élénk reggeli éneke ihlette, amely a nyári időszakra jellemző. A „The Secret Language of Birds” azt bizonyítja, hogy Ian, a hosszú évek alatt kivívott hiteles skót természetimádó és a vidéki életet szerető ember hírnevéhez méltón, még mindig kiváló érzékkel alkot rendkívül változatos pásztori motívumokat, amelyekben döntő szerepe van varázslatos és összetéveszthetetlen fuvolajátékának. Az instrumentális elődjével ellentétben ezúttal ismét énekesként is megmutatkozik, és teljesen kihasználja kivételes énekesi karizmájának és melegségének erejét, már amennyire azt a nyolcvanas évek fordulója óta alaposan megkopott hangterjedelme engedte.
Az megszelídíthetetlen trubadúr minden dalhoz írt egy rövid bemutatót is. A tizenöt dal között egyetlen gyenge pillanat sincs, néhány pedig annyira kiemelkedik, hogy jogosan került be időnként a Tull koncertrepertoárjába. Ian már a címadó, a reggeli énekesmadarakat éltető óda első taktusaitól egy huncut zenei utazásra hív minket, amelyből nem hiányzik a vidéki romantika és a pásztori melegség. A játékos akusztikus kíséretre fektetett fő fuvolaszólam a pályafutása egyik legkellemesebb, legjátékosabb pásztordala. Persze a lemezen találunk drámaibb, melankolikusabb szerzeményeket is, például a „The Little Flower Girl” című dalt, ahol a zenekari kíséret a folk és a klasszicizmus rendkívül ízléses keverékét adja.
A „Montserrat”, amely a Montserrat szigeti vulkánkitörésekről szól, egy sor szaftos mediterrán motívumot tartalmaz. Ezeknél az oroszlánrészt Giddings harmonikajátéka teszi ki francia népzenei motívumokkal. Ezen a vonalon különösen kiemelkedik a remek „The Habanero Reel”, amelyre könnyű elképzelni a déli órákban a párizsi kávéházakban üldögélést, hiszen a fuvola és a harmonika párosa különösen romantikus és festői mediterrán hangzásokat teremt. Nem csoda, hogy ez a Ian csípős ételek és csilipaprika-ültetés iránti szerelmét megéneklő óda az évek során többször is helyet kapott a Tull koncertrepertoárjában. Ian több mint sikeresen lavírozik a különféle hangulatok között, amit a „Panama Freighter” is remekül szemléltet, ahol kitűnően sikerült a kelta dallamosságot és a mediterrán melegséget tökéletes harmóniába olvasztania, mandolin-, harmonika- és fuvolaszólamokkal fűszerezve.
A különösen kiemelkedő számok közül még meg kell említenem a rendkívül szellemes instrumentális dalt, a „Boris Dancing”-et, amely alapjában véve kiváló paródia Borisz Jelcin volt orosz elnökről és arról a szokásáról, hogy mindig szívesen táncra perdült, ha elég vodka volt kéznél. Ian a hírekben látott Jelcin-féle választási kampánytáncból merített ihletet, amelyet egy helyi rockzenekar kísért. A cserebogarak násztáncára emlékeztető mozdulatok közben a politikusok leghíresebb italozója veres volt, mint a főtt rák, és állítólag a fellépése végére majdnem szívrohamot kapott. Ian „kedvence” tiszteletére remek pásztori dallamot alkotott táncritmusokkal és Barre gitárriffekből álló kincsestárából származó számtalan tréfával. Közben ügyesen szőtt be a fuvolába hagyományos orosz motívumokat, amelyek hallatán nem nehéz elképzelni az elhunyt orosz vezetőt, amint kazacsokot jár.
A „The Secret Language of Birds” egy újabb nagyon jó lemez a progresszív rock ikonjától, amelyet akár az instrumentális előd, a „Divinities” továbbfejlesztésének is lehet tekinteni. Ian a hagyományos folk rockos tréfáit ismét sikeresen ötvözte a világzene iránti szeretetével. Ez az akusztikus irányultságú album végig nagyon sikeresen mozog a kelta dallamosság és a mediterrán temperamentum között, a harmonikás aranyosságok rajongói pedig szintén megkapják a magukét, hiszen Giddings pályafutása egyik legjobb teljesítményét nyújtotta. Ian egyébként sok energiát fektetett a lemez népszerűsítésébe, amely eredetileg az ő független kiadójánál, a Papillonnál jelent meg. Már a Tull „J-Tull Dot Com” (1999) albumának végén reklámozta, ám meglepő módon a hangszerelések nagyobb átfogó és minőségi színvonala ellenére sem aratott akkora sikert, mint az instrumentális előd, amely az amerikai lemezlistán még az első helyig is eljutott. A lemez korlátozott kiadásán interaktív tartalom is található egy videóinterjúval és a címadó dal videójával, ami minden rajongót megörvendeztet ennek a halhatatlan zenei óriásnak a követői közül.
Felállás
Ian Anderson – ének, fuvola, akusztikus gitár, bouzouki, akusztikus basszusgitár, mandolin, ütőhangszerek, piccolo
Andrew Giddings – harmonika, zongora, orgona, marimba, ütőhangszerek, elektromos basszusgitár, billentyűk, zenekari hangszerelés
Gerry Conway – dob
Darren Mooney – dob
James Duncan Anderson – dob
Martin Barre – elektromos gitár
Produkció
Ian Anderson
Számlista
1. The secret language of birds
2. The litle flower girl
3. Montserrat
4. Postcard day
5. The water carrier
6. Set aside
7. A better moon
8. Sanctuary
9. The Jasmine Corridor
10. The Habanero reel
11. Panama Freighter
12. The secret language of birds, pt.II
13. Boris dancing
14. Circular breathing
15. The Stormount shuffle