Előadó: Funeral Throne
Kiadó: Satanas Rex
Megjelenés: 2008
Játékidő: 48:45
Értékelés: 2.7/5
Nagyjából három év működés és egyetlen megjelent demófelvétel után az angol black metal triónak végre sikerült felvennie az első stúdióalbumát is, Nihil Sine Diabolvs címmel.
A blaszfém lemezen kilenc stúdiófelvételt találunk, amelyek a meglehetősen ismeretlen Satanas Rex gondozásában láttak napvilágot. A kiadó már a nevével elárulja, hogy kizárólag black metal albumokat jelentet meg.
Az első benyomást már a old school borító megadja: egy angyal fényképe díszíti, a füzet belsejében pedig csak Jézus Krisztus képe látható, ami minden bizonnyal azt a szenvedést jelképezi, amelyet a lemez a Földre hoz.
Az albumon kilenc középtempós szám kapott helyet, átlagosan úgy öt perces hosszúságban. Produkciós szempontból a lemez nem lépi túl az átlagosság kereteit, és olyan hangzással szolgál, amelyet már túl sokszor hallottunk hasonló kiadványokon. Koszos, maszatos hang, amelyből időnként hiányzik a gitárok és a lábdob hangsúlya. Az old school régi trükkje ez, amely a kilencvenes évek eleji demókon még működött, ma viszont egyszerűen ötlethiányt jelent.
Bár black metal zenekarról van szó, magában a zenében rengeteg death metal hatást találunk, különösen a gitárszólóknál, amelyek rövidek, élesek és disszonánsak. Az egész albumról hiányzik a dallamosság és a hangulat, amelyek egyébként a black metalban általában uralkodnak.
Messze a legjobb dal a Summoning, amely az album végén rövidített változatban, The Release címmel még egyszer felbukkan. Jó, ha egy zenekar talál egy dalt, amire büszke, de szerintem túlzás, hogy ugyanazon az albumon kétszer is felhasználják.
Az album messze legnagyobb erénye a változatos vokál, amely a mély growlezéstől egészen a közepesen magas sikolyokig terjed. Ezek természetesen nem tiszták, mint mondjuk a Judas Priestnél, és még mindig szilárdan a black metal normáin belül maradnak.
Röviden: egy olyan black metal albummal van dolgunk, amely nem fogja maradéktalanul kielégíteni a műfaj rajongóit. Hiányzik belőle az élesség és a frissesség. Az egész túl sokszor hallottnak és újrarágottnak hangzik.
Felállás
Saturnius – ének, gitár
Morgul – basszusgitár, kísérőgitár
Athrial – dobok
Dallista
Summoning (03:21)
2.Dark Moon Ritual (05:31)
3.Curse Of Insomnolence (08:24)
4.Black Revelations Of A Victorious Apocalypse (05:57)
5.Soulless Eternity (04:32)
6.From The Frozen North (07:02)
7.Lord Of The Black Moon (06:36)
8.Summoned By Infernal Winds (04:53)
9.The Release (02:29)
