Előadó: Yolk
Kiadó: Fazzul Music
Megjelenés: 2003
Értékelés: 4.2/5
A Yolk egy svájci projekt, amelyben a Spaltklang dobosa, Remy Strauli is közreműködik. A zenekart nem szabad összekeverni az azonos nevű francia csapattal. Ez a Yolk egy trió, amely megint csak főleg jazzt játszik, de szívesen kitér más műfajok felé is. Ezen a negyedik stúdióalbumukon (innen a Die Vierte cím) két vendég csatlakozik hozzájuk: az egyik harsonán, a másik szaxofonon játszik (és nem, ezúttal nem Stauss az!). A szaxofon különösen fontos a zenekar hangzásában.
Ahogy a Fazzul kiadványoknál már megszokhattuk, ez az album is a jazz köré épül, de megint nem átlagos jazzről van szó (ez is tipikus Fazzul-jellemző). A Yolk a zenéjébe rockot, avantgárdot, szimfonikus rockot (klasszikus zenét), folkot és még egy csomó mindent kever. A rockos oldalért elsősorban a gitár erőteljes jelenléte felel, amely néha jazzes, de gyakran inkább rockos irányba mozdul. A szimfonikus elemet a mellotron (vagy mellotronminták) adja, amely időnként a King Crimsont idézi (In The Court, In The Wake of és Red). A Yolk persze arról sem feledkezik meg, hogy a kísérletezés és az avantgárd is fontos része a zenének, és ezt az albumon folyamatosan halljuk. Sosincs azonban annyi kísérletezés, hogy úgy tűnjön, túlzásba esnek. A dallam és a kísérletezés aránya mindig stimmel.
A Yolk mindössze három zenészből áll, de a hangzásuk alapján ezt senki nem mondaná meg. Persze ennek egy részét a vendégzenészeknek is be lehet könyvelni, de szerintem a zene dinamikája, valamint a kreatív folyamatban részt vevő trió hihetetlen tehetsége és tudása is sokat tesz hozzá. Stauli remek dobos, és atmoszférikus billentyűs részekben is megmutatja a tehetségét. Az éneklés talán nem az erőssége, technikailag ezen a téren nem a legjobb, de érződik rajta, hogy élvezi, amit csinál, és ez általában a hallgatóra is jó hatással van. Burkhard jó basszusgitáros, kiváló ritmus- és funkérzékkel, Riechsteiner stílusa pedig meglehetősen sokszínű. Tud hard rockot játszani, finom (szinte popos) részeket, jazz-szólókat, akusztikus (klasszikus) gitárt és így tovább. Az albumon két vendég is feltűnik. A szaxofon sokkal többet ad hozzá, mint a harsona, és vele a hangzásvilág jóval érdekesebb. A harsona nincs annyira előtérben, de azért így is hallhatunk tőle néhány szép részt.
A Fazzul kiadó megint egy olyan lemezt mutat be, amely a legtöbb progresszív (és egyéb) rajongó radarja alatt maradt. Ez a 2003-as negyedik album megmutatja a trió képességeit a dzsemmelésben, a szerzésben, a játékban, és tulajdonképpen mindenben, amit a hangszereikkel csak elképzelnek. Nem értem, miért nem szerepel a Yolk és a Fazzul kiadó többi projektje a progresszív zene „legnagyobb” forrásán (progarchives), hiszen ez a zene megtestesíti a progresszív zene igazi szellemét – eredeti, újító, olykor őrült, máskor halálosan komoly, de mindig érdekes és tele van friss ötletekkel.
———————————————————————————————
A Yolk egy svájci projekt, amelyben a Spaltklang dobosa, Remy Strauli is játszik, és nem összetévesztendő az azonos nevű francia zenekarral. Ez a Yolk egy háromtagú formáció, amely megint csak főleg jazzt játszik, de hajlamos más műfajokba is átkalandozni. Ez a trió negyedik albuma, a zenekarnak pedig egy harsonás és egy szaxofonos segít (nem, ezúttal nem Stauss!), a szaxofonos pedig különösen fontos a zenekar összhangzásában.
A Fazzul kiadványokra jellemző módon ez az album is a jazz köré épül, de ez nem hétköznapi jazz (ez is tipikus Fazzul-vonás). A Yolk remek elemeket kever bele: rockot, avantgárdot, szimfonikus (klasszikus) zenét, folkot és még sok mást. A rockos elemet különösen a gitár erőteljes jelenléte adja, amely időnként jazzes, máskor viszont erősen rockos. A szimfonikus elemekről a mellotron (vagy a mellotronminta) gondoskodik, amely a King Crimsont idézi (In The Court, In The Wake of és Red). A Yolk természetesen nem felejti el, hogy a kísérletezés és az avantgárd is fontos a zenében, és ezt a lemez során bőven hallhatjuk. Mégsem fordul elő soha annyi kísérletezés, hogy az ember úgy érezné, túllőttek a célon. A dallam és a kísérletezés egyensúlya mindig rendben van.
A Yolk mindössze három zenészből álló zenekar, de nem úgy hangzik. Ennek egy része biztosan a vendégzenészeknek köszönhető, de szerintem sokat számít a zene kiváló dinamikája, valamint az alkotói folyamatban részt vevő trió elképesztő tehetsége és tudása is. Stauli fantasztikus dobos, és finom atmoszférikus billentyűs hangzásokat is letesz az asztalra. Az éneke talán technikailag nem a legjobb, de érezni, hogy nagyon élvezi, ami általában a hallgatóra is jó hatással van. Burkhard remek basszusgitáros, nagyszerű ritmus- és funkérzékkel, míg Riechsteiner stílusa a lehető legsokoldalúbb. Játszik hard rock részeket, lágy (szinte popos) hangzásokat, jazz-szólókat, akusztikus (klasszikus) gitárt és így tovább. Az albumon két vendég is szerepel. A szaxofon sokkal többet ad hozzá, mint a harsona, és nélküle a hangzás összképe sokkal szegényebb lenne. A harsona jóval kevésbé van jelen, de azért ad hozzá néhány szép részt.
A Fazzul Music megint egy olyan lemezt mutat be, amely teljesen elkerülte a legtöbb progresszív (és egyéb) zenerajongó figyelmét. Ez a 2003-as negyedik stúdiókiadvány megmutatja a trió képességét a dzsemmelésre, a szerzésre, a játékra, és lényegében mindenre, amit csak akarnak a hangszereikkel. Nem értem, miért nincs fent a Yolk és a Fazzul Music többi projektje a progresszív zene „legfőbb” forrásán, a progarchives oldalán, hiszen ez a zene hordozza a progresszív rock igazi szellemét – eredeti, újszerű, olykor őrült, máskor halálosan komoly, de mindig érdekfeszítő és tele van friss ötletekkel. Na, ugyan már, egy kis Yolk nem fog megölni, próbáld ki!
Felállás
Beat Burkhard – basszusgitár, stick
Willi Riechsteiner – gitár
Rémy Sträuli – dobok, billentyűs hangszerek, ének
Vendégek: Stefan Hugi – szaxofonok, Thomas Moser – harsona
Produkció
Yolk
Számlista
1. Klabautermann
2. Bio & der Erdbeer
3. Grabbs
4. Preludium
5. Interludium
6. Danza
7. Finale
8. Kllmoulis
9. MIcro Pieza I
10. Zwispi 1_2
11. Micro Pieza II
12. Zwispi 2_3
13. Micro Pieza III
14. Zwiispi 3_4
15. Micro Pieza IV
16. The milk sucking tick
17. Pendule
18. Gluck glotzt
19. Tanko
20. Pietro Pazzo
21. Baltimore & die Kurbisschmuggelaffare
22. Grabbs (Radio Edit)
23. Gluck glotzt
