Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Steely Dan
Kiadó: Island Records
Megjelenés: 1974
Játékidő: 34:02
Értékelés: 5/5
A minden tekintetben kiváló „Countdown to Ecstasy” (1973) váratlanul langyos kereskedelmi és sajtóvisszhangja egy pillanatra sem rendítette meg a halhatatlan Steely Dan-páros szellemét és kreatív kanyarjait, amelyet Donald Fagen billentyűs-énekes és Walter Becker basszusgitáros-gitáros alkotott. Következő stúdiós nehézsúlyúk, a „Pretzel Logic” minőségben egyenértékű volt az elődjével. Azzal a különbséggel, hogy kereskedelmi sikerben érezhetően túlszárnyalta.
Az album stílusában kiegyensúlyozott kompromisszum az 1972-es popos-rockos debüt, a „Can’t Buy a Thrill” erősen dallamos hangvétele és a „Countdown to Estasy” lemezen uralkodó, bonyolult hangszeres kísérletezés között. Az aranyosan hangzó hangszerelések dacára a „Pretzel Logic” szerzeményi mélységét tekintve messze felülmúlta az akkori rádiós slágerlisták átlagát. A két szerzői-hangszeres ravaszdi ismét a jazz, a rock, a pop, a funk és a soul egyéni keverékét tálalta, a zseniális Gary Katz kifinomult produkciójával megolajozva.
A szokásos, kifinomult jazzes hangszerelések mellett, amelyeket dinamikus rock- és funkritmusokon vezettek át, helyenként először szimfonikus aranyozást is bevetettek. Ezúttal sem maradnak el a megszokott hangszeres szellemeskedések, amelyek gyakran ideális pillanatok az egyes zenészek technikai tudásának csodálatára. Az énekesként is fejlődő billentyűs Fagen felért a kor legkarizmatikusabb énekesei mellé. Szarkasztikus-gúnyos énekstílusa kiválóan harmonizál az intelligens és szellemes szövegekkel, amelyek az amerikai társadalom kevésbé hízelgő oldalait érintik. Számos szlengkifejezéssel, tragikomikus módon írja le bűnözők, részegesek, hajléktalanok és prostituáltak kilátástalan helyzetét. Közben akad Fagen magánéletét érintő lírai téma és szürreális sci-fi-történet is.
A „Pretzel Logic” idején a Steely Dan még rendes rockegyüttesnek számított, amely nem riadt vissza a koncertezéstől, a stúdióban pedig még ott volt a kölcsönös szolidaritás. A megszokott közreműködők, Jeff Baxter és Denny Dias gitárosok, valamint Jim Hodder dobos mellé a felvételek alatt néhány új, de nem kevésbé említésre méltó név is csatlakozott, akik rányomták bélyegüket az albumra. Közülük érdemes kiemelni David Peach billentyűst és a fiatal dobost, Jeff Porcarót (mindketten később az amerikai rock/pop sikerzenekar, a Toto tagjaként lettek híresek), a három Grammyvel kitüntetett Michael Omartian billentyűst, valamint az Eagles későbbi basszusgitárosát, Timothy B. Schmitet. A megedzett ravaszdik jól és egymást kiegészítve tudták használni sokféle tehetségüket. A végeredmény az lett, hogy a „Pretzel Logic” újabb remekmű lett. Az album fontos mérföldkő abból a szempontból is, hogy Becker a basszus mellett itt kezdte el először intenzíven használni az elektromos gitárt.
A gyenge pillanatoktól mentes album kiválóan egyensúlyoz a lassabb, jazzesen kifinomult darabok és a r’n’b-mintákkal megspékelt, pörgősebb szerzemények között. A nyitó jazz-pop-rockos lírai burleszk, a „Rikki Don’t Lose Your Number” megjelenése után azonnal a legnagyobb slágerükké vált. A siker titka a szokatlan szerkezetében rejlik, amely a magas fokú hangszeres összetettség és a hipnotikus, fülnek rendkívül kellemes hangszerelések között hajózik. Már a nyitó ütemek az elektromos marimbán és a szaftos jazzes riff a billentyűkön jelzik, hogy valami egészen különlegesről van szó. A himnikus refrént Jim Gordon dinamikus dobátvezetései és játékos zongorafutamok olajozzák, és jut hely egy kiváló blues-szólónak is. A szöveget állítólag Rikki Ducornet ihlette, Fagen egyetemista évekbeli barátnője. A következő csemege a „Night By Night”, ahol hangsúlyos fúvósok fölött szellemes jazz-rock fúziós hangszerelések uralkodnak. Az energikus gitárriffek és szólók ritmikus merészséget adnak neki, miközben Fagen remek éneke esti romantikát teremt. A szerzemény általános hangulata leginkább egy John Shaft, a híres New York-i nyomozó történetéről szóló film zenéjére emlékeztet.
A kiváló ballada, az „Any Major Dude Will Tell You”, amely az amerikai társadalmi mélyvilág nehéz életéről mesél, lazább darab, lassú akusztikusgitár-ritmussal és kifinomult zongorakísérettel. Fagen hangszíne itt melankolikusabb fekvésbe hangolódik. Hallgatás közben az az érzésem, hogy néhány későbbi együttes, például a Dire Straits, jócskán merített ihletet ebből és a hozzá hasonló Steely Dan-szerzeményekből. A „Barrytown” tragikomikus szövegével az emberek értetlenségéről és a másság elítéléséről jóval játékosabb, szikrázóbb darab. Itt is az akusztikus gitárra és a zongorára épül a központi hangszerelés, azzal a különbséggel, hogy az örökzöld varázslatról a hipnotikus többszólamúságú refrén gondoskodik.
A tréfás hangszeres „East St. Louis Toodle-Oo” a jazzlegendák, Duke Ellington és Bubber Miley hangszerelésének feldolgozása. Több szempontból is egyedülálló a Steely Dan életművében. Először is ez az egyetlen számuk, amely más szerző művének átdolgozása. Egyben ez az együttes története egyetlen instrumentális száma, az egyetlen, amelyben bendzsót használtak, és az egyetlen, amelyben Fagen játssza a szaxofonos szerepét. Utóbbi egy remek zongoraszólót is lead, amely kissé elvonja a figyelmet a wah-wah effekten átszűrt szellemes gitárfutamokról.
A remek jazz-rockos „Parker’s Band” átélt és energikus főhajtás a legendás jazzszaxofonos, Charlie Parker előtt. Jól kivehető rajta Gordon és Porcaro eltérő dobstílusa. A szellemes fődallam, a groove-os ritmus és Fagen éneklési módja engem személy szerint kissé a legendás brit sorozat, az „Only Fools and Horses” főcímdalára emlékeztet. A „Through With Buzz” rövid szerzemény egy pasasról szóló szöveggel, aki elcsent egy nőt az elbeszélő elől. Ez is teljesen egyedi és kontrasztos darab, a Steely Dan-tól szokatlan, monumentális, klasszicista szimfonikus hangszerelésekkel. Ezt követi az érdekes bluesrockos kísérlet, a „Pretzel Logic”, amely kislemezként is megjelent. Szokatlan, metafizikus szövege Napóleon Bonaparte körül forgó különféle alanyokról szól; leegyszerűsítve időutazásról. Ismét nagy stílusbeli kontraszttal van dolgunk. A hangszerelések ezúttal erőteljesen blueszos színezetűek, ugyanez elmondható az énekről is, amely nem riad vissza a soulos beütésektől. A játékos „With a Gun” még egy nem tipikus Steely Dan-szerzemény, szarkasztikus szövege a szervezett bűnözésről szól, benne country gitár és többszólamú éneklés uralkodik.
A „Charlie Freak” az egész album egyik legjobb lírai pillanata. A tragikomikus szöveg Charlie-ról, a fiatal hajléktalanról és drogfüggőről szól, aki eladja arany gyűrűjét a történet elbeszélőjének, hogy új adag drogot vehessen. Ebből a pénzből a szokásosnál nagyobb adagot vesz be, és meghal. Amikor az elbeszélő értesül a haláláról, a hullaházba siet, és visszaadja neki a gyűrűt. Ennek megfelelően melankolikus zongoradallam, szomorú ének és sokféle ütőhangszeres kísérlet uralkodik. A záró jazz-rock burleszk, a „Monkey in Your Soul”, amely a partnerek közötti kommunikációs szakadékról szól, remek, teátrális énekprodukcióval és tréfás fúvós-hangszerelésekkel büszkélkedik.
A „Pretzel Logic” a szerzői-hangszeres-produceri tökéletesség újabb megtestesülése, a Steely Dan egyedi receptje szerint. Az album remekül egyensúlyoz a jellegzetes jazz-rockos trükkök és néhány olyan szerzői kísérlet között, amelyet Fagen és Becker a karrierjük további részében soha többé nem ismételt meg. A két öreg szerzői-hangszeres farkas az elkövetkező években egyre inkább alkalmi stúdiózenészekre kezdett támaszkodni, így a Steely Dan megszűnt aktív rockegyüttesnek lenni, és kizárólag stúdióprojekt lett belőle. A „Pretzel Logic” turnéja volt a Steely Dan utolsó turnéja a 70-es években. A drasztikus lépés oka főként az acélos páros csalódottsága volt, amelyet a közönség gyenge reakciója okozott bonyolultabb, progrockosabb szerzeményeikre. A „Pretzel Logic” az utolsó Steely Dan-remekmű abból az időből, amikor a stúdióban még úgy működtek, mint bármely átlagos rockegyüttes, és rendkívül élő hangzással büszkélkedhettek. Legközelebb, amikor felindultok a Šmarna Gora csúcsára, hogy ott friss perecet rágcsáljatok, semmiképp se felejtsétek magatokkal vinni hangkísérőnek a „Pretzel Logic” lemezt.
Felállás
Donald Fagen – billentyűk, ének
Walter Becker – basszusgitár, gitár, ének
Michael Omartian – billentyűk
David Paich – billentyűk
Timothy B. Schmit – basszusgitár, ének
Wilton Felder – basszusgitár
Chuck Rainey – basszusgitár
Denny Dias – gitár
Jeff Baxter – gitár
Ben Benay – gitár
Dean Parks – gitár
Plas Johnson – szaxofon
Jerome Richardson – szaxofon
Ernie Watts – szaxofon
Lew McCreary – kürt
Ollie Mitchell – trombita
Jim Hodder – dob
Jim Gordon – dob
Jeff Porcaro – dob
Produkció
Gary Katz
Számlista
1. Rikki Don’t Lose That Number
2. Night By Night
3. Any Major Dude Will Tell You
4. Barrytown
5. East St. Louis Toodle-Oo
6. Parker’s Band
7. Through With Buzz
8. Pretzel Logic
9. With A Gun
10. Charlie Freak
11. Monkey In Your Soul
