Előadó: Ogledala
Kiadó: Dallas Records
Megjelenés: 2008
Játékidő: 47:29
Értékelés: 4.5/5
A Dallas gondozásában most jelent meg négy rijekai új hullámos zenekar albuma: Grč, Mrtvi Kanal, Ogledala és Fit! Az Ogledala azonos című lemeze 1984-ben, amikor a dalok elkészültek, le lettek producerelve és kiadásra előkészítve, sajnos nem látott napvilágot. 24 év ide vagy oda, nem számít. Jobb 24 év után, mint soha. Szóval itt van. Köszönhető ez néhány nosztalgikusnak, akik nem felejtették el ennek az életműnek a kivételes értékeit.
Én a (világszerte ismert) rijekai rockjelenségbe sosem fogok igazán belelátni, ahhoz a személyi számomban a születési évnek mélyen a hatvanas évekbe kellene esnie, de legalább utalhatok rá, hogy az Ogledala az első rijekai bumm után, amelyet olyan punkzenekarok formáltak, mint a Termiti vagy a Parafi, átugrotta ezt a nyers, közvetlenül lázadó attitűdöt, és a rockról alkotott felfogását az avantgárd kísérletezés szintjére emelte, new wave szintipop és még a korai Duran Duran, Spandau Ballet, Ultravox újromantikája elemeivel, és eszembe jut még a neotenikus Simple Minds is. Mindenbe értelmet és stílust lehelnek! Art. A zenekar művészi hozzáállásával Jugoszlávia területén világosan elkülönül a sörözős, party time-orientált mulattatóktól, akiket inkább nem sorolok fel, nehogy megbántsam a jugonosztalgikusok érzéseit, pedig példa akad egy kisebb tengernyi. Határozottan Nyugat felé fordulva!
A hermetikusan lezárt egykori Jugoszlávia számára az Ogledala igazi csoda volt, igazi felfedezetlen gyöngyszem, amelynek csillogása más alkotói és támogatási körülmények között sokkal erősebben ragyoghatott volna. Nagy vonalakban a punk kifejezésmódhoz egyre több dallamot töltesz, amit a bolygón valaha épített első primitív szintetizátorral viszel be. Ezt összekevered egyhúros vezérdallamokkal a gitáron, vékonyan éles, torzított hangzással, kísérőnek pedig egyszerűen elvágott, magasabb, vékonyan sipító akkordokkal, amelyeket a produkcióban teljesen különálló entitás távolságába helyezel, és a hangképben a billentyűk hangjával egyensúlyozol ki. Ellensúlyként merész, leegyszerűsített ritmusokat állítasz melléjük, amelyek energiát visznek a dalba, nem is titkolják az esetleges pop táncos lendületet, és dallamos, világosan formált basszusvonallal vannak megfűszerezve. Nincs mit tenni. Tipikus nyolcvanas évek. A művészetet a minimalizmusban keresve, a rövid és egyszerű zenei ötletek okos és ihletett összekapcsolásával. Egyedülálló.
Mindezt középen egy sóvárgó és szenvedélyes, közepes-mélyebb fekvésű férfihang fogja össze, amely meggyőzően sorakoztatja a változatos érzelmeket, és előttünk áll a fenti leírás legtipikusabb képviselője a zenekar összes dala közül: Ogledala su oko mene. Ezt kifejezőereje csökkenése nélkül követik a dalok: Kako ti je sada, Sve se nastavlja, Još jednom a refrén melankóliájával telítve, vagy a kicsapongó Šapat tame. Már az Ogledala su oko mene bevezető effektkopogása is futólag a Duran Duran Careless Memories című számának kezdetére emlékeztet, míg a gitárvonal a refrénben, vékonyan összenyomott, torz hangjával, világos hangzási távolságba helyezve olyan trükköt kínál, amely nem áll messze a Planet Earth (Duran Duran) típusú dalokban használttól . A Duran Duran azonos című bemutatkozó albumára való időnkénti utalás, négyéves fáziskéséssel (az albumok megjelenési évét tekintve), az összehasonlításhoz egyáltalán nem helytelen. Legalább nagyjából megmutatja, merre jár a kutya. A versszakok sokszor szándékosan logikátlanul vannak összeszőve, ami akkoriban a világ népszerű rockszínterén nagyon divatos, keresett, nagyon art volt!
Megemlíteném még, hogy a Sve se nastavlja egyik záró refrénismétlésénél félhangnyi mellényúlás csúszik be a gitár vezérdallamába, amit tekinthetünk naiv stúdióhibának, ugyanakkor hálásak lehetünk a felvétel megőrzött autenticitásáért!
Az „Ogledala” olyan album, amely a megjelenésével nagyot késett. Ma, ha először teszed fel, elveszettnek, távolinak, szinte sokkolónak hat. De akkoriban semmi különös nem lett volna abban, ha Jugoszláviában „bookolták” volna az EKV turnéját, és az Ogledalát tették volna mellé előzenekarnak. Higgyétek el, fenomenális kombináció lett volna, amely talán segít kiemelni a zenekar nagy érzékét ahhoz, hogy fine art komponenst adjon a rockhagyomány megértéséhez. Avantgárd art pop punk rock különcség, pszichedelikus elemekkel kevert new wave synth poppal, kemény gürcöléssel, olyan feltételek nélkül készítve, amilyenekkel a külföldi zenekarok rendelkeztek Nagy-Britanniában vagy az USA-ban, de olyan szerzői minőséggel, amely hatásosan megragadta az akkori „mainstream” zene világszerte vonzó erejét. Az „Ogledala” kötelező darab a nyolcvanas évek minden nosztalgikus romantikusának. A fiatalság és az ártatlanság évei. Figyelmen kívül hagyott, egyedülálló gyöngyszem, amely sosem kapta meg a megfelelő megerősítést, a megfelelő köszönetet, a megfelelő elismerést. A Dallas kiadványa ezt legalább részben visszaadja a zenekarnak.
Felállás
Leo Rumora – ének, dob
Damir Bajić – gitár
Miro Zupčić – billentyűk
Dado Trpkov – basszusgitár
Produkció
Janez Križaj
Számlista
1. Ogledala su oko mene (intro)
2. Kako ti je sada
3. Ogledala su oko mene
4. Sve se nastavlja
5. Samo ti
6. Još jednom
7. Šapat tame
8. Priča
9. Kule
10. Dah pločnika
BÓNUSZ SZÁMOK (Live Split):
11. Dok grad spava
12. Večeras
