Előadó: Stigma
Kiadó: I Scream Records
Megjelenés: 2008
Játékidő: 39:52
Értékelés: 3/5
Vinnie Stigma nevét aligha kell bemutatni. A New York-i hardcore-legenda Agnostic Front alapítótagja, a Madballban is ismert arc most úgy döntött, hogy ezúttal a saját főnöki kezébe veszi a gyeplőt! Talán azt gondolta magában: „Ha Roger (Miret, az Agnostic Front énekese) csinálhatja a maga dolgait a The Disasters-szel, akkor én is csinálom a magamét!”
Most már biztosan csorog a nyálad, mert azt hiszed, itt egy újabb izgalmas hardcore-lemez vár rád, a New York-i hardcore legkérgesebb fajtájából. Tévedsz. Amit Vinnie a saját örömére összehozott, az egyszerű, közvetlen utcai punk. Nagyon dallamos lüktetéssel, a refrénekben a kötelező, többszólamú, bandaszerűen kiabált kórussal.
A street punk terepére ez a lemez semmi újat nem hoz. Sablonos dallamos kiszámíthatóság, szerény hangnemkavargatás. De így van ez rendjén, hiszen punkról beszélünk. Közvetlenségről, arroganciáról, köpködésről és picsogásról. A sablonosság ellenére ennek az albumnak van valami különleges íze, egy közvetlen, élő ölelése, amit annak köszönhetünk, hogy a kormánynál egy rendkívül tapasztalt ember ül, aki tudja, hogyan kell az ilyesmit stúdióban kiszolgálni! Az albumon végig ott a hardcore-os produkciós érzés, pedig stílusban az egész egy teljesen másik szférába tolódott.
Szóval így. Akik az első pillanatban lángra kaptok, titeket a „New York Blood” hallgatása közben úgy elkap majd a hév, hogy rögtön a legközelebbi kocsmába rohantok a haverokkal berúgni, és a dél-amerikai bajnokság focidöntőjét nézve ti magatok találtok ki egy új szurkolói dalt. Én javíthatatlanul elfogult vagyok a piásokkal, na. Vinnie viszont a másik oldalon alaposan túlzásba viszi a New York eldugott gengszterutcái iránti vitathatatlan büszkeségét, holott tősgyökeres olasz, akire már csak az anyja emlékszik Vincent Rigatoni Cappucchino néven, és Torinóban született!
Vinnie nem gitárvirtuóz, és nem is jó énekes, de amibe belefog, abban nyilvánvalóan rendkívüli karizma és lélek van. Ebből pedig bőven jut erre a lemezre is. Egyes zenészeknek egyszerűen megvan az az adottságuk, hogy egészen egyszerű hangokkal, nagyon hitelesen és közvetlenül fejezzék ki az érzéseiket, ez pedig mindig működik, mert az így megteremtett hangulat a lemezen azonnal meggyőz. A fickó érti, hogyan kell kiemelni egy gördülékeny, egyszerű riffet (bár a lemezen nem gitározik, viszont jó karmester), az adrenalin, a harag, és a hedonista, piás ész meg a „party time” remek keverékét! Vinnie berepedt hangja kiválóan működik a dalokban, bár a felszínesség hajszolásában egy olyan számnál, mint a Hole in My Heart, azért átlép az egészséges ízlés határán. A dalok viszont sikeresen dacolnak ezzel a bizarr egyszerűséggel és az utcai „hojladri” punk rock száguldás triviális megfejthetőségével, mert átjárja őket az a hagyományos íz, amit Vinnie mesterien lehelt beléjük. Nincs mit tenni, az ereiben igazi New York-i vér folyik (pedig az olasz Torinóból származik), enélkül a hardcore sosem virágzott volna úgy, ahogy. A tizenhárom szám között három feldolgozást is találni, ezek a 7 Seconds (a parancsnoki Young Till I Die, ami csak az album európai kiadásán szerepel) és a Forced Reality (15 Pints, We’re Not Alone) szerzeményei, és remekül működnek.
Ez egy olyan album, ami az Agnostic Front rajongóit nem fogja érdekelni. Viszont be tudja gyújtani mindazokat, akik az utcai randalírozós punk rockot szeretik, bőséges alkoholadaggal a vérükben, a Blue Bloods vagy a Stars & Stripes fajtájából. A „New York Blood” semmi megrázót nem hoz. Csak egy jó nagy adag szívet, de az mindenesetre elég, Vinnie Stigma pedig, a maffiózó ronda pofa, akivel az album füzetét díszítették, azt bizonyítja, hogy semmiképp sem fogyott ki az alkotói szuszból.
Felállás
Vinny Stigma – ének
Josh Tilotta – gitár
Phil Caivano – gitár
Mike Gallo – basszusgitár
Luke Rota – dob
Produkció
Phil Caivano
Számlista
01. NY Blood
02. Me Reflection
03. Hard Livin’
04. Misery To Milestone
05. Hole In My Heart
06. Trouble
07. Still Crucified
08. Turning The Tide
09. We’re Not Alone
10. Blurry Nights
11. 15 Pints
12. We Are The Boys
13. Young Till We Die (European bonus track)
