Kolaž

Amikor egy zenekar lemeze a kezedbe kerül, a borító biztosan az első, ami szemet szúr. Megnézed az elejét, megnézed a hátulját, és hagyod, hogy meglepjen, milyen is lesz a hangzása. „A művészet azért van nekünk, hogy ne pusztuljunk bele az igazságba”, Friedrich Nietzsche, a 19. századi német filozófus híres mondata minden bizonnyal azon apróságok egyike, amelyek a karintiai rockerek, a Pisna debütáló albumának borítóján felkeltik a hallgató érdeklődését. A nem túl hosszú múltra visszatekintő zenekar kétségkívül azok közé tartozik, amelyek kiemelkednek az instant, kvázi-rockerekből álló áradatból, akik a frissen kikelt tojásokon próbálnak egyensúlyozni. A srácok „Kolaž” címet viselő debütáló lemezükkel (2007 decemberében jelent meg) a hetvenes évek kísérleti rockjához térnek vissza. A szövegekből megérthetjük a mai tinédzserek gondolkodását, akik még a saját identitásukat építgetik, és a helyüket keresik a nap alatt. A „Kolaž” tizenhárom, különböző hangulatú dalt tartalmaz az akusztikus balladáktól a gyorsabb rock`n`rollig, de még punk és blues beütések is felbukkannak.

A nyitódal címe „A lahk` ?!”, amely már a 2007 júniusában megjelent „Rock Otočec 2007” válogatásalbumon is megtalálható. A srácok ugyanis a százötven jelentkező zenekarból remek harmadik helyet értek el. A dalhoz videóklip is készült, amelynek sajnos nincs igazi története. Annál jelentőségteljesebb viszont a szöveg, amely a középiskolás lázadó életet idézi, amikor a kamaszok többsége az „élj gyorsan, halj meg fiatalon” elvet követi. A dal tempója is ehhez igazodik. A „Da se zgrabim” ennek pontos ellentéte. Az első riffeknél Šifrer „Martinov lulček” című dalának refrénje jut eszünkbe, a végére pedig igencsak irigylésre méltó gitárszólót kapunk, ami pozitív felhangot ad a számnak. A lemez három angol nyelvű dalának első darabja, a „Raindrops” vokális kísérletet kínál. Dejan Vončina énekes hangja ezúttal sokkal férfiasabban és komolyabban szól, mint az előző számokban. A szöveg, amely az első szerelem egzisztenciális válságát említi, nem valami nagy irodalmi teljesítmény. Egyszerűen és érthetően íródott. Mint a tinédzserszerelem, amely ritkán éli túl magát. A lemezen tovább egy egy perc tizenkét másodperces instrumentális intró vezet minket a „Poljub” című dalba. Vajon a modern ember emberi kapcsolatainak válságáról van szó, vagy Ádám és Éva istenverte eredendő bűnéről? Az elején az egész nyomorúságos, szánalmas siránkozásnak tűnik. A dal vége felé a ritmus egyre erősödik, érdekesen szól a rövid, de kiváló szóló is. A „Trikrat potrkaj” című ballada arról szól, hogyan éljünk teljes életet ebben a rohanó, irigy világban, „kjer na svetu si sebi sam, kot sebi si smrt in življenje”. A „Kolaž” második angol nyelvű dala a kissé swingesebb hangulatú „Subconsciousness”. A szöveg ismét szerelmes, de a „Raindrops”-szal ellentétben valamivel pozitívabb a felhangja. A remény hal meg utoljára az új szerelemben. Még ha csak múló kalandról van is szó („Slika”), az idő minden sebet begyógyít.

A lemez egy újabb végletét a „Senca” képviseli, amely atipikus Piksna-szám. Lázadó punk színekbe öltöztették, egy-két csúnya szót is bevetettek … Ennek ellenére mégis nagyon „piksnásan” szól. A „The Oak” valószínűleg a korong legszomorúbb dala. Barátjuknak, Klemen Lampreht „Šluk”-nak szól. In loving memory … Egyetlen született rocker sem tud ellenállni a bódultság csábító világának, és a Piksna sem különb. Saját tapasztalataikról a „Ti” című dalban énekelnek. Hogy milyen fajta bódultságról van szó, ítéld meg magad. A borzongató valóság felismerésének egy újabb adagját a „… in oblačno je nebo” alatt kapjuk a srácoktól. Vajon a kissé vallásos színezetű szöveg véletlen, vagy szándékos?

A Piksna debütáló albumát a „népies-mulatós” hangvételű, egyszerűen „Trinajsti komad” címet viselő dallal zárja. Nehogy véletlenül elfeledkezzünk az autentikus szlovén zenéről.