Előadó: UnSun
Kiadó: Century Media
Megjelenés: 2008
Értékelés: 3.5/5
Az Unsun egy új formáció, amelyet Mauser, a lengyel death metal veterán Vader gitárosa alapított, miután kilépett a Vaderből. Az új zenei víziója egyszerűen azt követelte, hogy új utakra lépjen a zenélésben. Az egész annyira világosan távol áll a Vadertől, hogy a fickó elé kiránt egy angyali hangú lány is toppant, és ez még nem minden. Igazi angyali külsejű lány. Az énekesnő: Aya.
Ha összeadod a masszív, mélyebbre hangolt riffelést, amely valóságos vasbeton hangfalat húz fel (ezt Mauser a Vadertől hozta magával), és amely igazi vészjósló, komor, sötét hangulatot teremt, a teljesen tiszta, lányosan szeplőtelen Aya-vokállal, ami a popzene terepén talán émelyítően édesnek, incselkedőnek és kényeztetőnek hatna, akkor a végeredményben az UnSun zenéjével műfaji értelemben leginkább ahhoz jutunk közel, amit gothic metalnak hívnak.
Emlékeztek még, milyen volt a kilencvenes évek közepén, amikor berobbant a Nightwish vagy a Sinergy? Előttük senki sem szólt így, senki sem kínált ilyen élményt. A későbbi zenekarok, néhány ritka kivételtől eltekintve, amelyekben énekesnő állt a mikrofon mögött, már nem tudtak ilyen hatást kelteni a színre lépésükkel. Az UnSunnak viszont megvan az az átkozott szerencséje, hogy már az „The End Of Life” című debütalbummal is hihetetlenül egyedinek hat. A lemez hangulatának felépítésében pedig ez sikerül nekik a legjobban. Mauser mesteri módon vésett a riffekből épített hangfalba számítógépes mintákat, extra alritmusokat, vagy egyszerűen csak hangzásbeli ismétlődő hurkokat, amelyek az UnSunnak olyan felismerhetőséget és frissességet adnak, amilyennel nagyon ritkán találkozol. Az album egyedi, kataklizmikusan jeges fuvallatú hangulatot áraszt, amelyen Aya hangja szó szerint hullámzik; a hangszíne tökéletes kontrasztban simul a riffek produkciójához. Az első három szám versenyt fut egymással, melyik nyeri el az első díjat abban, hogy hamarabb bemásszon a hallgató bőre alá. Ezek a Whispers, a Lost Innocence, köztük pedig különösen lenyűgöző a Blinded By Hatred. A kompakt, kidolgozott és melodikusan mollos, tökéletesre csiszolt refrének Ayával a középpontban abszolút magukra vonják a hallgató teljes figyelmét. Az agyi hatás olyan, mintha édes méreggel játszanál, vagy valamiféle veszélyesen édes mámorral, amely bénuláshoz, tompaságba vezet. A számítógépes minták tovább fokozzák a drámai elemet. Az első három dal mellett a továbbiakban a Destiny refrénje is kitűnik melodikus kidolgozottságával.
Egyetlen negatív megjegyzésem van. Aya borzalmasan elszúrt akcentussal énekli az angol szövegeket. Olyan borzalmasan, hogy az egész pont ettől működik. Azt mondjátok majd, hogy elment az eszem. És mégis. Mindannyian tudjuk, milyen nevetségesen és szánalmasan hangzik az angol nyelv a Miloševič–Arafat–Kadhafi sötét erők tengelyén megszokott kiejtéssel, de Aya esetében ez fényévekre van ettől. Gondoljatok a Siddhartára, arra, hogyan sikerült dallamossá tenniük a szlovén nyelvet. Aya nagyjából így fog hozzá a dologhoz. Ez az akcentus összességében kizárólag pozitívan hat, és az UnSun még plusz pontokat is szerez vele, ami a dallamosság angolba vitelét illeti. Nehezen hihető ez a megjegyzés. De mégis. Működik. A dolog azonban érezhetően kitűnik, ha hallgatod az albumot, és a puristákat, akik felismernek akár öt angol szónál is többet (én ennyit tudtam), ez biztosan zavarhatja.
Szóval. Az UnSun olyasmi, amit az ortodox Vader-hívők és a bolygó összes radikális metalos irányzata közel sem fog támogatni. Nagy vonalakban az UnSun nem hoz zenei forradalmat. Viszont egyedi hangulatú albumot dobtak a piacra, erős és kifejező drámai vibrációval, amelyet Aya kiváló éneke egészít ki, ő a fő szereplő abban, hogy ez a lemez különbözik a többmillió hasonló zenekari próbálkozástól. Az Evanescence-féle bandák csak sírhatnak, ha meghallgatják ezt az albumot, és rájönnek, mi mindent nélkülöz a saját zenéjük, a Lacuna Coilnak és hasonlóknak sem lesz sokkal jobb a helyzete. Az UnSun nagyon egyszerű trükkökkel hozta össze az albumot: kihúzott szólók, egyszerű, egydimenziós ritmusok, és a metaljuk sokszor már a pop vizeit is súrolja (erre nézd meg az album borítóját is). Aya vokálja tökéletes győzelem, és az az elem, amelyen az UnSun zenei nyelvének sikere a jövőben is nyugszik. Modern és nagyon fertőző. Végre megint valami érdekes. Bizonyíték arra, hogy a lengyel zenekarok akkor is érdekesek tudnak lenni, amikor eltávolodnak a heavy metal műfaji értelemben ismert extrém ágaitól.
Felállás
Aya – ének
Mauser – gitár, minták
Heinrich – basszusgitár
Vaaver – dobok
Produkció
Szymon Czech & Marcin Kielbaszewski
Számlista
1. Whispers
2. Lost Innocence
3. Blinded By Hatred
4. Face The Truth
5. Other Side
6. Destiny
7. Memories
8. Bring Me To Heaven
9. On The Edge
10. Closer To Death
11. Indifference
12. Whispers
Az album hossza: 42.22
