Előadó: Aphrodite's Child
Kiadó: Vertigo Records
Megjelenés: 1971
Értékelés: 4.3/5
Az Aphrodite’s Child Görögország elhagyása után elsősorban szép, giccses, fülbemászó popballadákkal tudott nevet szerezni magának. Különösen nagy sikert aratott a Rain And Tears, amely még ma is időnként felbukkan a rádióhullámokon. Első két albumukon tehát olyan dalokat adtak ki ezek a görögök, amelyek jól fogytak, de a kritikusok szimpátiáját nem nyerték el túlzottan. Mindez megváltozott a nagyszerű albummal, amely ezután következett. A 666 (The Apocalypse of John. 13/18) kiemelte az együttest a popból, és a progresszív rock legendái közé repítette.
Az albumon rögtön felismerhető Vangelis jellegzetes hangzása, pedig szintetizátort egyáltalán nem szólaltat meg. A témái már-már klasszikusak, sok balkáni (görög) motívummal. Érződik a szimfonikus rock hatása, no meg a hazájából hozott folké. Maradt némi pop is, de nem olyan vacak, mint amilyet korábban nyomtak. Vangelis és társai gyakran merészkednek avantgárdabb vizekre is, ahol csörgésekkel és zajokkal valóságos hangzavart csapnak, amely tényleg a pokol benyomását kelti. Az egyik számban (∞) pedig a híres színésznőt, Irene Papast egyenesen eljuttatják az orgazmusig.
Az albumon természetesen Vangelis tehetsége tűnik ki a legjobban, aki csak később vált ismertebbé különféle filmzenéivel (Chariots of Fire, 1492, Bladerunner). A billentyűi megteremtik a hangzási díszletet, amelyre a többiek támaszkodhatnak. A többi tag hozzájárulása is nagyon szolid. Kifejezetten meglepett, mennyire kellemes Demis Roussos hangja, aki később az émelyítő balladák énekeseként lett híresebb, és ezek különösen Németországban működtek jól. Silver Koulourisnak van néhány jó hard rockos szólója gitáron, de őszintén szólva a stílusa kissé összeütközik Vangelisével. Úgy érzem, kifinomultabb gitárosra lett volna szükség. A dobosnak is vannak érdekes betétei, és néhányszor még a mikrofon elé is kiáll. A hangja jóval mélyebb Roussosénál, és nagyon szép kontrasztot alkot vele. E négy hivatalos tag mellett akad még néhány vendég is, akik szaxofont, harsonát, vokált és narrációt adnak hozzá. Vangelis a billentyűk mellett első osztályú ütőhangszeres játékról és fuvoláról is gondoskodik. Az ütősök különösen fontosak a „pokoli” hangulatok megteremtésében.
A 666 olyan album, amelyet a progresszív zene minden ismerőjének hallania kellene. A legújabb és legötletesebb munkák egyike, amelyben rengeteg különféle hatás ötvöződik: pszichedelia, szimfonikus rock, folk, avantgárd, pop és még egy-két dolog. Bevallom, nem tartozik a kedvenceim közé, de mindettől függetlenül tisztelem Vangelis úr látnoki képességét, aki szilárdan magához ragadta az irányítást az Aphrodite’s Child zenéje fölött. A pop, amelyet az előző két kiadványon játszottak, szinte észrevehetetlen, csak pár dal hozzáférhetőbb, de azok sem giccsesek, csupán egyszerűbbek. Egyenesen csodálkozom, hogyan válthatott egy ilyen idegesítő zenét játszó csapat ilyen rövid idő alatt teljesen stílust, és hogyan fejlődhetett ekkorát egyik pillanatról a másikra. Az Aphrodite’s Child ebben egyébként nem egyedülálló eset, a mi környékünkön is volt pár hasonló (Korni Grupa, Indexi,…).
Az album után az együttes feloszlott. A többi tagnak nyilván nem volt ínyére Vangelis elképzelése a jövőjükről. A feloszlás után Vangelis és Roussos került leginkább reflektorfénybe, mindketten a maguk módján. Roussos szörnyű, giccses popba süllyedt, míg Vangelis még egy ideig kiváló ötletekkel folytatta (Heaven And Hell, Beaubourg, Albedo,…), és egészen a közelmúltig igen színvonalas kiadványokat jelentetett meg (Bladerunner). A 666 olyan album, amely az együttes vezéralakjának tehetségéről tanúskodik, de a valódi tökéletességig még hiányzott néhány év.
Felállás
Vangelis Papthanassiou: orgona, zongora, fuvola, dob, ütőhangszerek, háttérének
Demis Roussos: basszusgitár, ének;
Silver Koulouris: gitár, ütőhangszerek;
Lucas Sideras: dob, ének;
vendégek: Costas Ferris: szöveg; Harris Halkitis: basszusgitár, szaxofon, konga, ének; Michel Ripoche: harsona, szaxofon; Irene Papas: ének; John Force: narráció; Yannis Tasrouchis: görög szöveg
Produkció
Vangelis Papthanassiou
Számlista
CD 1: 36:35
1. The System — 0:23
2. Babylon — 2:47
3. Loud, Loud, Loud — 2:42
4. The Four Horsemen — 5:54
5. The Lamb — 4:33
6. The Seventh Seal — 1:30
7. Aegian Sea — 5:22
8. Seven Bowls — 1:29
9. The Wakening Beast — 1:11
10. Lament — 2:45
11. The Marching Beast — 2:00
12. The Battle of the Locusts — 0:56
13. Do It — 1:44
14. Tribulation — 0:32
15. The Beast — 2:26
16. Ofis — 0:14
CD2: 41:35
1. Seven Trumpets — 0:35
2. Altamont — 4:33
3. The Wedding of the Lamb — 3:38
4. The Capture of the Beast — 2:17
5. ∞ — 5:15
6. Hic and Nunc — 2:55
7. All the Seats Were Occupied — 19:19
8. Break — 2:58
Az album játékideje: 78:10
