Szerző: Rok Klemše
Előadó: Warbringer
Kiadó: Century Media
Megjelenés: 2008
Hogy a thrash metal manapság olyan fénykorát éli, amilyenben az aranyéves nyolcvanas évek óta nem volt része, azt az újra aktív legendák egész csordája bizonyítja. Az Exodus most adott ki egy korrekt lemezt, a Megadeth szintén, a Metallica az új albumával a gyökerekhez való visszatérést ígéri (ezt nem hallottuk már egyszer…), a Testament csaknem tíz év után újra stúdióba vonul, ébredezik a Heathen is, a Lääz Rockit új anyagot kever, a Forbidden pedig régen várt re-union turnén van, és még sorolhatnánk. De nem csak a veteránok viszik vállukon az újra életre kelt thrash-színteret, mert kiválóan kiegészíti őket egy szép számú fiatal, új banda, amelyek a thrash metal megjelenésekor és felfutásakor még a saját ürülékükben ültek, mégis sokuk simán összemérhető bármelyik „old-school” névvel. A Toxic Holocaust, az Evile, a Fueled By Fire, a Municipal Waste csak néhány közülük, és ott vannak még a Los Angeles-i új remények, a Warbringer is.
A Warbringer a Century Media gondozásában megjelent debütjével, a War Without Ruddal pontosan ezt hozza: könyörtelen háborút, totális pusztítást, riffmészárlást, pszichopata thrash-ordítást és teljes nosztalgiát a thrash metal kezdetei iránt. Bár a thrash most annyira népszerű, hogy a kiadók lecsapnak minden olyan bandára, amelyből akár csak halványan thrash-illat árad, ez könnyen kétélű fegyver lehet. A Warbringer azonban, bár nem találja fel a spanyolviaszt, olyan anyagot tesz le az asztalra, amely túlszárnyalja az új iskolás thrash-zenekarok többségét. A srácoknak elsőre sikerült a teuton és a Bay Area thrash hangzás tökéletes elegyét összehozniuk, pedig a veteránok első albumainak megjelenésekor ők még sehol sem voltak, a tagok ugyanis csak 17 és 22 év közöttiek. A Warbringer fiúk igazi, „true” thrasherekként végighallgatták a klasszikusokat a végkimerülésig, és nagyon is hallatszik, hogy sok vonal szorgalmasan megragadt a fejükben. Hallhatjuk itt az összes „Kreator találkozik a Slayerrel” riffet, kifinomult Mustaine-szólókat, Kerry King-féle „whammy bar”-os diszharmonikus betéteket és Gary Holt dallamos tremolós szólóit. A Warbringer viszont olyan szenvedéllyel és ifjonti energiával játssza mindezt, hogy a nem éppen tökéletes eredetiség ellenére a War Without End hallgatása igazi „headbanger’s paradise”. Különleges bájt ad az albumnak az új thrash-iskola egyik legjobb énekese, John Kevill, aki a fiatal pszichopata Mille Petrozza (Kreator), a halálangyal Tom Araya (Slayer) és az elmebeteg Paul Baloff (Exodus) mutáns keverékének hangzik. Tökéletesebb vokált a Warbringer ki sem találhatott volna, főleg miután Kevill az nyitó szám refrénjében agónikus kiáltásokkal szétszedi az embert: „TOTAAAAL WAAAAAAR!”… és ilyen énekes pillanatból van bőven. Amikor pedig a srácok még egy Anthrax-stílusú kórusbekiabálást is bedobnak, betelt a pohár. Felejtsd el az olyan újabb zenekarokat, mint a Shadows Fall vagy a Killswitch Engage, amelyek az újkori thrash képviselőinek tartják magukat: a Warbringer az új thrash prototípusa, csak éppen old-school módra előadva. Ebben biztosan benne van a keze az album producerének, a legendás Bill Metoyernek is, aki olyan zenekarokkal dolgozott együtt, mint a Slayer, a Flotsam and Jetsam, a D.R.I., a Helstar, a Dark Angel, a Sacred Reich és így tovább. A War Without End zeneileg igazi háborús vihar: alig találni benne mid-tempo pillanatot, csak nyakmeredt thrash-himnuszokat, amelyek kíméletlenül legázolnak, mint a lánctalpak a borítón látható tankon. Az album témái is teljesen a háborúnak szentelődnek, a kilátástalan totális háborús összecsapástól a tengeralattjárók rejtett borzalmáig a Beneath the Waves című számban, amelynek közepén ott a remek kórusüvöltés: „SHARK ATTACK!” (ez egyébként pofátlanul emlékeztet a Negligence Shark Attack című számára, de nem baj). Időnként becsúszik egy-egy elcsépelt sor, például „shoot to kill” vagy „no remorse”, de a háborús témák láthatóan Kevillre vannak szabva, hiszen úgy szól, mint egy megőrült tábornok, aki parancsokat ordít a csatamező közepén. A ritmusszekció többnyire megmarad a szürke átlagban, de a két gitáros, Laux és Carroll, változatos riffekkel és fantasztikus thrash-szólókkal menti a helyzetet. Mljask!
Bár a Warbringer a War Without Ruddal nem indít evolúciót a thrash műfajában, és különösebb újdonságot sem hoz, hiszen többnyire a valódi „old-school” thrash vizein evez, a debütalbumuk tiszta thrash-élvezet. Hangszeresen és énekben is elég frissek ahhoz, hogy ne lehessen azt mondani, hogy másolják a példaképeiket, az energikus, ütős és nyers thrash-ben pedig elsősorban adrenalinos, ifjonti energia hajtja őket. A Warbringer (és hasonló bandák) a „Thrash ’till Death!!!” mondás tiszta definíciója, a War Without End pedig kötelező darab minden igazhitű thrasher gyűjteményében.
Felállás
John Kevill – ének
John Laux – gitár
Andy Laux – basszusgitár
Ryan Bates – dob
Adam Carroll – gitár
Produkció
Bill Metoyer
Számlista
1. Total War
2. Systemtic Genocide
3. Dread Command
4. Hell on Earth
5. At the Crack of Doom
6. Beneath the Waves
7. Instruments of Torture
8. Shoot to Kill
9. Born of the Ruins
10. Combat Shock
