Előadó: Cornell, Chris
Kiadó: Interscope Records
Megjelenés: 2007
Egy énekes második szólólemeze, aki vagy szuper szólistává érik, vagy beszáll valami eszméletlenül jó zenekarba.
Chris Cornell 1997-ben otthagyta a Soundgardent, megtisztult, és kiadta a lazán önálló szólódebütjét, az Euphoria Morningot. A többé-kevésbé észrevétlenül maradt, pedig minőségi és érdekes lemez az „szupergroup” Audioslave-hez vezette, ahol három albumra egyesítette erőit a Rage Against The Machine három volt tagjával. Szupergroup vagy sem, az Audioslave éppen a harmadik (és úgy tűnik, utolsó) lemezén, a „Revelations”-ön (RockLine-recenzió ITT) szabadult meg végre korábbi zenekaraik minden előítéletétől, és minden bizonnyal a legérettebb művét alkotta meg. Sajnos ez láthatóan nem volt elég – a Rage Against The Machine Zack de la Rochával együtt újra életre kel, Chris Cornell pedig – immár másodszor – elindult a szólóúton.
A Carry On valójában minimális eltérés az Audioslave által sikeresen kijelölt iránytól – ütős gitárriffek, kemény, főként a basszus által megtámogatott ritmus, és az egészet összefogó, összetéveszthetetlen hang. És ami még érdekes – a Revelationshöz hasonlóan Cornell főleg a zenében nyúlt szívesen a múlthoz – egészen a The Rolling Stones-os, fülbemászó gitárriffekig, a szokatlan Hendrix-féle szóló-kirándulásokig és felépítésekig, valamint a Led Zeppelines ütőerőig. És mi a minimális különbség? Sokkal több az akusztikus gitár, valamivel kevesebb az ütős riff, a szólóbetétek pedig nem annyira „telenyomva effektekkel”. Cornell kiadta a saját lemezét!
A legutóbbi James Bond-film főcímdala mellett a legjobban az emlékezetes, szokatlan feldolgozás marad meg – Michael Jackson Billie Jeanje. Chris nemrég egy interjúban bevallotta, hogy olyan számot akart feldolgozni, amit tőle senki sem várna, és igaza van. Michael Jackson??? Rendkívül drámai felvezetés elektromos gitárral, a hang folyamatos fokozása egy rendkívül erőteljes refrénig, és egy hang, mintha erre a számra teremtették volna. Egy feldolgozás, amit simán a Jimi Hendrix-féle All Along the Watchtower mellé lehetne tenni. Egyedülálló dolog.
El kell ismerni, hogy a vége felé legalább két számban – a Finally Forever és a Silence the Voices esetében – erősen leesik a tempó, de a zárás gyorsan helyrehozza a benyomást. Egyszóval egy nagyon egységes, tizenöt számból álló egész, amelyben újra meg újra felfedezel valami érdekes, még nem hallott apróságot. Cornell a következő szólólemezén, legalábbis ezt merem állítani, még jobb lesz, még ha esetleg megint nyolc évet kell is várnunk rá. És ha így lesz, akkor érdemes feltenni a kérdést: mit fog csinálni Cornell azalatt a nyolc év alatt?!
Produkció
Steve Lillywhite
Számlista
1. No Such Thing
2. Poison Eye
3. Arms Around Your Love
4. Safe and Sound
5. She’ll Never Be Your Man
6. Ghosts
7. Killing Birds
8. Billie Jean
9. Scar On The Sky
10. Your Soul Today
11. Finally Forever
12. Silence The Voices
13. Disappearing Act
14. You Know My Name
15. Today (bonus track)
Az album hossza: 55.20
