Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Savatage
Kiadó: SPV Records
Megjelenés: 1985
Értékelés: 3.5/5
A két korábbi albummal ellentétben a „Power Of The Night” Jon Oliva, a zenekar frontembere szerint az „első igazi stúdióalbumuk”. Ez sok szempontból igaz is. Ez volt ugyanis az első lemezük, amelyet valódi stúdióban vettek fel, és ez mind a jobb produkcióban, mind magában a zenében erősen érződik: a hangzást ezúttal már némileg gazdagabbá teszik a billentyűk, bár a zenekar továbbra is megtartja ütős, kompromisszumok nélküli hozzáállását.
A „Power Of The Night” a címadó dallal nyit, amely a zenekar egyik klasszikusa, és Criss egyik legemlékezetesebb riffje is ide köthető a Savatage történetéből. Az „Unusual” misztikus hangulatot áraszt, ami mindig is a zenekar egyik ismertetőjegye volt, és ami által sok mindenben különbözött amerikai kortársaitól. A „Warriors Of The World” refrénje alapján nagyon is emlékeztet az európai metaliskolára. A szinte teljesen thrash jellegű „Washed Out” és „Necrophilia” című szerzeményeket állítólag erkölcstelennek és megbotránkoztatónak bélyegezték az amerikai közerkölcs őrei. Emiatt az album az Egyesült Államokban „kiérdemelt” egy figyelmeztető matricát, pedig a két szöveg nem tartalmaz semmiféle komolyabb disznóságot, inkább fekete humorról van szó, igaz, a rosszabbik fajtából. Jonnak a kiadó kedvéért egy, az ő elképzeléseik szerinti számot is meg kellett írnia. Ez a „Hard For Love”, ami messze a lemez legkommerszebb dala, és semmiképp sem tükrözi a zenekar valódi arcát. Sokkal inkább hasonlít egy akkoriban rendkívül népszerű hair/pop metal banda valamelyik darabjára. A „Fountain Of Youth” legfőbb ismertetőjegyei Jon klasszikus „horrorüvöltései”, de lenyűgöz az egzisztencialista-fantasy szöveg is. Criss gitármesterkedéseit, amelyek ezúttal is a legtöbb dal fő hordozói, pedig szinte fölösleges külön kiemelni. A záró power ballada, az „In The Dream” a zenekar első balladája egyáltalán, és egyben az első olyan szerzemény, amelyben a zongora az egyik vezető hangszer. Vele a Savatage először mutatta meg kivételes érzékét a finom power balladák megírásához, amelyek messze felülmúlják a legtöbb rokon zenekar általában megrázóan hatástalan metalballadáit. Így ez a lemez egyúttal jó útmutató a későbbi munkáikhoz is.
A két bónuszfelvétel, a „Power Of The Night” és a „Sirens” koncertváltozata régi koncertekről származik. Mindkettő nagyon jó előadás.
Összességében a „Power Of the Night” újabb szembetűnő előrelépés a zenekarnak, főleg a produkció, a szövegírás és a zene terén. A banda ezen a ponton végre rájött, hogy a hagyományosan súlyos hangzás mellett ugyanolyan jól képes olyan elemeket is beépíteni, amelyek amúgy nem tartoznak a klasszikus metalrepertoárba, így sikeresen kiállta az újabb érettségi vizsgát, még ha az album messze van is a későbbi, jóval progresszívebb irányba mozduló munkáktól. A saját igazi irányát is még mindig nem találták meg. Az eredeti felállás által rögzített első három lemez közül ez minden bizonnyal a legjobb, és kétségkívül a 80-as évek jobb heavy metal albumai közé tartozik.
Felállás
Jon Oliva – ének, billentyűk
Criss Oliva – gitár
Keith Collins – basszusgitár
Steve Wacholz – dob
Produkció
Max Norman
Számlista
1. Power Of The Night (5:12)
2. Unusual (4:23)
3. Warriors (4:00)
4. Necrophilia (3:35)
5. Washed Out (2:13)
6. Hard For Love (3:57)
7. Fountain Of Youth (4:28)
8. Skull Session (3:18)
9. Stuck On You (3:06)
10. In The Dream (4:10)
Az album hossza: 37:22
Bónuszfelvételek a 2002-es újrakiadáson:
11. Power Of The Night (live) (4:51)
12. Sirens (live) (3:02)
