Raise Your Fist And Yell

0 12

Előadó: Cooper, Alice
Kiadó: MCA Records
Megjelenés: 1987

Pontosan egy évvel az előző album után Cooper tíz új számmal tér vissza a Raise Your Fist And Yell. lemezen. Az első pillantásra szörnyű a borító, Cooper egyik legrosszabb dizájnja. Ha félretesszük a borítót, érdekes dolgokat kapunk a lemezen, és jócskán eltér az előzőtől: Cooper egy kicsit keményebb, heavy vizekre evezett, és több a klasszikus Cooper-féle hátborzongatás is. Érdekes, hogy az eredeti cím Summer Blood volt, ami találóbb lett volna, és a borító is biztosan sokkal jobban festett volna. Az album egyben az utolsó az MCA kiadónál.

A számokat nézve ezúttal sincs ballada, minden a tősgyökeres hard rocknak van alárendelve, ráadásul ezúttal nagyobb sikerrel, mint az elődnél. Az egyik szám a filmiparhoz is hozzájárul, és a Carpenter azonos című filmjében – Prince Of Darkness – egy kisebb szerepet is kap. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy a film horror. Emellett a nyilvánosságban a Freedom és a Lock Me Up is pörgött, de egyik sem volt igazán szerencsés választás, hiszen az album náluk jobb rockszámokat kínál, például a Give The Radio Back, a Time To Kill és a Step On You. Ha kicsit beleásunk a szövegekbe, több brutalitást veszünk észre, ami Cooper stílusát amúgy is jellemzi. Egy kis személyességet is találunk, mert a Gail valójában a felesége középső neve. A szám olyan, mint egy hetvenes évekbeli horror: remek, lassú, álomba ringató hangzások és gyors, ütős átmenetek váltakoznak benne. Egy kis kutakodás még azt is kihozza, hogy a Lock Me Up nyitómondatát maga Freddy Krueger mondja, vagyis Robert Englund színész, akit a Rémálom az Elm utcában filmsorozatból ismerünk. Az album különleges hírnévre tett szert, a kritikusok a zenei horror címkét ragasztották rá, ami a szövegek és a Live In The Flesh című turné alapján félreérthetetlenül igaz is. Nehéz megmondani, ki kit követett: a nyolcvanas évek horrorjai Coopert, vagy Cooper a horrorfilmek, az úgynevezett slasher movie-k sikerét, hiszen mindkettő nagyon régóta létezik.

Az album jó, de nem a legjobb. Megjelenésekor megvolt a maga pillanata, de idővel az újabbak elsodorták, és Cooper főleg a hetvenes évekbeli sikereivel méricskéli még mindig magát, amelyek feledhetetlenné teszik a nevét.

Felállás

Alice Cooper – ének
Kane Roberts – gitár
Kip Winger – basszusgitár
Ken K. Mary – dob
Paul Horowitz – billentyűk

Produkció

Michael Wagener

Számok listája

1. Freedom
2. Lock Me Up
3. Give The Radio Back
4. Step On You
5. Not That Kind Of Love
6. Prince Of Darkness
7. Time To Kill
8. Chop, Chop, Chop
9. Gail
10. Roses On White Lace

Az album hossza: 37:01

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik