Izvajalec: Saracen
Založba: Escape Music
Izid: 2006
Ocena: 4.5/5
A „Vox In Excelso” egy konceptalbum, amely a templomos lovagrend keresztesei történelmi szerepének rejtélyeire és ellentmondásaira épül (középkori lovag-szerzetesek, akiknek az első pápa, aki a templomos rendet kitalálta, engedélyt adott, hogy megölhessék a keleti „hitetleneket”), akik Európa egyik legerősebb katonai és pénzügyi szervezetévé nőtték ki magukat. A lemez koncepciója azonban olyan horizontokat tár fel, amelyek nem korlátozódnak a keresztes hadjáratok csatamezőire. A templomos lovagok a „régi bölcsesség” őrzői is voltak. Ahogy a rend növekedett, a szaracénokkal és a Kelet más népeivel való érintkezés során olyan hagyományokat vett át, amelyekben ismeretlen energia és erő rejtőzött, ha az ember tudta, hogyan kell velük helyesen „bánni”. Így alakították ki a saját „bölcsességüket” (filozófiájukat, ideológiájukat). Ennek a csak számukra elérhető bölcsességnek a mágiájával való bánás az egyik legfontosabb hatást gyakorolta a népek fejlődésére és megszilárdulására, valamint a nyugati világ vallásosságára. A mai napig tiszteletben tartott és szigorúan őrzött ez a nagy bölcsesség. A rend rendkívül erőssé vált, így a pápa még attól is megijedt, hogy a templomosok veszélyt jelenthetnek rá, és letaszíthatják a trónról. A lemez csúcspontja ezért a templomos rend utolsó nagymesterének, Jaques De Molaynak a megégetése, akit megtévesztéssel fogtak el, és Molay átkának szavai, amelyeket a máglyán égve mondott ki! A sors keze pontosan úgy sújtott le a francia királyra és a pápára e átok nyomán, ahogy Jaques megjósolta! Brrr… feszült, hátborzongató thriller vár ránk!
25 éve működnek a Saracen. A „Vox In Excelso” mindössze a harmadik albumuk. Ezen a ponton már csak két eredeti tag maradt a bandában: Steve Bettney énekes és Rob Bendelow gitáros. Kapóra jön! Pont ez az, ami a Saracen által művelt stílus esszenciája! E két tagon keresztül ugyanis megmaradt a zenekar hangzásának minden felismerhető védjegye. Bendelow mint az ötletek hordozója – a gitárriffelés félreérthetetlenül az övé –, Bettney pedig a hagyományos, félreérthetetlenül tekintélyt parancsoló, magasan dallamos és pompázatos hangjával! A Saracen hű marad a hagyományaihoz!
Ez is egy olyan album, amely hihetetlen módon rakja össze az N.W.O.B.H.M. klasszikus elemeit (a produkció is rögtön visszarepít a nyolcvanas évekbe) és az AOR dallamos rockját (többszólamú harmóniák, amelyek remekül kidolgozott refrénekben és egyes futamokban ragyognanak, aztán a jellegzetes szintetizátorhangzás, amely még egyszer a nyolcvanasokba lő vissza). A két műfaj egyedülálló keveréke tárul elénk!
A Saracen szigorúan hű önmagához, ezért szigorúan felismerhető a heavy metal, illetve a dallamos hard rock mai térképén. Az album élő ereklye a nyolcvanas évek örökségéből. Tele pompával, szimfonikusságal és olyan himnuszokkal, amilyeneket egy igazi nostalgikus „headbanger” csak kívánhat magának. Olyan lemezről van szó, amelynek a koncepciója nem igényel különösebb elmélyülést ahhoz, hogy a nyomára bukkanj. A Saracen egyszerűen teljes átéléssel áll hozzá, és a koncepció félelmetesen hiteles. A dinamika végig kanyarog a feszült hangulatok atmoszferikus „hegyei és völgyei” között, amelyek roppant kiszámíthatatlanul úsznak át egymásba. A hangzás grandiózus! A hangszerek kristálytisztán elkülönülő produkciójával! Vastag, voluminózus basszus-dobritmus-vonala „ellenállhatatlanul” vonzó, a riffek szenvedélyesek, a puhán sikoltozó, kidolgozott tercett-harmóniáktól pedig feláll a szőr a hátadon! Ehhez egyik oldalról az epikus ének, a másikról a zongoraaranzsok csatlakoznak. Mindkettő felturbózza az alaphangulatot, az alapriffelést, és a történet olyan meggyőzően elevenedik meg! Bettney hangja rendkívüli tekintélyt sugároz, dühös, félelmet nem ismerő, ugyanakkor helyenként teljesen törékeny és légies is tud lenni! Egyszóval a fickó olyan érzést visz bele, amely összhangban követi Bendelow alapvető zenei ötleteit. Az album egyik pillanatban sötét, komor atmoszférát hordoz, a következőben pedig kisüt benne a nap, a hangulatok színes átúszása kivételes!
Lássuk az anyagot. Rögtön leszögezem, hogy a dalok közé női narráció került, amely végigvezeti a hallgatót a történeten. Ez talán nehézkes dolog azoknak, akik szeretnek rögtön a tárgyra térni. Ha viszont van időd, érdemes ezt az albumot fejhallgatóra tenni, mint kevés másikat, és egyszerűen átadni magad neki, hogy elvigyen a keresztesek világába. A nyitó tétel (Lament) után, amely a Castles in The Sand („Red Sky”, 2003) és a Where Was Their God?, vagyis a „Vox In Excelso” későbbi dala motivikus „cross overére” emlékeztet, az album a felújított Meet Me At Midnighttal lendül neki, amely eredetileg a Saracen „Heroes, Saints, And Fools” (1981) című bemutatkozó lemezén jelent meg. A szöveget kissé átdolgozták, a versszakokban pedig Jézus Krisztus a keresztre feszítése napján arra kéri Mária Magdolnát, hogy várja meg éjfélig. A dal az aranzsokban még nőtt is, spektrálisan teljesen kitöltik azokat. A hangulata veszélyesen fertőző. Az ütős, robbanékony riff egyenesen ideális egy ilyen koncepció nyitányához. A The Order is dübörög az ütősségtől és a vadságtól! A nyolcvanas évek hagyományos N.W.O.B.H.M. hangzására való legszebb visszaugrást viszont a The Power & The Glory hozza, amelyet a zseniális Bendelow újabb elemi erejű, kemény riffje vezet. A markáns, gonosz, közepes tempójú Chain Reaction himnusz, amitől megfagy ereidben a vér, még egyszer sokkol a brit metal új hullámának hagyományával, és az album egyik ütős csúcspontja. A „felgyorsított” pillanatok közt vannak balladisztikusan atmoszferikus dalok (a címadó dal, Exile), valamint a Where Was Their God? vagy a Mary és a Priory Of Zion, amelyek különösen az összetettebb, változatosabb futamokkal operáló, bőven 9 percen túli eposzok rajongóit fogják kielégíteni.
A Saracen az új lemezzel olyan albumot alkotott, amely nehezen mérhető máshoz. Az ugyancsak egyedülálló elődjéhez, a „Red Sky”-hoz (2003) képest, amely katapultként szolgált a zenekarnak az élők közé való visszatéréshez, sokkal kifinomultabb, kevesebb a vagdalkozás, és még nagyobb átéléssel készült! A nyolcvanas évek hagyományos hangzásához esküdt lemez lenyűgözően frissen szól, egyedien a sajátja, pompázatos, kristálytiszta produkciót kínál, szenvedélyes, meggyőzően kidolgozott riffeket, amilyeneket a legnagyobbak tudnak írni, kezdve a klasszikus Judas Priesttel vagy a klasszikus Iron Maidennel, ami nem jelent mást, mint telitalálatot. Az album dúskál a magasan vibráló hangulatokban és a spektrális hangzásbeli kitöltöttségben, ami a rendelkezésre álló „hangszerparkot” illeti. Egyszóval olyan album, amely a zenekar die-hard rajongóinak szabott. Elsősorban a rajongóknak! Egyszerűen viszont nincs rá esély, hogy ezt az albumot a nosztalgikus N.W.O.B.H.M.-hangzás szerelmesei kihagyják, amely egyedülállóan keveredik a dallamvitel elemi érzékével és az AOR rock kifinomultságával! Mestermű és „megasztikusan” érett alkotás egy érett banda tollából! Minőség, amely áldottan kiemelkedik a mai piac „hard n’ heavy slágerpoflából”, és ez mérföldekről felismerhető! Tálaljátok forrón!
Zasedba
Steve Bettney – vokal
Rob Bendelow – kitara
Paul Bradder – klaviature
Richard Bendelow – bas kitara
Mark Cross – bobni
Produkcija
Martin Kronlund
Seznam skladb
1. Lament
2. Meet Me At Midnight
3. Exile
4. Order
5. Militum Christi
6. Mary
7. Vive Dieu Saint Amour
8. Power And The Glory
9. Chain Reaction
10. Vox In Excelso
11. Where Was Their God
12. Priory Of Zion
Trajanje albuma: 77.44
