Decapitated – a fájdalomból születik az erő! (2012)

0 26

Szerző: Rok Klemše

Helyszín: Vojenska pevnost Josefov, Jaroměř, Csehország
Az interjú dátuma: 2010. 08. 12.

A Decapitated-et 1996-ban alapította két testvér, Wacław „Vogg” Kiełtyka (gitár) és Witold „Vitek” Kiełtyka (dob), és a zenekar már az első lemezével, a technikás death metal remekművel, a Winds of Creationnel a legjelentősebb lengyel metalbandák közé küzdötte fel magát. Egymás után jöttek a színvonalas albumok egészen a negyedikig, az Organic Hallucinosisig, amely az európai death metal sztárjai közé emelte őket. Még elképesztőbb volt a tagok, elsősorban a Kieltyka testvérek technikai tudása, annál is inkább, mert milyen fiatalok voltak. Vogg és Vitek az alapításkor 15, illetve 12 évesek voltak, a megjelenéskor pedig a technikailag lenyűgöző formáció átlagéletkora mindössze 23 év volt! Ám éppen az Organic Hallucinosist népszerűsítő turné hozta el azt a tragédiát, amely a Metallica basszusgitárosának, Cliff Burtonnek a korai elvesztésére emlékeztet. 2007. október 28-án a Decapitated tagjai az orosz–belarusz határon balesetet szenvedtek, Vitek dobos meghalt, Covan énekes pedig a mai napig nem épült fel teljesen. Vitek 23 éves volt. A zenekar jövője nagy kérdőjellé vált, az együttes ötletgazdája, Vogg pedig összeomlott a bátyja… pontosabban öccse halála után. De 2009 közepén Vogg mégis bejelentette, hogy új csapatot épít, amelyet júliusban az osztrák dobos, Kerim „Krimh” Lechner egészített ki, novemberben pedig Rafal Piotrowski énekes. 2011 júliusában a megújult Decapitated kiadta a remek „come-back” lemezét, a Carnival Is Forevert, amelyről a tavalyi Brutal Assaulton a két újonc, Krimh és Rafal beszélt.

RockLine: Jó látni, hogy a Decapitated a tragédia után új életre kel. Ti hogy érezzétek magatokat, amikor Vitek és Covan helyére kellett lépnetek?
Krimh: Mindenképp új fejezet kezdődött velünk a zenekar életében. Nem volt könnyű, nagy kihívás volt, és tényleg keményen dolgoztunk, hogy elérjük a célt. Az első pár hónapban gyakorlatilag megállás nélkül próbáltunk. Mindannyian a legjobbat akarjuk kihozni magunkból. Szerintem ezért működik ilyen jól az új csapat. Ami engem illet, én nem is gondolkodom azon sokat, hogy Vitek helyére léptem, mert ezt se nem tudom, se nem akarom megtenni. Csak a saját dolgomat szeretném végezni, és közben élvezni is.
Rafal: Nálam ugyanez a helyzet. Nem volt könnyű, de úgy döntöttünk, hogy belevágunk. Vogg minket választott, ezt a döntést tiszteljük, és büszkék vagyunk rá. Gyakorlunk és keményen dolgozunk, tulajdonképpen egy új zenekar vagyunk, és ezt a felállást az alapoktól, húsból és csontból építjük fel. Kellett egy kis idő, mire minden összeállt, de…
Krimh: …van új lemezünk! (nevetés)

RockLine: Egyáltalán hogyan talált rátok Vogg?
Krimh: Elmeséled a saját történeted? (nevetés)
Rafal: Nem, nyugodtan, mesélj csak.
Krimh: Oké, akkor én. 2007-ben feltöltöttem a YouTube-ra egy videót, amelyen a Decapitated Invisible Control című számát játszom. Vitek és Vacek látták a videót, és a baleset után, 2009-ben Vogg üzenetet küldött, hogy új csapatot toboroz, és meghívott egy meghallgatásra. Tényleg meglepődtem, természetesen igent mondtam a meghívására, bár nem voltam biztos benne, hogy elég jó vagyok. Négy dal eljátszásáról kért négy videofelvételt, elküldtem neki, és ezek alapján engem választott. Utána meghívott Krakkóba, ahol négy egymást követő napon együtt gyakoroltunk, és közben eldöntöttük, hogy ez lesz a Decapitated új kezdete. 2009 végéig Vogg még a Vader session gitárosaként játszott, 2010 elején viszont már átköltöztem Lengyelországba, és ezzel elkezdődött a zenekar újjászületése. Komolyan nekiláttunk a gyakorlásnak, Rafalt pedig úgy ismertem meg, hogy bemutatott nekem egy lányt (nevetés). És ez az egész történet.
Rafal: Én Voggot egy lengyelországi jótékonysági koncerten ismertem meg, nagyjából egy évvel a Decapitated újraindulása előtt. Addig csak futólag ismertem, de amikor befejeztem az egyetemet, találkoztam Voggal, és először komolyan megkérdeztem tőle, talált-e már új énekest. Még nem, meghívott egy meghallgatásra, egymásra hangolódtunk, pár próba után pedig hivatalosan is meghívott a zenekarba.

RockLine: Nemrég jelent meg a kiváló „come-back” album, a Carnival Is Forever. Hogyan készült, mindannyian részt vettetek a megalkotásában?
Krimh: Mindenből egy kicsi volt benne. Néhány ötlet még Vitek életében született, szinte minden számban van egy rész, amelyet tulajdonképpen ő írt. A zene nagy részének alapját Vacek riffjei adták, én pedig ezek alapján írtam meg a dobszólamokat. Egész decemberben dolgoztunk, és én magam sem tudtam igazán, mit csinálok, hiszen először vettem fel ilyen nagy albumot. De volt néhány ötletem, és amikor elkezdtünk próbálni, az első pár napban annyi ötletünk lett, hogy a lemez fele már megvolt. Összeraktuk a régi és az új ötleteket, az énekeket pedig Rafal vette fel a stúdióban. A teljes zene egyébként már a stúdióba indulás előtt megvolt, ami rengeteg időt spórolt, így tényleg csak a hangzásra és a játékra tudtunk koncentrálni. A dobfelvétel nagyon érdekes élmény volt, és mivel a számok már készen álltak, az énekek és néhány apróság kivételével, egy-két napig csak azzal foglalkozhattam, hogyan érhetem el a lehető legjobb dobhangzást.

RockLine: Rafal, az énekdallamokat tényleg csak a stúdióban találtad ki?
Rafal: Igen, a zenei részek készen voltak, a stúdióban pedig Vacekkel együtt tettük rá a számokra az énekdallamokat.

RockLine: Ti hogyan hasonlítanátok össze az új albumot a régiekkel, korábban kívülállóként, most pedig a zenekar tagjaként? Én személy szerint a Carnival Is Forevert az Organic Hallucinosis szellemi örökösének látom.
Krimh: Jó ezt hallani. Ha visszafelé végighallgatod a Decapitated lemezeit, szuper hallani, hogy mindegyik más, mindegyiknek megvan a maga stílusa, a maga „vibe”-ja. Az a jó ebben, hogy ennek köszönhetően volt hely, szabadság a kísérletezésre is. Persze a „hardcore” rajongók mindig a Winds of Creation 2-t fogják követelni. Ezt meg tudom érteni, de a Decapitated mindig újat írt, és mindig fejlődött. Szerintem ez az album rendkívül bátor, és ha őszinte vagyok, nekem magamnak is meg kellett szoknom. Olyan lemez, amelyet elég sokszor végig kell hallgatni, mielőtt igazán megszereted és megszokod.
Rafal: Azt is meg kell értenünk, hogy a Decapitated ma egy új zenekar, Vogg kivételével mindannyian új tagok vagyunk, bár ő a zenekar feje. Különböző nézeteink, különböző személyiségeink és különböző hozzáállásunk van a zenéhez. Különböző emberek vagyunk, és nem a régi Decapitated vagyunk, amelyet egyébként rendkívül szeretek, de nem akartuk ugyanazt csinálni, tovább akartunk lépni. És szerintem sikerült is.
Krimh: Szerintem nem kell félni ettől az albumtól. Biztosan egy lépés egy másik irányba, de szerintem a jó irányba. Mindannyian feltettük magunknak a kérdést, hogy ezt akarjuk-e, és mindannyian egyetértettünk, hogy ez az. De mindig vannak, akik gyűlölnek, és vannak, akik szeretnek. Persze egyértelmű volt, hogy ez lesz a vége, hiszen új felállásról, új számokról van szó, és ilyenkor mindig mások ítélkeznek rólad.

RockLine: Ennek ellenére a rajongók melegen fogadtak titeket?
Krimh: Igen, jó látni, hogy támogatnak a rajongóink. Az albumot nagyon pozitívan fogadták, élőben is meleg a közönség reakciója.
Rafal: Jelenleg az új album jó részét játsszuk élőben, és az új számokra is jó a visszhang, az emberek már ismerik a dalokat, és láthatóan tetszenek nekik.

RockLine: Ti hogyan látjátok a Decapitated jövőjét?
Krimh: Koncertezni, és próbálni, próbálni, próbálni (nevetés). Az üzlet már csak ilyen: koncerteznünk kell és albumokat felvennünk, de a célunk elsősorban az, hogy zenekarként fejlődjünk, és hogy a következő lemez megalkotásában mindannyian részt vegyünk.
Rafal: Egyszerűen a legjobbak akarunk lenni.
Krimh: Új album biztosan lesz, csak azt nem tudjuk még, mikor, Vacek szerint egy évnél előbb nem. Az ötleteket már most gyűjtjük, és ahogy a Carnival Is Forevernél is láttuk, könnyebb, ha már korábbról megvannak az ötletek. Én úgy szeretek dolgozni, hogy a stúdióban pontosan tudod, mit kell csinálnod, nem pedig félsz a felvételtől, mert még nincsenek kidolgozva a kompozíciók. A Decapitated utolsó két albumánál így volt, azok valahogy csak a stúdióban születtek meg. Le a kalappal előttük, de valószínűleg nagyon megterhelő volt így felvenni. Szerintem ugyanis egy számból mindig ki lehet hozni még többet, és én magam is az az ember vagyok, aki szeret felkészülten érkezni.

Fotók: Nina Grad

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik