Gyászjelentés Trevor Peressel! (2010)

0 12

Szerző: Rok Klemše

Helyszín: Brutal Assault 2010, Josefov (Jaroměř), Csehország
Az interjú dátuma: 2010. augusztus 12.

Az idei Brutal Assaulton fellépett a legendás amerikai death metal csapat, az Obituary is, amelyet a műfaj egyik úttörőjeként tartanak számon. A rajongókkal tartott „meet and greet” után, amelyre a zenekar jó félórát szánt, alkalmam nyílt leülni beszélgetni Trevor Peressel, a ritmusgitárossal, aki az egyik fő felelős az Obituary félreismerhetetlen, „trademark” hangzásáért. Trevor emellett kiváló grillszószokat is gyárt T Bones Famous néven. Trevorral végigsétáltunk az emlékek során, és szó esett az Obituaryről meg a floridai death metal színtérről.

RockLine: Szia Trevor! Remélem, kényelmes volt az utatok idáig…
Trevor: Rendben volt. Egyébként a héten Olaszországban voltam, a feleségem családja Ardeniából származik. Öt napot töltöttem ott, úgyhogy nem volt olyan hosszú az út idáig.

RockLine: Idén elég sok nyári fesztiválon játszotok. Amúgy szeretsz fesztiválokon játszani, vagy inkább a klubos, „indoor” koncerteket részesíted előnyben?
Trevor: A fesztiválok nagyon jó szórakozás, de egy átlagos klubturnét turnébusszal sokkal könnyebb lenyomni. A klubkoncertek intimebbek, és utazni is könnyebb. Ma például itt játszunk Csehországban, holnap reggel fel kell kelnünk és repülnünk Hollandiába, másnap megint Angliába repülünk, aztán három szabadnapunk van. Néha tényleg idegesítő ennyit repülni. Hacsak nincs saját repülőgéped…

RockLine: Mint az Iron Maidennek, hehe.
Trevor: Igen, valahogy úgy. Az óriási lenne.

RockLine: Tavaly jött ki az új lemezetek, a Darkest Day. Hogyan hasonlítanád össze a többi Obituary-kiadvánnyal? Még mindig Obituary-hangzású, de talán kicsit más az ízvilága, valamivel modernebb, a produkció miatt?
Trevor: Igen, magunk vettük fel, mert most már saját stúdiónk van, ahol az Xecutioner’s Returnt is rögzítettük. Annak a lemeznek a felvételénél még nem igazán tudtuk, mit csinálunk, a Darkest Day hangzásra jóval jobban sikerült. Zeneileg egyébként a Darkest Day még mindig igazi Obituary-album, néhány dolog viszont frissebb, például a Blood to Give, amelyben több a „tribal” dob, akárcsak a címadó számban. Jó móka volt felvenni, és ha szereted az Obituaryt, tetszeni fog. Húzós, igazi groove-ja van, fülbemászó dallamok…

RockLine: Pont erről akartalak kérdezni. Nektek tényleg saját stílusotok van, amit egyetlen más death metal zenekarnál sem találni. A zenétek koszos, gonosz és groove-os… igazi Redneck Stomp…
Trevor: Az biztos (nevet).

RockLine: Szándékosan jutottatok ehhez a hangzáshoz, vagy véletlenül?
Trevor: Szerintem elég tudatos volt. Allennel (West, a zenekar egykori gitárosa – a szerk. megj.) ugyanazt a zenét hallgattuk, ő a Massacre-ban játszott, én az Xecutionerben, mindketten Hellhammert, Judas Priestet, Iron Maident, Possessedet és hasonló zenekarokat hallgattunk. Amikor bejött az én zenekaromba, összeraktuk ezeket, és az eredmény valami igazán súlyos lett. Ami a death metalt illeti, rám kétségkívül a Celtic Frost hatott a legnagyobbat. Szerintem az Obituary úgy szól, mint a Celtic Frost, csak a dolgot feljebb tekertük pár fokozattal. Vicces… Pár éve Svédországban játszottunk a Celtic Frosttal, és amikor ők léptek fel, az oldalról néztem őket, és észrevettem, hogy Tom Warriornak pontosan ugyanolyan erősítője és pedálai vannak, mint nekem. Baromi vicces volt, mert korábban fogalmam sem volt, milyen cuccot használ. Ott állt egy Marshall JCM 800 és tökéletesen ugyanolyan „rack”, mint amilyet én használok. El se hittem (nevet).

RockLine: A death metal legnagyobbjai közül sokan a floridai Tampából jönnek. Ti, a Deicide, a Morbid Angel… Szerinted miért termelt Tampa ennyi death metal zenekart?
Trevor: Valószínűleg az olyan emberek miatt, mint Allen, én, Chuck Schuldiner. Ugyanazt a zenét hallgattuk, és tulajdonképpen véletlenül kezdtünk el ugyanabban a stílusban játszani. Nagyjából egyidősek voltunk, és azt játszottuk, ami tetszett nekünk. Aztán együtt kezdtünk koncertezni is, és szerintem az egész eredménye egyfajta verseny lett a zenekarok között. Egyre több stílusában hasonló csapat alakult, mert a tagjaik ebben a közegben éltek, és tetszett nekik, amit tőlünk hallottak. 1985-ben, 1986-ban ezt még senki sem játszotta, és amikor az emberek meghallották, azt gondolták, „bassza meg, ez őrület!”, és egyszer csak 1000 ember volt a koncerten. Gyorsan elkezdtünk albumokat felvenni és különböző kiadóknál megjelentetni. Ugyanazt a zenét szerettük, és teljesen véletlenül történt, hogy valami újat is létrehoztunk. Chuck, Allen, én meg még néhány ember… és a fű (nevet).

RockLine: (nevet) Több mint egy éve beszélgettem Kelly Shaeferrel az Atheistből, és ő is azt mondta, hogy a fű óriási része volt a floridai hangzásnak.
Trevor: Ó igen, totálisan. Valahányszor láttam Chuckot, egy hatalmas dzsoint volt a kezében. Tiszta, csak fű, dohány nélkül, persze. „American style” (nevet).

RockLine: Nehezen találtál megfelelő gitáros társat, miután Allen kilépett a zenekarból?
Trevor: Amikor Allen elment, egy ideig azon is gondolkodtam, hogy kvartettként folytatjuk. De a hangzásunk miatt ez nem volt lehetséges. Amikor elindul a szóló, egyszerűen kell mellé a ritmus is. Ralphot (Santolla, az Obituary mai szólógitárosa, ex-Deicide) már pár éve ismertük, és amikor Donald felhívott, hogy rendben van-e, ha csatlakozik hozzánk, tulajdonképpen mindegy volt nekem. Remek szólista, a zenét meg amúgy is én írom, úgyhogy a hangzásunk sem változott volna. És ez volt a legfontosabb. Amikor felveszünk, a zene nagy részét én játszom fel. Az utolsó két lemezen a basszust is én toltam, a Left to Die EP-n pedig az összes gitárt, néhány szólót is. Élőben pedig igyekszem Ralph gitárhangját minél jobban az enyémhez közelíteni. Furcsa, szeretem Ralphot, de néha azt kívánom, bárcsak Allen még a zenekarban lenne. Vele kezdtem az egészet, és nagyon jó barátom.

RockLine: Mi a véleményed a mai death metalról, hallgatsz újabb zenekarokat?
Trevor: Ebben nagyon tájékozatlan vagyok. Tulajdonképpen új zenét egyáltalán nem hallgatok, leginkább a saját lemezeimet, régi rock ‘n rollt, klasszikus rockot. Az újat alig ismerem, de azt tudom, hogy rengeteg a szar. Mindenki csak a minél nagyobb sebességre megy. Ha metalt hallgatok, a régi Slayert, Celtic Frostot, Venomot meg hasonlókat teszem be. Van családom, és amikor nem vagyok turnén, velük töltöm az időt, úgyhogy otthon nem marad elég idő a zenére.

RockLine: Mi volt az igazi oka annak, hogy 1997-ben feloszlattátok a zenekart? Ha jól tudom, hivatalos indokként a turnékba való belefáradást adtátok meg.
Trevor: 1997-ben közel 30 éves voltam, és már majdnem tíz éve járta a világot a zenekar turnéról turnéra. Egyszerűen eljött az ideje, hogy kicsit lenyugodjunk. Normális életet nem ismertünk, mert a középiskola után rögtön mentünk az első nagyobb turnéra. Eljött a „normalitás” ideje, érted. Az átlagos munka és a család ideje. Néhány év után viszont mindannyian rájöttünk, hogy nem normálisak akarunk lenni, hanem abnormálisak (nevet).

RockLine: Az újraalakulás igazi oka tehát az abnormalitás volt (nevet).
Trevor: Igen, egy idő után elkezded hiányolni a zenélést. Én akkoriban amúgy a Catastrophic nevű zenekarban játszottam, és remélem, jövőre sikerül új lemezt felvennünk. Egy idő után Donald felhívott, hogy akarom-e újra elkezdeni, de még nem jött el az igazi pillanat. Hamarosan tömegesen kezdtek hívogatni a szervezők koncertekért, és amikor eljött az ideje, visszatértünk. És itt vagyunk, három album múlva.

RockLine: Remélem, követ még legalább ennyi.
Trevor: Mindenképpen! Nem szándékozom megállni. A halálomig zenélni fogok. Amíg nem mondják, hogy baszd meg, szar vagy, hagyd abba (nevet).

RockLine: Biztosan nagy motiváció a kitartáshoz a rajongók tábora, akikből a most véget ért „meet and greet” alapján rengeteg van nektek. A látottak szerint a viszonyotok is jó velük, hiszen az utolsó rajongóig dedikáltatok a sátor előtt.
Trevor: Igen, én élvezem, ha ők élvezik. Tulajdonképpen miattuk vagyunk itt, és legalább valamit vissza kell adnunk nekik.

RockLine: Kiket említenél a gitározásban a nagyobb hatások közt?
Trevor: Szeretem Jimi Hendrixet, a heavy metalban pedig kétségkívül Randy Rhoads. És persze Tom Warrior, Kerry King, Jeff Hanneman, és természetesen az Iron Maiden háromgitáros felállása.

RockLine: Az utóbbi hónapokban sok szó esett az Obituary basszusgitáros pozíciójáról. Ha jól tudom, Frank Watkins végleg elhagyta az Obituaryt?
Trevor: Igen. Frank januárban lépett ki, nem akarok beszélni arról, miért, egyszerűen személyes szar. Terry Butler márciusban jött hozzánk, a barátunk viszont már 25 éve! A húga Greg Gall felesége a Six Feet Underből, aki öt percre lakik tőlem, és mindig is jó barátok voltunk. Megkérdeztük Terryt, játszana-e velünk, és rögtön benne volt. Az utolsó pár koncerten Steve DiGiorgio játszott velünk, mert Terrynek kötelezettségei voltak a Six Feet Underrel, vele is egy örökkévalóság óta ismerjük egymást, és ő is örömmel segített. Remélem, Terry állandó tagként csatlakozik hozzánk. Nagyon valószínű, hogy a következő lemezen ő fog játszani, és mivel a Six Feet Under nem koncertezik olyan gyakran, szerintem Chris Barnesszal meg lehet majd egyezni, hogy kölcsönadja nekünk (nevet).

RockLine: Volt valami másképp, amikor Steve játszott veletek, tekintve, hogy „fretless” basszust használ?
Trevor: Nem, nem, ő egyszerűen eljátszotta az már megírt basszusvonalakat. A Sadusszal 1990-ben együtt turnéztunk az Egyesült Államokban, egy buszon utaztunk, és azóta jó barátok vagyunk.

RockLine: Dolgoztok már új anyagon a következő lemezhez?
Trevor: Igen, van már néhány ötletünk.

RockLine: A Darkest Day stílusában?
Trevor: Igen, szerintem. „Heavy” lesz, Obituary-stílusban. Várj egy kicsit… (Trevor előhúzta a telefonját a hátizsákjából, és lejátszott nekem egy gitárral és dobbal felvett demót, Godzilla munkacímmel. Baromi zsíros, húzós, groove-os és kurva Obituary – a szerk. megj.!)

RockLine: Tehát ti ketten Donalddal írjátok az Obituary zenéjének nagy részét?
Trevor: Igen, én otthon kitalálok például egy riffet, felveszem, megmutatom Donaldnak, ő meg erre kitalálja a dobot. Néha összejövünk, rágyújtunk és „jammelünk”. Amikor megvan az ötlet, felvesszük, és John kapja a feladatot, hogy írjon rá szöveget (nevet).

RockLine: Mi lenne a záró üzeneted a szlovén rajongóknak, nemrég ugyanis a tolmini Metalcampen játszottatok?
Trevor: Legyen a Metalcamp közelebb a reptérhez (hahotázik). Egy örökkévalóságig utaztunk. Egyébként gyönyörű ott, a víz baromi hideg volt. Amikor a folyó mellett ültem, hideg volt, amikor felálltam, ördögien meleg. Őrület!

Fotók: Nina Grad

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik