Végre megjelent a Lene kosti stúdiós bemutatkozó lemeze (2010)

0 15

Helyszín: Nove Jarše / Ljubljana / Szlovénia
Az interjú dátuma: 2010. 04. 24.

A Lene kosti visszatérése nagyban gazdagította a szlovén metalszíntér életét. És úgy tűnik, mintha a Lene kosti csak most bontott volna igazán szirmot. Sok év után, amelyekhez a zenekart többek között rengeteg keserű emlék is köti, a legendás ljubljanai metalosok számára végre kitisztult az ég. A banda 2010. 03. 05-én végre kipréselte magából hivatalos stúdiós bemutatkozó lemezét „Do Or Die” címmel. Maga a cím a zenekar dacos kiállását testesíti meg, és a makacs ellenszegülés kiáltványa.

A RockLine az újjáélesztett szlovén metal-ősatyák új hadjáratát az újraegyesülés napja, vagyis 2008 októbere óta követi. Utoljára egy éve ültünk le  a Lene kosti karizmatikus énekesével és első számú ikonjával, Milan „Dr. Evil” Krušiččsal Nove Jaršében. És éppen az elmúlt év hozta a zenekarnak a legbőségesebb termést.

RockLine: És végre itt van! A Lene kosti első igazi, hivatalosan kiadott stúdióalbuma, a „Do Or Die”. Hosszú-hosszú évek várakozása után végre kikecmergett a napvilágra.

Dr. Evil: Ha csak belegondolok, mennyi „cécó” volt körülötte, ha, ha, ha… Főleg a felvételek napjai. Már a felvétel legelső napján Miha (Miha Nedoh – a szerk. megj.) teljesen kétségbeesve hívott, hogyan juttatjuk el a dobokat a stúdióba. Aztán másnap már ült is a székén, és dobolt a stúdióban. Miha kivételesen mindannyiunkat meglepett. A dobokhoz mindössze két napra volt szüksége. Utána persze utólag „nyaggatott”, hogy még javítana néhány dolgot, de nem engedtük. Ezután a két gitáros jött, a basszusgitáros, a végén pedig rám is hasonló sors várt, hogy elcsiripeljem a magamét. Ezt két nap alatt letudtam. Eleinte egyébként szkeptikus voltam, hogy hogy fog menni a stúdióban, de nem volt semmi gond. A stúdióban segített nekünk Domen Justin D.Y.Z. is gitáron a The Sting című számban, valamint Inez Osina a Brezno zenekarból a Blind In Love vokális duettjében. Mindketten kísérővokált is énekeltek az albumon.

RockLine: D.Y.Z.?

Dr. Evil: Igen. D.Y.Z. maga ajánlkozott, hogy kísérővokált énekel, és a The Stingben a szólókat is eljátssza. És nagyon jó húzás volt, hogy felhasználtuk a tapasztalatát és tudását a stúdióban.

RockLine: D.Y.Z. a „Do Or Die” producere is.

Dr. Evil: Igen. D.Y.Z.-t sokan ajánlották nekünk. Mi pedig megkerestük. Kiválóan végezte a dolgát. Hibátlanul.

RockLine: Milyen D.Y.Z.-vel együtt dolgozni a stúdióban?

Dr. Evil: Szuper. Dolgoztam már stúdióban néhány emberrel, de D.Y.Z. társaságában egyedülálló volt a hangulat. A légkör laza volt és nagyon szórakoztató. D.Y.Z. tudott ránk figyelni, és követni az ötleteinket. Ráadásul nem az az ember, aki ráerőltetné a sajátjait. Csak javasol, utal valamire, a végső döntést viszont a zenekarra hagyja. Néhány ötlettel, illetve javaslattal nagyon sokat segített nekünk. Ezért várjuk a következő közös munkát vele.

RockLine: A „Do Or Die” dalai nagy átalakuláson mentek át. Mi volt az alapvető indíték, hogy néhány klasszikust, amelyeket már a nyolcvanas években is játszottatok, ebbe a teljesen új formába öntsetek, ami a „Do Or Die” albumot jellemzi?

Dr. Evil: A legjobb, ha kezdetnek én kérdezek vissza. El tudod képzelni, hol lehetne ma a Lene kosti, ha 1985-ben megadatott volna nekünk, hogy lemezt vegyünk fel olyan körülmények között, mint most? A dalok, amiket a „Do Or Die”-on hallasz, pontosan olyanok, amilyennek mindig is szerettük volna őket egy lemezen. Pont így szólnak. Csak soha nem kaptunk igazi lehetőséget arra, hogy albumot készítsünk. A végén még további viták is hozzájárultak ehhez a zenekarban, meg a tagcserék, meg a többi… Mindezek ellenére a Kavaš fivérek és én mindig is pontosan így hordoztuk a fejünkben ezeket a dalokat, ahogy az albumon hallod. A hangzás, a hangulat, az érzések… Most a „Do Or Die”-jal minden megtalálta a helyét.

RockLine: Tekintve a zenekar örökös gondjait a dobosokkal, elképesztő, hogy Miha milyen remekül beilleszkedett a stúdiómunkába.

Dr. Evil:  Mihának ez egyáltalán nem volt gond. Sok zenekarban játszik, és nagyon sok zenét ismer. Különféle zenéket. Tulajdonképpen semmit sem mondtunk neki. Egyszerűen beletoltuk ebbe az olvasztótégelybe, és azt mondtuk: „Csinálj, amit akarsz!” Annyira jó zenész, hogy tökéletesen megértette a lényeget, a zenénk energiáját, és a saját érzései alapján pontosan azt vitte fel a stúdióban a dobokkal, amire a Lene kostinak szüksége van.

RockLine: Ha összehasonlítod a régi felvételeket az újakkal, néha alig fogod fel, hogy ugyanarról a dalról van szó.

Dr. Evil: Igen. Az aranzsmanok kidolgozottabbak és még mozgalmasabbak. Néhány dalt szándékosan lerövidítettünk, hogy még ütősebbek legyenek. Jóval gyorsabban is vannak játszva, mint az eredeti, a nyolcvanas években ismert verziók. A Sunrise például megkövetelte tőlem a tiszta ének használatát, mert a dalban a dallamosabb oldalt akartuk hangsúlyozni. Zenészként az évek során fejlődtünk és megérettünk. Itt vannak az új ötletek, az új felismerések. A nyolcvanas években inkább egy bizonyos zenei stílus tetszett, ma megint valami más, de a végleges fordulópont akkor jött el a zenekar számára, amikor a Grave Digger előtt léptünk fel Ljubljanában, 2009. 02. 03-án.

RockLine: Milyen értelemben fordulópont?

Dr. Evil: Sokkal világosabb lett számunkra, hogyan álljunk hozzá a stúdióban a felvételekhez. Ez igazi heavy metal iskola volt nekünk, amikor megmutatták, hogyan szól ma a heavy metal. Ez nem azt jelenti, hogy úgy akartunk szólni, mint a Grave Digger, de a metalnak ez az iránya áll hozzánk a legközelebb. Nagyon közel áll hozzánk, a legközelebb.

RockLine: A „Do Or Die” albumon két neves német vendég is szerepel. Hogyan sikerült megnyerni őket az együttműködésre?

Dr. Evil: Manni-t (Manni Schmidt, gitár, ex-Grave Digger, ex-Rage – a szerk. megj.) én teszteltem a Lene kosti és a Grave Digger közös ljubljanai koncertjén. Először felhívtuk a színpadra, hogy játssza el velünk a Russian Girlt. Aztán a koncert után, amikor a backstage-ben beszélgettünk, megemlítettem neki, hogy ősszel megyünk stúdióba, mire ő magától felajánlotta, hogy eljátssza a szólót a Russian Girlben. Aztán eszembe jutott Mat Sinner is. Ahogy valószínűleg te magad is tudod, ez az ember a Primal Fear és a Sinner tagjaként nagyon sokat jelent nekem. Úgy 10 nappal a Grave Digger előtti ljubljanai Lene kosti-koncert után még tököltem, hogy írjak neki egy e-mailt. Végül a feleségem, Andreja bátorított, hogy kérjem meg Mat Sinnert, azt mondta, többet úgysem veszíthetek, mint hogy Mat „nem”-mel válaszol. Mat alig két perc alatt válaszolt e-mailben. A válasz így szólt: „I will do this for you Milan. You are my brother.”

RockLine: A Blind In Love című számban ott van a tehetséges fiatal énekesnő és fuvolista, Inez Osina is a ljubljanai Breznóból.

Dr. Evil: Igen. Inezt te mutattad be nekünk, amikor az Epic RockLine Contest jelentkezői között rátaláltál. Akkor éppen egy női vokált kerestünk, amilyet például a Therion használ. Fel is hívtam Inezt, és lelkes volt. Az albumon olyan zenészgárda van, amelyről kétlem, hogy valaha túl tudjuk szárnyalni. Azt mondják, soha ne mondd, hogy soha, de azért. Úgy gondolom, hogy egy olyan album, mint a „Do Or Die”, igazán megérdemel egy ilyen kiváló csapatot! Amikor Tom Naumann, a Primal Fear egykori gitárosa is meghallgatott néhány dalt, felajánlotta, hogy játszik egy-két szólót, de őt félretesszük máskorra.

RockLine: A Lene kosti a szlovéniai első metalgeneráció, és összekötő kapocs a metalt elhozó brit zenekarok és a szlovén metalbandák második generációja között. Ebből a szempontból szerinted ez az album kicsit kibukott az időből?

Dr. Evil: Én ezt nem érzem így. Mi egyszerűen egyediek vagyunk. És úgy gondolom, hogy a „Do Or Die” megjelenése fontos vívmány a szlovén metalszíntér számára. 17 év szünet után bebizonyítottuk, hogy képesek vagyunk albumot készíteni. Akarat, vágy kellett hozzá, és hogy buldózerként tolj előre. Mindent el lehet érni. Ezzel a nagy akarattal, amely a 2008 októberi újraegyesülés óta viszonylag rövid idő alatt az album megjelenésében csúcsosodott ki, szép példát mutathatunk másoknak Szlovéniában.

RockLine: A metalban, ahol Szlovéniában amúgy is kisebb a támogatás, ami a pénzügyi injekciókat illeti, annál fontosabb a célba vetett erős hit. A szlovéniai metalosok az albumkiadás terén tényleg szinte mindig teljesen magukra vannak hagyatva.

Dr. Evil: A metal mindig is a munkásosztály zenéje volt. Ez általában nem a mérnökök és a „pussy-k” zenéje. Ha megnyersz egy bizonyos kört ezek közül az emberek közül, hogy érzed, tisztelnek és megbecsülnek azért, aki vagy, és felismerik az őszinteségedet, akkor az az, ami az embereket melletted tartja. Mondjuk ma is elmész egy Judas Priest-koncertre, és a színpad előtt találkozol rajongókkal, akik végig követik a zenekart, és együtt öregedtek meg vele. Soha nem fordítottak hátat neki, és soha nem is fognak.

RockLine: És mi a helyzet a Lene kosti új albumának ötleteivel?

Dr. Evil: Sok ötletünk van. Ki kell még dolgozni és csiszolni őket. Dalokká kell formálnunk, aztán válogatni közülük. A stílus az új albumon viszont ugyanaz marad. A Lene kosti nem fog változni. Már most elárulhatom, hogy az albumon két-három erős vendég lesz. Megint tervezünk egy új balladát. Ha női vokál kell hozzá, akkor simán felhívjuk Inezt, mert vele olyan énekes kombinációt érünk el, ami nagyon jó nekünk. Majd meglátjuk. Az új album viszont nem lesz hosszabb 12 számnál.

RockLine: Küszöbön áll a Lene kosti fellépése a Banja Luka Rock Open Air fesztiválon.

Dr. Evil: Igen. Mindannyian nagyon várjuk.

RockLine: Már egy hónappal korábban, pontosabban május utolsó harmadában meghívtak a fesztiválhoz kapcsolódó sajtótájékoztatóra. Viszont ott vár rád még egy feladat is?

Dr. Evil: Igen. A fesztivált népszerűsítő sajtótájékoztatóra azzal a céllal megyek, hogy adjak néhány interjút a televíziónak, néhány rádióállomásnak. A szervezők jelenleg nagyon szépen támogatnak és reklámoznak minket. Kineveztek egy külön bizottságba is, amely a fesztiválon szintén fellépő demózenekarok kiválasztásában vesz részt. Ugyanebben a bizottságban lesz Dado Topić is a Time zenekarból. A reakciók alapján, amiket a Lene kosti arról a vidékről kap, érzem, hogy a banjalukai közönség már türelmetlenül vár minket. A szervező eddig rendkívül szép tiszteletet mutatott néhány gesztussal, például azzal, hogy ideális fellépési időpontot jelölt ki nekünk a fesztiválon, éspedig 21.00 és 22.00 óra között. Ugyanazon a napon játszunk, mint az MM Classic Whitesnake, Micky Moody és Bernie Marsden felállásában, úgyhogy újabb szuper koncertre számítunk, szuper hangulattal és jó látogatottsággal. Bőséges adag jó metallal és rock n’ rollal!

RockLine: Az album megjelenése után nagyon jó látogatottságot arattatok az Orto barban tartott release partyn, és egy hónappal később a postojnai fellépésen. Hogy érzed, milyen ma a Lene kosti iránti kereslet?

Dr. Evil: Őszintén szólva eleinte szkeptikus voltam. Már a Lene kosti „előző életében” is elég sok botot dugtak a küllők közé olyan zenekarok, amelyek ma Szlovéniában „kao nagyok”, vagyis ők akkor meg tudtak állítani minket. Közvetlenül az újraegyesülés után néhányan ármánykodással céloztak meg minket, amit aztán szerencsésen és sikeresen semlegesítettünk. Nos, valahogy tavaly óta, a Lene kosti Orto Bar-beli fellépésétől, amit a RockLine szervezett, az májusban volt, felfelé ment a szekér. Fordulópont volt számunkra a kranji fellépés 2009 októberében. Metalfest volt, és a Lene kosti végre bemutatkozhatott az igazi célközönségnek. Attól kezdve a rajongótábor növekedni kezdett. Nem mehetek el szó nélkül a Ravne na Koroškemben idén januárban megtartott rendkívül szép rendezvény mellett sem. Az a fellépés megerősítette a Lene kosti pozitív, felfelé ívelő fordulatát. A teljes sokk viszont az idei márciusi release party volt az Orto barban. Eleinte nem úgy nézett ki. Este nyolc után egy kicsivel mindössze néhány ember állt odakint. Alig fordítottam el a tekintetem, hogy átöltözzek a backstage-ben, amikor látom, hogy egy folyó ömlik be az Orto barba. Minden feketéllett az embertömegtől. Olyan esemény volt, amilyet minden zenész kívánhat magának. A közönség reakciója, a hangulat, az energia, minden összeadódott egy egyedülálló eseménnyé. Mondhatom, nagyon büszke vagyok, hogy részese lehettem egy ilyen koncertnek.

RockLine: A release partyn még Ausztriából is volt látogatótok?

Dr. Evil: Igen. Hűséges támogatóink Grácból. Mindketten újságírók is. Így a határon túl is elvitték a Lene kosti hírét. Egyébként ők először még tavaly láttak minket Ausztriában, de a Dr. Evil-féle extra színpadi szerelésem és a többi figura nélkül.

RockLine: Ki az a Dr. Evil?

Dr. Evil: Ő az alteregóm. Az az ember, aki nem jár munkába, aki nem hagyja, hogy mindenféle idióta packázzon vele, akit nem érdekelnek a más vélemények, aki baltával vagy fűrésszel köszönthet, és végül olyan ember, aki nem ismeri a fájdalomcsillapítót.

RockLine: A Lene kosti látványos fellépéseihez kötődő horrorshowdat az elmúlt évben tovább fejlesztetted. Kaptunk néhány új figurát.

Dr. Evil: Igen. Ezekből a figurákból egyre több lesz. Az „evil clown” például most kicsit pihen, de a doktor mellett itt van az Uninvited Guest, aki afféle magától értetődő karakter, hozzátartozik magához az Uninivited Guest című számhoz. Erre a dalra a legalkalmasabbnak egy kaszás bácsi tűnt. A Butcher pedig először Postojnában mutatkozott be. Utóbbi a Nightmare című számban érzi magát a legjobban.

RockLine: Postojnában veled együtt egy miniatűr Dr. Evil is bevonult a színpadra.

Dr. Evil: Igen. Ő csak a postojnai fellépésre jött. Két hétig győzködtem, hogy lépjen színpadra. Ő a mini doktor. Ez azt jelenti, hogy a kisebb műtétek, a kisebb sebészeti beavatkozások tartoznak az ő hatáskörébe. Ő a szem, az orr, a fogak, az ujjacskák kisebb műtéteinek specialistája.

RockLine: Nyáron Dornberkben, a Vipava-völgyben végre találkoztok a ReQueimmel is.

Dr. Evil: Igen. Végre. Erre a fellépésre is nagyon készülünk. Ez a színpadmegosztás a baráti kötelékek erősítéséről szól, nem a rivalizálásról. A ReQueimnek 4 vagy 5 albuma van kint, tiszteletre méltó zenekar. A velük való fellépés számunkra logikus. Előbb-utóbb úgyis megtörtént volna.

RockLine: Észrevettem, hogy a Lene kosti koncertjeit idősebb rajongók látogatják, olyanok, akik egyidősek veletek, vagy csak kicsit fiatalabbak, mondjuk néhány évvel. Sem a Pomaranča, sem a ReQuiem koncertjein nem láttam ennyi megrögzött rockert, akik az élet ötödik évtizedében járnak.

Dr. Evil: Hát ez az élő bizonyíték arra, hogy a Lene kostinak már a nyolcvanas években is volt hűséges rajongótábora. És ők most velünk együtt térnek vissza. Az is érdekes adat, hogy legutóbb Postojnában 20 év után eljött a koncertre az egyik rajongónk, és hozott nekünk egy bekeretezett reklámplakátot az egyik régi koncertünkről. Az eredeti plakátot, amit a nyolcvanas években nyomtattak, ajándékba adta át nekünk. Ez bizonyítja, hogy egy ilyen ember már akkor hallgatott minket, követte a munkádat, és még mindig tisztel és elfogad téged zenészként. Ezek az idősebb rajongók, akik az évek során megöregedtek velünk, még mindig a szívükben érzik a metalt, érzik a rock n’ rollt. Mély tisztelettel viseltetünk irántuk. Néhányan persze eltűnnek, amikor családot alapítanak, de az igazi rajongók maradnak, és akkor is eljönnek támogatni, amikor a zenekarnak erre a legnagyobb szüksége van.

RockLine: A közelmúltban csatlakozott a Lene kostihoz a dobos Rok Večerin – W.U.K.O.

Dr. Evil: W.U.K.O. külön történet, ha, ha, ha… A legnagyobb pánik akkor fogta el a zenekart, amikor dobost kerestünk. Ahogy valószínűleg te is tudod, a Lene kostinak mindig nagy-nagy-nagy gondjai voltak a dobosokkal. Általánosítok: a ritmusszekcióval. Tavaly az év elején először Grega Brenket szereztük meg. Ő az az ember, aki a Lene kostihoz tartozik. Zenei ízlésében, jellemében. Aztán jött Miha Nedoh. Marc  megkérte, hogy jöjjön segíteni nekünk. Miha igent mondott a felkérésre. Eleinte úgy volt, hogy Miha csak segít, aztán mégis velünk maradt. De nem állandó tagként. Bíztunk benne. Aztán kiderült, hogy bár Miha fantasztikus ember és dobos, nem fogjuk tudni megtartani. Miha egy olyan nagy zenekarban játszik, mint a ReQueim. Ráadásul még néhány másik zenekarban is. Éreztük, hogy erőszakkal már nem húzhatjuk magunkkal. Ezért megbeszéltük egymás közt, hogy másik dobosra van szükségünk. Később, amikor dobost kerestem, az történt, hogy bárhol feltűntem és kérdezősködtem, hogy ismer-e valaki dobost, mindenki W.U.K.O.-t emlegette. Őt korábban sosem láttam, nemhogy ismertem volna. Még azt sem tudtam, játszott-e valaha valamelyik zenekarban, és melyikben. De ha W.U.K.O.-t egy D.Y.Z. kaliberű zenész ajánlja, és azt mondja: „Vegyétek W.U.K.O.-t, ő illik hozzátok!”, akkor tényleg nem volt kétség. Főleg annak fényében, mennyit tett D.Y.Z. a „Do Or Die” hangzásáért. Ezért szavára megbíztam benne. W.U.K.O.-t ajánlotta nekünk Ivan Cepanec is, a Master Magazin felelős szerkesztője, aki tudja, mi történik jelenleg a szlovén metalszíntéren. Ez további referencia volt W.U.K.O.-hoz. Így hát felhívtam, és eljött az első próbára. Érdekes volt, hogy W.U.K.O. előtt kipróbáltunk jó néhány dobost. Mind a Lene kosti könnyebb számain akarta kipróbálni magát. Amikor W.U.K.O. megérkezett a próbahelyiségbe, magától javasolta, hogy játsszuk el együtt a Nightmare-t, ami a legnehezebb számunk. Amikor „lenyomta”, mindannyiunknak világos lett, hogy W.U.K.O. az igazi a Lene kostinak. Nagyon örülünk, hogy velünk van. Teljesen megbízunk benne, és tudjuk, hogy W.U.K.O. mindent megtesz azért, hogy a Lene kosti úgy szóljon, ahogy szól. Már csak két próba hiányzik, hogy teljesen összeszokjunk, aztán már csak „rombolunk”. Ami W.U.K.O.-t illeti, nekünk az is fontos volt, hogy végre olyan ember került a zenekarba, aki mindent hajlandó megtenni a zenekarért.

RockLine: A Blind In Love igazi sláger lesz a zadari székhelyű horvát Radio 057-en.

Dr. Evil: A Blind In Love láthatóan az album azon száma, amely sokat hozzáadhat a külföldi áttöréshez. A zenekar zadari támogatói vitték el a lemezt arra a rádióra. A Blind In Love-ot pedig először kisorsolták a nap dalának. Ez azt jelenti, hogy óránként egyszer forog egy ilyen szám. Vagyis ez a szám egy nap alatt 24-szer ment le. A Blind In Love később meg is nyerte a hét dala szavazást, ami azt jelenti, hogy minden nap hatszor-hétszer forog. Egy héten át, minden nap. Nagyon jól áll a hónap dalának kisorsolásáért folyó versenyben is. Egyébként Horvátország mellett Németországból is nagyon jó visszajelzéseket kapunk.

RockLine: És a jövőbeli tervek?

Dr. Evil: Ősszel igyekszünk minél több fellépést kiharcolni, aztán 2011 márciusában bezárkózunk a stúdióba, és elkezdjük felvenni az új lemezt.

fotók: Andreja Krušič

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik