Interjú a svéd progresszív rock ikonjával, Roine Stolttal (2009)

0 10

Szerző: Peter Podbrežnik

Az interjú dátuma: 2009. 10. 26.

Roine Stolt a svéd progresszív rock történetének központi alakja. A világszerte elismert gitáros, énekes és zeneszerző a két legsikeresebb svéd progresszív rock zenekar frontembereként lett híres: eredeti bandájával, a Kaipával a hetvenes években, és a The Flower Kings élén a kilencvenes évektől kezdve. Összetéveszthetetlen gitárstílusa számos hatás ötvözete, leginkább olyan gitármesterekből merített ihletet, mint David Gilmour, Steve Howe és Frank Zappa. Pozitív, a szépség uralta világképe (hasonlít ahhoz, amelyet a Yes énekese, Jon Anderson ápol) olyan aurát ad a zenéjének, amely sok progresszív rock-rajongónak kedves. A Flower Kingsszel Stolt nemzetközi hírnévre tett szert: a zenekara az amerikai Spock’s Bearddel együtt a kilencvenes évek legsikeresebb progresszív rock formációjává vált. Pályafutása során emellett állandó tagja vagy közreműködője volt számos progresszív rock projektnek, például a Transatlanticnak, a The Tangentnek, a Karmakanicnak és az Agents Of Mercynek. Mindeközben sikeres szólókarriert is épít, így joggal nevezhetjük igazi zenei munkamániásnak. Roine az utóbbi időben ismét aktív a nemzetközi prog rock szupergrupppal, a Transatlantickal, amelyben mellette Neal Morse (ex-Spock’s Beard), Pete Trewavas (Marillion) és Mike Portnoy (Dream Theater) játszik. Legfrissebb lemezük, a „The Whirlwind” volt interjúnk központi témája.

Rockline: Mesélnél kicsit többet az új Transatlantic-album felvételi folyamatáról?

Roine: Nem sokkal újév után kaptam Neal Morse-tól egy e-mailt, amelyben arra volt kíváncsi, mit szólnék hozzá, ha belevágnánk egy új Transatlantic-album felvételébe. Hogy mit válaszoltam, azt most már nyilván nem kell találgatni. 2009 áprilisában találkoztunk, és előszedtünk néhány demófelvételt, amelyeket egy közös címre küldtünk el egymásnak. Ezekre a demókra kezdtük építeni az új lemezt.

A felvételek a tennessee-i (USA) Neal Morse tulajdonában álló kis stúdióban zajlottak. Megpróbáltuk elkapni azt az igazi egymásra hangolódást. A lehető legnagyobb lelkesedést akartam átélni, ezért keményen dolgoztam azon, hogy ezt a fajta varázslatot létre tudjam hozni. Egy szobában voltunk, és fokozatosan, részről részre vettük fel az új albumot, közben pedig idővel újabb szekciókkal bővítettük.

Amennyire lehet, igyekszem mindig minél több részletet és magas szintű játékot belevinni a felvételeimbe. Néhány felvételt persze később további stúdiómunkának vetettünk alá (az én esetemben Svédországban). Nagyon elégedett vagyok ezzel az albummal, és biztos vagyok benne, hogy kiállja az idők próbáját, és az évek múltával még nagyobb becsületet szerez magának. Mindannyian beleadtuk a szívünket-lelkünket és a zenei tapasztalatunkat. Lelkesek vagyunk az eredmény színvonala miatt, és ugyanez igaz a hangmérnökökre és a keverőkre is.

Rockline: Mesélnél a „The Whirlwind” szövegeinek tartalmáról?

Roine: Neal szövegei valószínűleg egy vallásosabb nézőpontból erednek, bibliai utalásokkal a forgószélre, de igyekeztünk, hogy a szövegek minél koherensebbek legyenek azzal, amit én és Pete Trewavas írtunk. Végül az egész nagyon jól sült el. A „forgószél” ötlete allegória arra, hogy az életünk néha viharos és igazi értelem nélküli, de a végén mindig talpra állunk, és a sötét felhők mögött mindig ott bujkál a nap. Istennek terve van, de nem mindig látjuk az életünkben tomboló viharok okát.

Rockline: Miért telt el ennyi év az utolsó és az új Transatlantic-album között?

Roine: Szerintem a fő ok az volt, hogy Neal szünetet akart tartani a nem vallásos zenétől, de az eltelt évek után biztos vagyok benne, hogy belátta azt az erőt és kémiát, amely a négyesünket összeköti a zenélésben. Meggyőződésem, hogy az Úr odafentről mosolyog ránk, és egyetért azzal, hogy a Transatlantic zenéjében nincs semmi rossz.

Rockline: Milyen érzés ilyen különleges, tehetséges és ennyire különböző zenészekkel dolgozni?

Roine: Egyszerűen nagyon különleges emberekről van szó, kivételes tehetséggel és rengeteg kreativitással. Ezúttal különösen lenyűgözött Mike Portnoy remek dobolása. Szerintem még jobb lett, mint tíz évvel ezelőtt volt.

Rockline: Pályafutásod során számos különböző zenekarral és projekttel dolgoztál együtt. Melyik élmény volt a legértékesebb számodra zenészként?

Roine: Tulajdonképpen nehéz megmondani, mert mind jó volt. A The Flower Kingsszel természetesen egy nagy utazás volt, de a mostani közös munka az Agents Of Mercyvel is nagyon kellemes élmény volt. Itt megint lehetőségem nyílt együtt játszani a King Crimson dobosával, Pat Mastelottóval, valamint az újonc Nad Sylvannal, aki fantasztikus énekes, rendkívüli karakterrel. Persze nem feledkezhetem meg mindhárom Transatlantic-albumról sem, de a legújabb a kedvencem.

Rockline: Milyenek a jövőbeli terveid a The Flower Kingsszel?

Roine: Hát, egyelőre pihenés, aztán új anyag írásába kezdek egy albumhoz, amely jövőre készül el. Jelenleg nincs turnénk a The Flower Kingsszel, de fellépek az Agents Of Mercyvel, a Transatlantickal és a Karmakanickal, úgyhogy most nagyon boldog vagyok. Közreműködtem egy új kiadványon is, a „3rd World Electric” címűn, ami egy jazz fusion album, és többek között a dobikon Dave Wecklal, a Chick Corea-banda tagjával dolgoztunk együtt.

Rockline: Van esetleg rá esély, hogy újra összeálltok az első zenekarodddal, a Kaipával?

Roine: Nem, szerintem ez a fejezet számomra lezárult, de nemrég újra kiadtuk a Kaipa mindhárom hetvenes évekbeli első albumát japán mini LP-verzióban, érdekes bónuszanyagokkal.

Rockline: Számíthatunk a jövőben új szólólemezre?

Roine: Jelenleg egy gitárközpontú album elkészítésére készülök. Részben progresszív rock lesz, de inkább abba az irányba megy, amit általában Jeff Beck és Dave Gilmour csinál, vagyis a dallamosságra és a drámaiságra helyezi a hangsúlyt. Emellett hamarosan nekilátunk az Agents Of Mercy második albumának is.

Rockline: Ha végigsétálunk a teljes életműveden, ki tudod választani a kedvenc albumaidat, vagy azokat, amelyek a legfontosabbak voltak a karriered szempontjából?

Roine: A kedvenc The Flower Kings-albumaim a „Stardust We Are” és az „Unfold The Future”, a Transatlanticnál a „The Whirlwind” és a „Bridge Across Forever”, a Kaipától pedig az „Inget Nytt Under Solen” és a „Keyholder”. Természetesen az Agents Of Mercy debütálását, a „The Fading Ghosts Of Twilight” című lemezt is hozzá kell számolnom. Szerintem a „Stardust We Are” és a Transatlantic debütje, az „SMPTe” volt a legfontosabb a karrierem szempontjából.

Rockline: Mi a véleményed a mai progresszív rock színtérről?

Roine: Ó, sok jó dolog van, de sok közülük eltűnik az ismeretlenségben a másodrangú prog áradata miatt. A személyes kedvenceim az új zenekarok közül az Opeth, a Ritual, a Spiraling és a Muse.

Rockline: Milyen fő különbségeket látsz, ha összehasonlítod a hetvenes évek zenei színterét, amikor a Kaipával elkezdtél játszani, a maival? Szerinted romlott a helyzet?

Roine: Manapság bárki felvehet egy albumot a saját számítógépén, ami azt jelenti, hogy rengeteg olyan dolog jelenik meg, ami a hetvenes években soha nem jelent volna meg, mert akkor szükséged volt egy olyan zenekarra, amelyik tényleg tudott játszani, méghozzá élőben is. Ezért azt mondhatom, hogy ami az eredetiséget és a zenei felkészültséget illeti, ezek a hetvenes években biztosan magasabb szinten voltak.

Rockline: Fel tudnád sorolni a legfontosabb gitáros hatásaidat?

Roine: Az első hatásaim Robin Trower, Jimi Hendrix, Peter Green és Duane Allman voltak, a hetvenes évek elején pedig Allan Holdsworth, Steve Hackett és Bill Connors. Mostanában szívesen hallgatok olyan gitárosokat, mint Derek Trucks, The Edge, Pat Metheny, Guthrie Govan és Mike Landau.

Rockline: Megváltoztatnál bármit a múltadból, ha lehetőséged lenne időutazásra?

Roine: Ó, az túl személyes lenne (nevet), de ami a zenét illeti, biztosan sokkal-sokkal korábban átvettem volna az irányítást az üzletem és a karrierem fölött. A fiatal zenészeknek ezt tanácsolom: ne hagyjátok, hogy a kiadók elloptak a pénzeteket, és a ti kemény munkátokból gazdagodjanak. Ha tehetségesek vagytok, ne pazaroljátok el azzal, hogy aláírtok bármilyen tízéves kiadói szerződést csak azért, hogy legyen lemezszerződésetek. Ezek kőkorszaki gondolatok.

Rockline: Stolt úr, nagyon köszönöm a válaszait. Különleges megtiszteltetés volt, hogy beszélgethettem Önnel. Kívánok Önnek minél több varázslatos pillanatot.

Roine: Üdvözlöm, és köszönöm, hogy készen álltak a beszélgetésre velem.

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik