Az interjú dátuma: 2008. 04. 27.
A kranji Klubarban beszélgettünk Janez Zmazekkel, Szlovénia egyik legjobb gitárosával, aki a múlt szombaton hat év után nagy lendülettel újraindította a hírhedt Don Mentony Band gépezetét. Janez szerint a jövő nem nyomasztja. A médiazaj nélkül, nyugodtan szövögeti a következő győzelmeket, amelyekhez maga köré újra sikerült összegyűjtenie egy irigylésre méltó zenei társaságot. „A rock & roll életforma” – Zmazek üzenetének esszenciája ma is ott cseng, és úgy tűnik, húsz év után is meggyőzőbb, mint valaha.
RockLine: A Don Mentony hosszú nyolc év után újra akcióban. Mit csinált addig Janez Zmazek?
Janez Zmazek: Az elmúlt néhány évben sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék még. Ki akartam adni egy „best of” válogatást, de mivel a Don Mentony a múltban három kiadónál jelentetett meg albumokat, a dolog kiadási oldala könnyen elbonyolódhatott volna. Később eszembe jutott, hogy élőben vegyük fel az anyagot. Beszéltem a ljubljanai rádiónál, pontosabban a Val 202-nél, hogy a Studio 14-ben, ami egy kb. 200 fős kis terem, két este alatt felvennénk ezt a „best of”-ot, vagyis élőben! Ennek érdekében állítottam össze ezt az új fiúkból álló csapatot is, akikkel rettenetesen elégedett vagyok..
RockLine: jól szólnak..
Janez Zmazek: Így van. Szuper, nagyon zenészek. Egy ideig az is kísértett, hogy felhagyok a Don Mentonyval, de aztán értelmetlennek tűnt. A Don Mentony név, amit az emberek ismernek. Az utóbbi években sok minden megfordult a fejemben. De most nagyon jól érzem magam.
RockLine: Janez Bončina decemberben meghirdette Önt a nyilasok és bakok hagyományos találkozójára, de végül nem jelent meg.
Janez Zmazek: Már bocsánatot kértem Benčtől. Annyit bolondoztam az újév előtti időszakban, hogy egyszerűen elfelejtettem…
RockLine: ajándékok meg minden..
Janez Zmazek: Hát igen, természetesen megajándékoztuk egymást. Na, adj nekem is egy slukkot, szóval megajándékoztuk egymást. (nevet)
RockLine: Milyen élmény volt a Buldožerrel?
Janez Zmazek: Mintha a volt feleségemmel feküdtem volna le. Jó volt. Lenyomtunk 10 vagy 12 koncertet, egyet Zágrábban, kettőt Belgrádban. Mivel az évek során lerázza az ember magáról azt a ballasztot, ami a feltörekvő húszévest nyomasztja, ez megismételhetetlen élmény volt. Élveztük. Egy tucat koncert pont a megfelelő adag volt. Már öreg apukák vagyunk, úgyhogy a végére az egész kicsit óvodára emlékeztetett. Előfordulhat, hogy a Buldožerrel fogunk játszani a Kino Šiška megnyitóján. De a Buldožerrel semmi lényegesen újról nincs szó.
RockLine: Afféle egyéjszakás kaland tehát?
Janez Zmazek: Pontosan. Lejátszottuk, ami ránk tartozott, szuper volt, és ennyi.
RockLine: Önnek mi jelentett nagyobb kihívást: a Buldožerben játszani a ’80-as években, vagy később a Don Mentonyval a ’90-esekben?
Janez Zmazek: Tudod, ezt nehéz összehasonlítani. Nekem nagy szerencsém volt, hogy egy olyan együttesbe csöppentem, amely akkor a jugoszláv szcéna csúcsán volt. Mondhatnám, hogy az első öt között, a maga módján pedig az első, mert annyira más volt, mint a többi. Nem játszottunk úgynevezett pásztorrockot. Odatettük a funkot. A Buldožernél zenészként sok mindent megtanultam. Ott viszont csak gitároztam, míg a Don Mentony ennél sokkal többet követel. Ez az én gyerekem. Azt is meg kell érteni, hogy a pályámat kizárólag gitárosként kezdtem, és ha akkoriban valaki azt mondja nekem, hogy egyszer ismert szlovén énekes leszek, természetesen nem vettem volna komolyan. De, ahogy látod, a dolgok érdekesen alakulnak. Minden zenei tapasztalat ad bizonyos fokú megelégedettséget, úgyhogy nehéz megmondani, melyik volt kedvesebb. Talán egy hajszállal a Don Mentony, mert az az én projektem.
RockLine: Az évek során rengeteg kiváló zenész megfordult a Don Mentony Bandben.
Janez Zmazek: Hát igen, soha nincs elég pénz (nevet)!
RockLine: Mi a képlet a zene színvonalának megőrzésére, ilyen intenzíven változó környezetben?
Janez Zmazek: Ezt például a Buldožernél tanultam meg. Mi tulajdonképpen mindig profin dolgoztunk. És amikor a Dobra Mrha után láttam, hogy ez komoly, az egyes emberektől, még ha nem is voltak világklasszis zenészek, megköveteltem egy bizonyos fokú felelősségtudatot. Szerencsém volt a zenészválogatással is, néhányan igazán kiválóak voltak, például Matej Mršnik. Ez az utolsó társaság pedig, anélkül hogy a korábbiakat gyalázni akarnám, a legzeneibb, a srácok tényleg a témában vannak. Velük újra élvezni kezdtem azokat a számokat, amelyekből hat évvel ezelőtt már tele volt a hócipőm.
RockLine: Nehéz ma jó zenészeket találni?
Janez Zmazek: Nehéz, nekem nagy szerencsém volt.
RockLine: Hogyan jött létre az együttműködés Tomo Jurakkal?
Janez Zmazek: Tomóval a körülmények kényszeréből dolgozunk együtt.
Tomo Jurak: Egyszer kölcsönadtam neki egy kis pénzt, és a mai napig nem adta vissza (nevet).
Janez Zmazek: Nagyon szereti Tomót, csak néha túl őszinte! Tudod, hogy van ez, ha szívből jó vagy, akkor nincs gond. Jurakot évek óta ismerem.
Tomo Jurak: Amit Janez ma játszik, azt én már ’66-ban játszottam..
RockLine: Még a Led Zeppelin előtt tehát?
Tomo Jurak: Persze. Aztán lassan jött a család meg a gyerekek, és inkább átadtam a terepet Janeznek (nevet).
RockLine: A Don Mentony zenéjében rengeteg a blues-elem.
Janez Zmazek: Hát persze, ezen a zenén nőttem fel!
RockLine: A Don Mentony egyik legfelismerhetőbb dallama tulajdonképpen Clapton Tulsa Time című számának továbbgondolása. Egyébként is, a gitárjátéka sok mindenben Eric Claptonra emlékeztet.
Janez Zmazek: Ami a Dobra Mrhát illeti, tévedtem. Az albumra azt írtam, hogy a szerzője Eric Clapton, pedig nem az. Valójában valami country zenész (Danny Flowers). Én először Clapton verzióját ismertem meg, ami azonnal megragadt a fülemben, bár szerintem az eredeti sokkal jobb. A szöveget tizenöt perc alatt megírtam, és ennyi volt. Clapton viszont természetesen Clapton..
RockLine: A szövegek mindig fontos részei voltak a Don Mentony üzenetének. Sok a szex, a társadalomkritika, egyszóval olyan elemek, amelyek ma nem látszanak a szlovén rockszcénában.
Janez Zmazek: Igaz. A mai rockszcénát nem kommentálnám. Ha például a Siddharta csapatát veszem, azt mondhatom, hogy nagyra becsülöm, amit csinálnak, de nem értem őket. Én szeretem élvezni az életet, és a rock & roll életforma. Az emberek szeretik hallani, hogy kimondod azokat a dolgokat, amiket ők maguk hordoznak magukban.
RockLine: Blueszenészként írná le magát, vagy általában rockerként?
Janez Zmazek: Valahol a kettő között. Az ősi blues nagyon tetszik, de egy egész estén át nem tudom játszani, mert elkezdek unatkozni. Úgyhogy egy kis rock, egy kis blues, és a dolog meg van oldva.
RockLine: Merre tart a jövőben a Don Mentony Band? Várhatjuk hamarosan új album megjelenését?
Janez Zmazek: Amellett, amit élőben tervezünk felvenni, már összegyűlt annyi számom, hogy kitegyen egy egész albumot. Tehát album biztosan lesz, hogy aztán mi történik, majd meglátjuk. Magamról elmondhatom, hogy több mint a felét megéltem annak, amit kezdőként ebben a szakmában valaha elképzeltem. Addig fogok játszani, amíg élvezem. Amikor már nem élvezed, az egész szar!
RockLine: Janez, köszönöm a beszélgetést.
Janez Zmazek: Én is köszönöm.
Az interjút készítette: Daniel Pavlica
Fotók: Mojca Perdih
Képgaléria
