A mozgás logikája – bepillantás a Moveknowledgement háta mögé (2007)

0 13

Szerző: Sandi Sadar Šoba

Az interjú dátuma: 2007. október 22.

A hétfői esős nap már a befejező szakaszába fordult, és a szitáló esőben, könnyű ködben a Metelkova elég elhagyatottnak tűnt. Kreatív módon. A megbeszélt időpontban megállok a Gala hala előtt. A sötét belsőből egy rejtett lüktetés hangja szűrődött ki. Backstage próbáltak, én pedig ezúttal a Kapa kiadó másik védenceire vártam – a Moveknowledgement tagjaira, a Novo mesto-i fusion – dub – jungle – rock hangzás nagyjaira, egy olyan zenekarra, amely a külföldön elért hihetetlen sikerei ellenére nálunk még mindig elég ismeretlen, pedig sokan hallottak már róla. Este hét óra körül kinyílik az ajtó, és az alternatív kultúra templomának szívébe belép N’Toko, a zenekar karizmatikus énekese, valamint Dejan Slak basszusgitáros, a dreadlockos guru, a mélyfrekvenciás hangok és a funkos-dubos ritmusok mestere, a Novo mesto-i hangsámánok egyike.

RockLine: Fiúk, örülök, hogy végre egy asztalhoz ülhetünk – vagyis ti ültök, én meg csak állok –, és megpróbálhatunk legalább részben a lényegéhez jutni mindannak a szépségnek, amit a Moveknowledgement képvisel. Mögöttetek van pár külföldi fellépés, amelyekkel ismét elvittétek a jó híreteket a határokon túlra. Milyen benyomásaitok, gondolataitok vannak a magyarországi és németországi koncertek után?

N’Toko: Valójában először Németország volt – az első buli a berlini Popkom fesztiválon volt, és az egész elég undergroundnak tűnt. A haverok, akik ott voltak, azt mondták, hogy igazi berlini underground buli zajlott előttünk egy elég kis helyen, elég sok ember volt, de a rockos hangulat mindennek ellenére nagyon hiteles és jó volt. Nekünk tényleg nagyon jó volt. Persze már csak azért is odavoltunk Berlinért, mert Berlin. A hangulat teljesen rendben volt.

RockLine: Sokaknak ez volt az első találkozásuk a zenétekkel és azzal, amit a Moveknowledgement képvisel. Mi volt a fő irány, illetve milyen elvárásokkal indultatok Berlinbe? Teljesültek az elvárások?

N’Toko: Bárhová megyünk, mindig az az elvárásunk, hogy a lehető legjobban játsszunk, hogy a lehető legjobb legyen a buli, persze az ott rendelkezésre álló körülmények függvényében. Nehéz előre tudni, mi vár rád: lehet, hogy egy remek hely, remek hangzás és minden, csak egy lélek sincs ott, vagy lehet, hogy valami lyuk, ahol csak végső erőfeszítéssel tudod összerakni az egészet, a színpadot, de a közönség és a hangulat minden gondot kárpótol. Soha nem lehet mindent a végletekig előre látni. Olyan elvárásaink sincsenek, hogy odamegyünk, és valaki majd felfedez minket, vagy nem tudom, mi. Gyakorlatilag bárhová megyünk, azzal az alapvető céllal megyünk, hogy a lehető legjobb, ha nem a legjobb bulit csináljuk meg.

RockLine: Azért mégiscsak van különbség a hazai és a külföldi színpadok között. Az emberek ugyanis sokkal magasabbra teszik a lécet a hazai előadókkal szemben. A külföldiekkel szemben, már csak azért is, mert külföldiek, nemegyszer sokkal kevésbé kritikusak. Szerintetek hogyan hasonlítható össze a hazai és a külföldi színpadok klímája?

Dejan: Otthon mindig más, mert az emberek ismernek, és így a saját pályán jóval többen jönnek el. Külföldön viszont ingadozik a nézőszám – néha kevesebben vannak, néha meg így, na… attól függ, mert a külföld mindig más, mint amit Szlovénia nyújt, ott máshogy ismernek, mint itt. Ott úgy jönnek el hallgatni, mint zenekart, mint Moveknowledgementet.

RockLine: Hol szebb fellépni – otthon vagy külföldön?

N’Toko: Mindenhol, mert bárhol lehet szuper vagy borzalmas. Voltak már jó és rossz bulijaink bárhol. Persze sajátos bája van annak, ha olyan helyre lépsz színpadra, ahová az emberek azért jöttek el, hogy téged, a zenédet hallgassák, mert máshol valójában abban a szerepben vagy, hogy az emberek véletlenül vannak ott, először látnak, és fogalmuk sincs, mit várhatnak egyáltalán a zenekartól, illetve mit fog a zenekar a színpadon ténylegesen csinálni és bemutatni. De ehhez is annyira hozzászoktunk már, hogy szükségünk van rá, sőt kifejezetten vágyunk arra, hogy új közönség elé kerüljünk, akinek a nulláról kell bebizonyítanod, hogy érdemes meghallgatni téged.

RockLine: Többnyire az új, Listen To Nebukadnezar című lemez anyagát játsszátok. Ez hangzásában elég sokban különbözik attól, amit a Sun Sun és az Ant People albumon csináltatok. Tulajdonképpen újra kellett építenetek a zenekar koncepcióját és hangzásvilágát, hiszen a felállás nagy része megváltozott. Mi a fő, vezérfonal, tekintve, hogy a lemez hallgatása azt az érzést adja, mintha koncepcióalbum volna?

Dejan: Nem igazán játszadoztunk valamiféle koncepcióval. Ez magától alakult így. Korábban nagyobb volt a felállás, most más emberek vannak, illetve megritkultak a sorok. Most öten vagyunk, ez kevesebb, mint korábban. Mindenki ért valamennyire, legalább részben, a producerkedéshez, és mindenkinek megvan a saját víziója, amelynek a középpontjában a zene áll, csak másképp van megformálva, és mindenki hozzátesz a magáét. A hangzás megváltozott, mert régen, a mostanival ellentétben, egy ember írta az összes szöveget és zenét, most viszont mindannyian együtt csináljuk. Ez a vezérfonal tehát teljesen ösztönös. Minden magától alakult, mint a kémia köztünk, öt ember között.

RockLine: A fő üzenetet a szövegek hordozzák. Tekintve, hogy te (N’Toko) most először kerültél abba a helyzetbe, hogy teljesen önállóan kell megbirkóznod a mikrofonnal, és nem csak rappelsz. Most te vagy a Moveknowledgement üzenetének fő hírnöke a tömegek felé. Milyen témákra koncentráltál ezen a lemezen, a zenekar önálló hangjaként?

N’Toko: Egyáltalán, mostanában az a filozófiám a szövegekkel kapcsolatban, hogy igyekszem minél kevésbé az első kézenfekvő megoldásra építeni, és nem szó szerint sugallni az embereknek valamit, hanem energetikailag minél nyitottabban hagyni a dolgot. Nem akarom, hogy a számok hermetikusan legyenek felépítve, mint amikor a bulin azt mondhatod: „Ez a szám az ökológiáról szól, ez arról, mit gondolunk erről és erről…” Úgy érzem, eljön az idő, amikor már nem kell minősítéseket osztogatni azoknak a dolgoknak, amelyeket a világban látsz és érzel, és amelyekről addig mindig megmondtad a véleményed, hanem egyszerűen megpróbálod csak jelezni őket, a szöveg kontextusába beleágyazva. Nem annyira fizikailag, inkább szellemileg. Vagyis nincsenek acélkemény témák, inkább benyomások és víziók, képek – valós és valótlan, amiket éppen fel tudok kínálni. Ahogy a többiek sem küldenek közvetlenül valamilyen üzenetet minden riffel, úgy én sem teszem ezt egy-egy rímmel, hanem hasonló hatást szeretnék elérni, mint ők a riffeikkel.

RockLine: Mivel belenyúltatok a történelem kincsestárába, és Nebukadnezar alakját választottátok, akivel az egészet egybekötitek – miért pont Nebukadnezar?

N’Toko: Ezt majd én elmondom… (nevetés) Mindig kérdezik valami hasonlót a többi tagtól, akik azt mondják, hogy ezt Miha találta ki (nevetés). Nebukadnezar nekünk egyrészt egy jól hangzó szó, másrészt nagyon érdekes történelmi alak, akit a Biblia negatívan ábrázol, és maga a történelem is negatívan értékeli. Babilon királya volt, aki leigázta az izraelitákat, de nemcsak őket, hanem az akkor ismert világ nagy részét. Számunkra ő volt ennek az egész reggae-mitológiának az ellenpólusa, amely szerintünk egy ponton túlságosan beette magát néhány ember tudatába, mi pedig olyan dubzenét akartunk csinálni, ami ugyanazokon a vizeken hajózik, de babilonibb mentalitással. Nebukadnezar számunkra egy modernebb, valóságosabb – vagy ha úgy tetszik, babilonibb – trip ikonja volt.

Kaja (a zenekar PR-osa hátulról közbeszól): A kérdés, hogy ténylegesen mennyi embert sikerült ezzel megváltoztatnotok… (és Dejanra mutat, akinek igencsak impozáns dreadlockjai vannak) (nevetés)

N’Toko: Igen, korábban rasta volt…. (nevetés)

Dejan: Most meg már majdnem skin vagyok. Skin rasta.

N’Toko: Egyre kevésbé rasta.

RockLine: Mivel a zenét több szinten lehet értelmezni. Egyrészt ott a vibe, másrészt az ideológia, amelyet te mint zenész képviselsz. Ti melyik oldal felé húztok? Melyik elvhez tartjátok magatokat következetesen?

Dejan: Elsősorban a zene az első.

N’Toko: Nincs olyan ideológiánk, amelyre törekednénk. Sőt: mindannyian minden olyan ideológia ellen vagyunk, amely vakon hívőket nevel. Mi arra törekszünk, hogy olyan zenét csináljunk, amely a szövegekkel együtt távol marad attól, hogy valamilyen szűk gondolati koncepciót próbáljon képviselni. A zene az akar lenni, ami, ahogyan ez minden ember természetében is benne van. Egyesek aztán azonosulnak valamilyen nézetekkel, helyekkel, valamilyen koncepcióval, mi viszont egyszerűen azok akarunk lenni, akik vagyunk, és nem akarunk magunkra aggatni olyan címkéket, amelyek valamilyen mozgalmak vagy ideológiák hatáskörébe tartoznak.

RockLine: Hogyan jött létre maga a Moveknovledgement? Hogyan történt, hogy mindenfelől összegyűltetek, és teljes értékű zenekarként vágtatok bele az egészbe?

N’Toko: Ez elég hosszú történet. Tízéves tagcseréről van szó. A kezdeményezők még mindig a mostani gitárosunk, Uroš Weinberger és Goran Baloh, aki sajnos már nincs közöttünk. Ők ketten egy sor zenekarban játszottak, a számokat viszont mindig közösen csinálták. Aztán akkor álltunk meg, amikor én is csatlakoztam a duóhoz, és triként – fellépés és zenekar nélkül – csak zenét és számokat írtunk Urošnál otthon. Aztán úgy egy év múlva meghívtuk a mostani dobosunkat, Davida Cvelbart, mert már korábban ismertük, aztán jött még egy basszusgitáros, aztán találtunk egy billentyűst. Ebben a felállásban kezdtünk el játszani, majd csatlakozott hozzánk egy énekesnő (Sandra Tomovič), két-három év után ez a felállás megszilárdult, és még fúvósokat is bevontunk. Ez volt a Sun Sun album csapata. Ez a felállás az Ant People albumig megmaradt, akkor lecseréltük a billentyűst és a basszusgitárost – ekkor érkezett a soraink közé a mostani basszusgitáros, Dejan. Az Ant People után pedig megint az történt, hogy öt tagra zsugorodtunk.

RockLine: Ha arra koncentrálunk, hogyan keltitek életre élőben az albumok zenei világát: mi lehet a következő logikus lépés, amelyet a Moveknowledgement a jövőben hangzásban megtehet, illetve milyen utat választottatok már esetleg? Van esetleg anyagotok a készülő új lemezhez?

Dejan: Néhány szám mindenképpen van már. Egy EP-re már össze lehet szedni őket.

N’Toko: Három szám még hiányzik a lemezhez. Persze még van egy kis munka. Nagyjából már tudjuk, merre húz minket…

Dejan: Várunk még egy kicsit, hogy befejezzük őket.

RockLine: Mikor számíthatunk akkor Nebukadnezar méltó utódjára?

N’Toko: Jó kérdés. Az előző lemezekből megtanultuk, hogy a legjobb minél kevesebbet beszélni és bejelenteni, mikor lesz a következő. Mondjuk akkor, amikor mindennel teljesen elégedettek leszünk. Már tudjuk, merre akarunk menni a zenével, csak a megfelelő feelingre várunk.

Dejan: A következő lemezhez megpróbálunk találni egy még rosszabb diktátort, aki vezetheti az új alkotói genezis szálait (nevetés)

RockLine: Ami nem fog menni, ha ezúttal nem Hitlert választjátok…

Dejan: Nem. Nekünk nem feküdne (nevetés)

N’Toko: Az megint ideológiák kérdése lenne… (nevetés)

RockLine: A felállásváltás mellett nagy ugrást jelentett a kiadóváltás is. A Goga kiadótól átmentetek a Kapa Recordshoz. Mennyire vagytok elégedettek az új fedél alatt, és mit vártok az új kiadótól a továbbiakban zenekarként?

Dejan: Hmmm… (nevetés)

N’Toko: Hát, tulajdonképpen… Most vigyáznom kell, mit mondok (Kajára mutat) (nevetés). Valójában a Kapa az első igazi kiadónk. Korábban csak puszta együttműködésről volt szó, hogy valaki kiadta a lemezed. Ezzel aztán vége is lett. Nem alakult ki közös fejlődés abban az értelemben, hogy lett volna közös terv arról, mit akarunk kezdeni a lemezzel a megjelenés után. A Kapával már két lemez óta dolgozunk együtt, és haverként meg koncertszervezőként is több mint megállják a helyüket. Tőlünk zeneileg professzionalitást várnak el, de ez szuper, mert úgy érezzük, jobban vannak felépítve a dolgok, mivel van közös elképzelés arról, mit kezdjünk a zenével a jövőben.

RockLine: A producerek azok, akik kialakítják a lemez végső arculatát. Ha lenne lehetőségetek és korlátlan költségvetésetek – kit választanátok producernek a következő lemezhez?

Dejan: Szerintem ennyi pénzből inkább felépítenénk a saját stúdiónkat. És azt magunk csinálnánk meg. (nevetés)

N’Toko: Vagy az, vagy Rick Rubin. (Együtt skandálják a nevet: Rick Rubin) (nevetés)

RockLine: Mivel a zenétekben ennyi különféle hatás hallható: melyeket emelnétek ki olyan zenei hatásként, amely zeneileg összeköt titeket, illetve mit lehet megtalálni a zenei polcaitokon?

Dejan: Ez nehéz, mert mindenki mást keres a zenében.

N’Toko: Teljesen különböző dolgokat hallgatunk, és mindenki a maga irányába hajlik. Ami ezt illeti, a hatások túlságosan különbözőek ahhoz, hogy meg tudnánk mondani, melyek a Moveknowledgement kémiájának alapelemei…

RockLine: Akkor koncentráljunk a ti hatásaitokra. Például a NoMeansNo vagy a Tool, ami olyasmi, amit én is vallok…

N’Toko: Ez egyszerűbb, igen.

Dejan: A Toolt is, egyértelműen (nevetés). Deftones, sok francia dub, régi punk, Durchmarsch és hasonló szcénák. Szóval vegyes: régi zene – a 70-es, 80-as évek… Rengeteg zene van. Nehéz megmondani. Az én irányomban a dub tör elő. Legalábbis ebben a zenekarban.

N’Toko: Nálam talán inkább a japán szcéna. Különböző noise zenekarok, ez nagyon érdekel…

RockLine: Mono…

N’Toko: Király, igen. Én amúgy elég sok másmilyen, akusztikus zenét hallgatok, folkot meg ilyesmit, ami a Moveknowledgementben egyáltalán nem tud megjelenni. Hála Istennek! (nevetés) De…

RockLine: Szóval a következő lemezt a Vowen Hand szcénában csináljátok meg…

N’Toko: Nem, nem… (nevetés) Mostanában sok kilencvenes évekbeli dance zenét hallgatok, és erre trippelek mostanában… (nevetés)

Dejan: Snap.

N’Toko: Snap meg ilyenek (nevetés)

RockLine: Na jó… A groove megvan. Mi a helyzet a rövid és hosszú távú célokkal? Rövid távon: mi készül nagyban az egy éven belül? Hosszú távon: mi az, ami túlmutat ezen a szűk időkereten?

Dejan: Rövid távon – az Animatekán lépünk fel december 9-én a Kino Dvorban. Ez egy projekt. Februárban megint turnézunk Németországban és Franciaországban. Egyelőre ennyi.

N’Toko: Ennyit tudunk. Hosszú távon: csinálni egy lemezt. Jobbat. Fejleszteni tovább a zenét, és minél több bulit nyomni.

RockLine: És végül – nagy finálé – van üzenetetek az olvasóinknak?

Dejan & N’Toko: DANCE !!! JUST DANCE!!!

Dejan: Azt hittem, a kilencvenes évek másik üzenetét fogod mondani?

N’Toko: Nem, mert rossz felütést adtál, de király! DANCE!!! Három felkiáltójellel!!!

fotó: Jani Lah

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik