Robby Welsh (Demon’s Eye) a saját „démonairól” mesél (2007)

0 9

Az interjú dátuma: 2007. február 24.

 A Demon’s Eyes vasárnapi koncertje előtt, amely aznap este a gráci Orpheumban melengette a fiatalabb és idősebb közönséget, többek között arra is lehetőségem nyílt, hogy röviden elbeszélgessek a mi kedves Deep Purple-imitátoraink „frontemberével”, aki a Vili Resnikre hasonlító dobosa, Andree kíséretében behívott egy icipici szobába, valahol mélyen a backstage katakombáiban.

 
Rockline: Jó estét, srácok, hogy vagytok?
Robby: Remekül, szuper, mondhatni sosem voltunk jobban!

Rockline: Izgultok valamennyire a mai fellépés előtt?
Robby: Kicsit aggódunk a dobos miatt, de szerintem minden a tervek szerint fog menni (nevet).

Rockline: Ha már a dobosoknál tartunk: milyen érzés egy olyan legendával színpadon állni, mint Ian Paice?
Robby: Fantasztikus, tényleg hihetetlen érzés! A srácok, akikkel játszom (Demon’s Eye), egytől egyig a szó legigazibb értelmében zenészek, igazi profik, de Ian Paice-szel játszani azért egészen más, sokkal magasabb szintre emeli az előadás minőségét. Ennek persze nagyon örülünk, mert Iannel egy új, más nézőpontból látjuk azokat a számokat, amiket játszunk. És az egész számunkra egy különleges kihívás is.

Rockline: Az anyagotok főleg a híres Mk2-felállásra épül, vagy más korszakok dalaihoz is hozzányúltok?
Robby: Nem szeretném elárulni a setlistünket, de annyit mondhatok, hogy szívesen játsszuk a Deep Purple minden korszakát, többek között az Mk4-érát is Bolinnal, aki fenomenális gitáros volt, és nagyon fekszik nekünk. A Come Taste The Band, a Last Concert In Japan és hasonlók.
Andree: Például a Wild Dogs, ha ismered?
Rockline: Hogyne, a Teaser albumról, remek szám. Érdekes, szóval olyan dalokról van szó, amikre a közönség nagy része nem számít elsőként?
Robby: Pont ebben van az egész bája! Mit várnak tőlünk az emberek? Főleg a régi Deep Purple-klasszikusok tömegét, amit ma már minden utcagyerek ismer. Megragadom az alkalmat, hogy elmondjam: a Demon’s Eye „rajongótábora” nem a Smoke On The Water-féle dalok köré épült fel. A Demon’s Eye elsősorban olyan számokra koncentrál, amiket a Deep Purple-rajongók még sosem hallottak élőben. Csupa jó dalról van szó, némelyiket maga a Deep Purple sem játszotta soha.

Rockline: Gondolom, jó előadásban.
Robby: Egész rendben vannak, igen (nevet).

Rockline: A Deep Purple-számok feldolgozása mellett van saját anyagotok is?
Robby: Van egy élő albumunk Made On Stage címmel. Lényegében Deep Purple-feldolgozásokról van szó a klasszikus Mk2-ből, de az Mk3 és az Mk1 korszakból is. Egyelőre más nincs tervben.

Rockline: Érdekes, hogy te ír vagy, miközben a zenekarotok többsége többé-kevésbé német származású. Hogyan jött létre az együttműködésetek?
Andree: Robbyval nagyjából másfél évvel ezelőtt futottunk össze Nürnbergben, az egyik „jam sessionön”. Éppen új énekest kerestünk, és Robby hamar kiderült, hogy ideális jelölt a posztra.
Robby: Valójában Andree odajött hozzám és megcsókolt (nevet). Akkoriban épp csak lődörögtem Nürnbergben, és a találkozásunk meg néhány e-mail után belevágtunk a közös munkába.

Rockline: Egyébként a Demon’s Eye már elég régi felállás.
Andree: Igen, a zenekar 1998 óta létezik, vagyis nagyjából kilenc éve, ami nem is kis idő.
Robby: Ami azt jelenti, hogy jövőre tényleg valami különlegeset kell összehoznunk (nevet)!

Rockline: Köszönöm a beszélgetést, srácok.
Robby: Én köszönöm, remélem, élvezni fogod.

 

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik