Szerző: Sandi Sadar Šoba
Az interjú dátuma: 2006.11.22.
November 23. Közeledett a csütörtök este. A csúcspont ismert volt: a rijekai Father fellépése. Nagyobb rejtély volt számomra az előzenekar. Ragespect. Gyakorlatilag nem tudtam különösebben részletes képet alkotni arról, mire is számítsak a szlovén hardcore-osoktól. A benyomásomat két dal netes verziójának hallgatására építettem, amit ti is meghallgathattok a honlapjukon. Nyers, vérszomjas fenevadakra számítottam, akik már a média említésétől is ellenségesen felbőrödnek. Mainstream sucks! Kill all non-believers! Ilyen filmek peregtek a fejemben, miközben kerestem a zenekart, amely ezúttal a kérdéseim, a kíváncsiságom és az alapos boncolgatás iránti vágyam össztüzébe kerül. Egy asztalnál ültek. Teljesen hétköznapi, kedves srácok. A zenekart a Dolšina–Lavrini testvérek alkotják. Andrej Dolšina gyakorlatilag az egyetlen hosszú hajú a Ragespectben. A Dolšina fivérek közül a fiatalabbik, gondolom. A fiatal zenekar ritmikai gerincének egyik fő eleme eleinte meglehetősen szófukarnak és elemzőnek bizonyult. A ritmusszekció másik felét Sergej Lavrini basszusgitáros adja. Első látásra akár különcnek is nevezhetném. A fenébe is! Teljesen rendes srác, akivel már a Tool-koncertre tett zarándokút közben is jót elbeszélgettem. Épp miatta akartam megismerni a többi zasavjei punk-metál embert is. Mellette ült Peter Dolšina, a Ragespect fő (és egyetlen) torka. Lelkes, őszinte hívője annak, amit csinál. Úgy jellemezhetném, mint olyasvalakit, akinek világos elképzelése van arról, mit kezdjen a zenei alkotómunkájával. Vizionárius akkor is, amikor más már rég feladta volna a reményt… Otthagyta őket a Ragespect egykori állandó tagja. Éppen két héttel a koncert előtt. A hiányt a Lavrini fivérek másik tagja, Aleks töltötte be. Elég nehéz feladat valakinek, aki amúgy is tele van más zenei projektekkel, így azon tűnődtem, mekkora lehet a lámpaláz… Ezért a merengésből rögtön át is tértünk a szavakra. Elindult a magnó, és kezdődhetett a közös brainstorming.
Sandi: Először is szép jó estét. Ma elég fontos estéd van, mondhatni, ha másért nem, hát azért, mert hosszú idő után újra színpadra álltok. Sokak számára még teljesen ismeretlenek vagytok. Ha megkérdezlek: hogyan mutatnátok be a zenekar egész felépítését, ötletét – mi lenne rá a válaszotok?
Peter: Hát… A zenekar teljes ötlete… Ez olyan, szóval… Mi kiskorunk óta zenélünk, és ez alatt az idő alatt kialakult bennünk egyfajta lázadás, egy fellépés a rendszer és a társadalmi állapotok ellen, meg ezek ellen a társadalmi normák ellen… Korábban mindannyian punkon, hardcore-on nőttünk fel, később metalon. Bár mindenki játszott mindenféle különböző zenekarban… Szóval… Szerintem ez a mi fő vezérfonalunk.
Sandi: Hogyan állt össze a csapat? Mikor született meg az ötlet, hogy megalapítsátok a Ragespectet, és együtt azt játsszátok, amit játszotok?
Peter: Valójában úgy volt, hogy 2003 körül jött az első ötlet egy zenekarra, ugye. Akkor négy barát voltunk, akik közül ketten maradtunk az akkori felállás eredeti tagjaiból. Akkor még Fightback voltunk, aztán átneveztük magunkat Mind Fistre, de kiderült, hogy ilyen nevű zenekar már millió van… Akkor mondtuk, hogy ideje valami eredetibbet kitalálni. Kitaláltunk egy szóösszetételt. Ez úgy ment, hogy felírtunk egy csomó szót egy papírra, és néztük, melyek passzolnak egymáshoz. Mondjuk Respect és Rage… Ezt vontuk össze Ragespectté, és a név már önmagában is elég sokat elmond. Akkor lett belőle zenekar. Ez 2005-ben volt. Ez a mostani felállás csak idén februárban állt össze, még a volt gitárossal, és csak most kezdtünk el kicsit komolyabban dolgozni… Előtte csak hülyéskedtünk. Kicsit lógtunk együtt, kicsit zenéltünk… Minden csak poénból készült, ugye. Most meg már komolyabban megfogtuk a dolgot, ugye…
Sandi: Ha a mostani felállásra nézek, mondhatnám, hogy családi zenekar vagytok… (nevetés) Két testvér az egyik oldalon, két testvér a másikon. De hagyjuk… Milyen koncepciókat tűztetek ki a zenélésben? Gondolom, inkább a saját zenéteket szeretnétek csinálni, nem?
Andrej: Hát persze!
Sergej: Szerintem nálunk a legfontosabb, hogy működünk, jelenleg a kémia – Peter és Andrej, meg én és Aleks között, szóval…
Andrej: Annyira ismerjük egymást, hogy nem is kell sok ahhoz, hogy valamiben egyetértsünk. Csak egymásra nézel, és már minden világos, ugye? Ez nagy plusz, hogy nem kell magyarázkodni vagy ismerkedni. Együtt nőttünk fel, és olyan rokon lelkek vagyunk, hogy ennyi…
Peter: Tényleg véletlen, hogy két testvér meg két testvér vagyunk… Most egy duó vagyunk, két testvér meg két testvér… Úgyhogy király, mert jól elvagyunk. A kémia komoly… A próbákon szuperül érezzük magunkat, együtt járunk koncertekre – tényleg olyanok lettünk, mint egy család. Már-már kicsit giccses.
Sandi: Hát, talán ez a recept ahhoz is, hogy megtartsátok a kémiát. A testvéri rivalizálás…
Peter: Bár most oké… Igaz, hogy most játszunk együtt, de ismerjük egymást már régóta… Én meg Sergej már játszottunk is egy kicsit, szóval… Nem egyik napról a másikra jött az egész, ugye? Nem tegnap kezdődött. Ez tulajdonképpen már régóta húzódik.
Sandi: Eközben felépítettétek a saját honlapotokat is. Diszkográfia mint olyan egyelőre nem nagyon van. De van elég saját számotok?
Peter: Igen.
Sandi: Mikor mentek stúdióba, és mikor csináltok végre egy kompaktabb hanghordozót abból, amit eddig összehoztatok?
Peter: Nézd, mi úgy döntöttünk, hogy Aleks segít nekünk, mert Aleks nem állandó tagunk az elejétől fogva, hogy a továbbiakban valószínűleg triként folytatjuk. Gitárost továbbra is keresünk, de ha nem találunk, nem fogunk erőltetni semmit.
Sergej: Hacsak Aleks nem lesz benne, hogy végleg maradjon…
Peter: Csak ha megvesztegetjük Aleksot, hogy nálunk maradjon… (nevetés) Szóval ha minden jól megy, tavasszal bemegyünk felvenni valamit.
Sandi: Megvan már a felépítése?
Peter: Igen.
Sandi: El tudnátok mondani többet magáról az ötletről, a koncepcióról, amit a készülő anyaggal képviselni fogtok?
Peter: A zenénk egyszerűen… Őszintén kimondod, amit gondolsz, és kész! Mi a magunk módján fejezzük ki magunkat – nincs véka alá rejtés, nincs kényszeres megfelelés egy bizonyos réteg ízlésének, nincs törekvés arra, hogy a zene szélesebb körben elfogadott, népszerű, a többség által jóváhagyott legyen, nem tudom… Egyszerűen azt játsszuk, ami nekünk király.
Andrej: Ha tetszik, tetszik. Akinek nem, annak nem!
Peter: Persze hogy jó nekünk, ha másoknak is jó. Ne érts félre! Ha nekünk nem lenne jó, nem járnánk ki zenélni. Akkor a garázsban játszanánk magunknak, és kész!
Sandi: Ez lehet a zenekar és a zene halála!
Peter: Igen! De mi nem fogunk alávetni magunkat annak, hogy egy bizonyos célnak, célcsoportnak szolgáljunk…
Sandi: A műfaj miatt, amit játszotok – HC…
Peter: Ez amúgy vicces, ha szabad megjegyeznem! A punkok mind azt mondják, hogy metalosok vagyunk, illetve hogy metalt játszunk, a metalosok meg azt, hogy punkot. A francba is… Nem tudom, mit játszunk most? Ragespectet vagy mit? Hardcore-t vagy mit?
Sandi: Hát pont azok a projektek számítanak, amiket az ember összekalapál…
Peter: Igen, valószínűleg… Tulajdonképpen érdekes. A zenének nincsenek határai, ugye?
Sandi: Pont ezért… Ha elétek állítanálak azzal, hogy a zenétekre címkét kell ragasztanotok – mit írnátok rá?
Sergej: Hardcore, punk…
Peter: Valószínűleg, igen… Hardcore!
Andrej:…Némi ízesítéssel.
Peter: Nézd! Így van: a legjobb, ha mindenki maga hallgatja meg, és maga ítél…
Andrej: Például a Toolról mit mondanál, mik ők?
Sandi: Értem…
Peter: Ez az! Nem mondhatod, hogy… Egy zenekart nem lehet teljesen fiókokba osztani, hogy ez thrash, ez punk, ez HC… Ez egy stílus, és kész, ez az a stílus!
Sandi: Bizonyos műfajok több médiafigyelmet kapnak, mint mások, ezért többet is koncerteznek. Hogy áll a Ragespect a koncertezéssel?
Sergej: Ilyen zenével nagyon nehéz előrejutni. Mi igyekszünk, amennyire csak lehet – talán még túl kevéssé is vagyunk agresszívek a zenekar kínálatának eladásában, de… Sajnos lassabban megy. Ezért köszönet mindenkinek, aki segített nekünk az összes koncertnél. Ez a műfaj ilyen… A mostani generáció olyan, hogy ez a műfaj nem lehet a legnépszerűbb.
Andrej: Biztos, hogy szeretnénk még többet játszani, mint amennyit játszunk. Ez…
Sergej: Minket úgyis az hallgat, aki velünk egyidős vagy idősebb. Inkább egy kicsit több… Az ilyenek viszont már ritkábban jönnek koncertre, és minden koncerten mindig ugyanazokat az arcokat látjuk.
Andrej: Tényleg olyan, mint egy nagy család… Néha egy-egy koncert már kifejezetten vicces, mert mindig ugyanazt a három embert látod… Mindenki szívesen látna valami komoly utánpótlást, de többnyire mindig ugyanazok a fejek vannak…
Sandi: Ha már a színtér állapotáról beszélünk – hogy ne a new york-i HC-színtérről, amely kompakt egésszé vált, ahol fedezik egymást, és ténylegesen tolják egymást előre – milyen a zenei színtér a ti környéketeken?
Andrej: Szerintem nagyon hasonló. Mi is nagyon jól ismerjük egymást, és támogatjuk egymást…
Peter: Nézd. Nálunk sok jó zenekar van. Nekem például nagyon bejönnek az Ambasadors Of Sifilis. A srácok baromi jól csinálják. Most játszottunk épp az Ortban. Bomba volt! Tényleg kár, hogy nem tudtál eljönni. Legközelebb mindenképp nézd meg őket, mert tényleg őrültek. Zasavjében is van sok fiatal zenekar, akik a saját irányukat fejlesztik.
Andrej: Mindannyian arra törekszünk, hogy segítsük és tolgassuk egymást előre. Szép lassan… Ha kell valaki egy koncertre, felhívod, és fordítva. Így megy ez tovább. Másképp nem is lehet!
Peter: Ami az ismertséget illeti: még nem sikerült túl sok mindent letenni az asztalra. Volt a Trnfest, most ez a koncert, meg előtte néhány zasavjei buli. De mi most a nulláról indulunk. Pedig felvettünk még egy demót – két számot – valamivel jobb produkcióval, az egész kicsit profiabban van felépítve, profibb borítók, de közben elhagyott minket a gitáros, úgyhogy mi most végigvittük a projektet. Az viszont tényleg sokkal jobb lenne a promóhoz, ha több anyagunk lenne – hogy amikor megkérdezel valakit: „Figyi! Tudnál szerezni nekünk valamit?”, valami kézzelfoghatót nyomhass a kezébe. Ez teljesen más, mintha csak érvek nélkül mondod: „Mi baromi jók vagyunk. Szerezz nekünk egy koncertet!”… Tudod, hogy megy ez… És most is… Csak két felvételünk van, és azok is minőségben eléggé szarok. Nem vagyunk vele elégedettek… Amikor valamit gyorsan csinálsz… Most tulajdonképpen a honlapon keresztül ismernek meg minket az emberek, csak ezen a két felvételen keresztül, és mi már azon dolgozunk, hogy minél előbb lecseréljük őket az új kettőre. Ha a jövő héten kijön a keverésből, azonnal kicseréljük. Teljesen más fényben fogja mutatni a zenekart, mert most úgy érezzük, hogy ez a két szám a honlapon más megvilágításba helyezi a bandát, mint amilyen valójában. Tényleg jobb, ha eljöttök megnézni minket koncerten, amikor élőben lenyomjuk a magunkét, mert nagyobb a groove.
Andrej: Majd meglátod ma!
Sandi: Srácok… Sok sikert kívánok az utatokon, és mindenképp: „Respect! Ragespect!”
Andrej: Köszi.
Peter: Mi meg szeretnénk megköszönni neked a promóciót és a munkát, amit mindenfelé végzel. Köszönjük!
Sandi: Semmiség. Nektek is köszönöm.
