Szerző: Urban Bolta
Fotók: Tadej Bolta
Helyszín: Zágráb / Arena Zagreb / Horvátország
A koncert dátuma: 2018. február 2.
Látogatók száma: 10 000
Rod Stewart az első nagyobb név, aki 2018-ban ellátogatott a mi (tágabb) térségünkbe. A zágrábi koncertet erős promóciós kampány hirdette: a rendezvény előtti hónapokban Szlovénia középső részét is elárasztották az óriásplakátok, így nem csoda, hogy a hóvihar és a közlekedési káosz ellenére az első februári péntek estén sok rajongó indult el a horvát főváros felé. Rod Stewart nálunk soha nem lépett fel, és a déli szomszédunknál adott koncert is az első volt.
Rod Stewart a bolygó legnagyobb zenei előadói közé tartozik, akikből egy maroknyi van csak. A hatvanas és hetvenes évek brit zenei színterét előbb a The Faces tagjaként, majd szólóelőadóként formálta. Kiállta az idő próbáját, számos kortársát túlélte, megdöntött jó néhány eladási rekordot, és ami a legfontosabb: több mint fél évszázados pályafutás után is elég vonzó a munkássága és a személye ahhoz, hogy könnyedén megtöltse a legnagyobb helyszíneket. Legutóbbi albumát, az „Another Country”-t két és fél évvel ezelőtt adta ki, az azt bemutató turnékat már lehozta, így Zágrábban joggal számíthattunk egy örökzöld slágerekkel teli estére.
A zágrábi Arena belseje még nem telt meg teljesen, amikor este nyolc után valamivel felment a függöny, és a klasszikus, hagyományos skót zene nyitómotívumait a fekete zenén edzett Soul Finger váltotta fel. Ezzel mutatkozott be elsőként a tapasztalt zenészekből álló tízfős kísérőcsapat, majd az Infatuation alatt átadták a színpad közepét az est sztárjának. Most jön a java!
Maga a díszlet hasonló volt, mint négy évvel ezelőtt Bécsben. A csarnok előtt parkoló tizenkét hatalmas kamion nagy turnéprodukcióról tanúskodott, ám az mégsem volt túlméretezett, szépen illeszkedett az összképbe. A színpad mögötti nagy kivetítők gondoskodtak a vizuális kísérőről, ami motívumaiban az elhangzó repertoárhoz kapcsolódott. A Rhythm of My Heart alatt a közönség lelkesen fogadta azt a felvételt, amelyen Stewartot lovaggá ütik: három éve kapta meg a brit királyi udvartól a nemesi címet zenei érdemeiért.
A színpadi dinamika kiváló volt! Rod Stewartnak az ember nehezen adna 73 évet. Hol a színpad egyik, hol a másik oldalán énekelt, és végig tartotta a kapcsolatot a közönséggel, amelyhez a koncert során többször is szólt. A hangulatot az sem rontotta el, hogy az első sorokban egy bolond folyton Stewart nevét kiabálta, így a zenész az egyik szünetben meg is cukkolta: „Hallgass már el végre, és kiabálj valami más nevet, mondjuk Elton Johnét”. Az események sorrendje gondosan megrendezett. A rövidebb instrumentális részek alatt, amikor hol a dob, hol a hárfa, hol a szaxofon lépett előtérbe, Stewartnak épp elég ideje jutott arra, hogy a színfalak mögött levegőhöz jusson és új ruhadarabot húzzon magára. Az extravagáns öltözékekkel a glamúr is magas szinten marad!
A nézőtéri ülőhelyeken a közönség az első másodperctől állva követte a koncertet. A várt akusztikus blokknál a műsor közepén Stewart leültette őket azzal, hogy az ülőhelyek valószínűleg arcátlanul drágák voltak, úgyhogy használják ki őket. A tréfás önirónia után egy kisebb botlás következett: a The First Cut Is the Deepest felkonferálásakor nem jutott eszébe, ki a szerzője (Cat Stevens). Érzelmileg intenzívebb pillanatok jöttek az I Don’t Want to Talk About It és a Have I Told You Lately balladák előadásával, amelyekkel egykor a rádiós listákat (és számos lány szívét) hódította meg. A letisztult, organikus hangzás az összeszokott kísérőzenészek kiváló csapatáról tanúskodott, akik biztos színpadi hátteret adtak Stewartnak. Bár korához képest szilárdan megőrzött hangja van, a legismertebb dallamokat a színpad alatt éneklő több ezer torokra bízta.
Két saját szerzeményű sláger, a Maggie May és a Baby Jane vitte el a közös együttlétet a zárófázisig, amikor Stewart, szokás szerint, olajat öntött a tűzre: aláírt focilabdákat rúgott a közönség közé. Egykor azon töprengett, hogy profi focista vagy zenész legyen. Hogy hogyan döntött, tudjuk, de úgy tűnik, a sportos háttér is segít neki a kiváló fizikai kondícióban, hiszen a közel kétórás show-t olyan lendülettel nyomta végig, mintha vagy két évtizeddel fiatalabb volna.
A Rod Stewarttal való hajózás minden várakozást beigazolt. Bár életének őszén lépett fel először a mi térségünkben, a várakozás nem volt hiábavaló! Kifejezőerejével könnyedén elérte, hogy egy pillanatra elfelejtettük az időt és a teret – igazi zenei hajókázás volt, amilyet csak Rod Stewart tud összehozni. Újabb koncertcsúcs volt ez. Se több, se kevesebb!
Setlist
1. Soul Finger
2. Infatuation
3. Having a Party
4. Some Guys Have All the Luck
5. Young Turks
6. Tonight’s the Night (Gonna Be Alright)
7. It’s a Heartache
8. Forever Young
9. Rhythm of My Heart
10. Downtown Train
11. The First Cut Is the Deepest
12. I Don’t Want to Talk About It
13. You’re in My Heart (The Final Acclaim)
14. Have I Told You Lately
15. Proud Mary
16. People Get Ready
17. Maggie May
18. Baby Jane
19. Stay With Me
20. Da Ya Think I’m Sexy?
21. Sailing
———–
22. Enjoy Yourself (It’s Later Than You Think)
Képgaléria
