Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Cerkno / C.M.A.K. / Szlovénia
A koncert dátuma: 2017. 12. 22.
Látogatók száma: 80
Jegyár: 2,00€ (önkéntes hozzájárulás)
A Mart ajdovščinai, tisztán hangszeres formáció, pontosabban kvartett. Az év vége előtt a cerknói C.M.A.K. klubba is betértek. Bár az óra már jócskán elütötte az este fél tízet, a klub ekkor még alig mutatott életjelet. A színpadon ugyan minden készen állt a koncertbulihoz. Lement egy-két kör, és egy órával később már egészen más volt a kép. Megérkezett a zenekar, befutottak az emberek, a hangulat, vagyis a légkör pedig egyszerre olyan lett, amilyennek lennie kell: amilyet az ember szeretne, és végül is amilyet elvár.
A Martról eddig kevés szó esett, még kevesebb szó íródott, pedig a csapat 2008-ban kiadta a „Paralele” című stúdió-bemutatkozó albumát, és 2005 óta működik. Olyan társaságról van szó, amely saját hangzást és stílust épít. Önszerveződő zenekar, amely kizárólag saját szerzeményeket ír és alkot. A billentyűk, gitár, basszusgitár és dob felállású kvartett nyitásként „szinte már túlzottan élénken”, ha nem egyenesen enyhén rosszcsont módon mutatkozott be. Jó energetikai kezekben voltak, öröm és optimizmus járta át őket, és ahogy a közönség támogatását újra át lehetett élni, úgy bontakozott ki a koncert is.
A hangzás kiváló volt, mind a négy építőelem, amely a hangzást formálta, egyenrangú elosztásban és kontrasztokban élt. Zenei szempontból a Mart a szlovén zenei térben meglehetősen érdekes formáció, amely a művészi arcát, vagyis zenei portfólióját még csak most alakítja és csiszolja komolyan. Abból ítélve, amit a C.M.A.K.-ban hallottunk, a jövőbeli fejlődési lehetőségekből bőven van választék. Szóval? Az új albumot össze kell hozni, ez sürgős! Mivel hangszeres zenekarról van szó, a Mart úgy szerzi a zenét, hogy az mindvégig magas szinten megőrizze a zenei befogadhatóságot. Még azokban a pillanatokban is, amikor főleg a billentyűk veszik át a kezdeményezést, amelyek a kvartett kifejezésmódjában dominálnak, sőt a gitártól is elveszik az elsőbbséget, a Mart megtartja a szilárd, motívumokra épülő formátum vezérfonalát, és soha nem csúszik át a zenei „különcködésbe”, amelyet a népszerűsítő kísérletezés hozhat magával. Vagyis megengednek maguknak egy kis „zenei kényelmet”. A zenekar szívesen ragaszkodik egy adott motívumhoz, végigmegy egy ráérzett jamen, azon több ismétléssel, ezért a Mart agyi, hipnotikus hatást kelt.
Érdekes, hogy a koncert minőségben fokozatosan nőtt. Percről percre, egészen a fellépés zárlatának hangulati csúcspontjáig, amely jó egy órán át tartott. A felvezetést a megingás és az enyhe bizonytalanság érzete jellemezte a fiúk többségénél, ami aztán a folytatásban megtévesztőnek bizonyult. Ugyanígy sok volt a beszéd a számok között, a felesleges fecsegés, ami viszont más oldalról éppen az ellenkezőjét tükrözte. Szinte túlzott lazaságot a zenekar részéről, amely valahol a koncert felénél teljesen meggyőzött arról, hogy minőségi módon összeszokott zenészek kvartettjéről van szó, akik kiválóan érzékelik egymást, pontosan tudják, mit akarnak hangsúlyozni a fellépés során, és ezt a színpadon kialakított, megteremtett kémiával is igazolni tudják. Vele együtt pedig a hangulat is, amely a hallgatót az agyi elragadtatottság állapotába repítheti, a valóságon és a tapasztalaton, vagyis a bináris világon túlra.
Bár a Martról elmondható, hogy könnyebb fajta hangszeres progresszívek, zenei portfóliójukba beépült a poszt-rock mozzanata, amelyet nem támaszt alá a különféle szintetizátoros hangzásfogások használatának affektált, programozott „fitogtatása”. Vagyis a Mart nagyon elemi módon szól. Extra színpadi kacat, programozott kitsch és csicsa nélkül. Nagyobb elszántsággal és ötletbeli önkihívással, ami mindig az új fejlődési horizontok hasznos megnyitásához vezet, a zenekar a jövőben elérheti azt a kifejező érdekességű zenei formátumot, amely például a finn Hydria Spacefolkra jellemző. Várjuk hát meg az új stúdióalbumot.
Képgaléria
