Dühös, fejtetőre állított kelta punkok: The Rumjacks! (2017)

0 17

Szerző: Zdenko Frangež
Fotók: Zdenko Frangež

Helyszín: MC Pekarna Maribor
A koncert dátuma: 2017. 09. 20.

A The Rumjacks első látásra fura, valójában azonban remekül sikerült társaság: egy csapat fickó, akik a szüleik ír és skót zenéje mellett nőttek fel…. hát, Ausztráliában. Az ilyen szülői erőszaktól előbb-utóbb az ember kedve támad üvölteni. Talán pont ezért lázadtak fel a kölykök, és hurrá, punkok lettek.

2008-ban Frankie McLaughlin (ének és síp)  és Johnny McKelvey (basszusgitár) megalapította a zenekart, amely a kelta zene és a punk afféle keverékét játssza. Először azt gondolod….na, azt nem írhatom le nyilvánosan, mit gondolsz (Psszt…: wtf…), de vajon hogy szól ez? Felmész a Youtube-ra, belehallgatsz pár számba, és rájössz, hogy ez akár szórakoztató is lehet. Na jó, az ír kocsmazenét minden sörimádó szereti. Mi az, hogy micsoda? Hiszen sörhöz ideális. Nem én találtam ki. Sőt, ha otthon hallgatod, szárazon, sör nélkül, kevésbé szórakoztató, mint egy koncerten, ahol Frankie egyik első megjegyzése, ami megmarad az emberben, az volt, hogy zenésznek lenni csodálatos hivatás, hiszen gyakorlatilag az egyetlen, ahol munka közben is lehet sörözni. Frankie egyébként munkakerülők és anarchisták tömegét várta a közönségben, de inkább a kelta népzene rajongói gyűltek össze néhány hipszterrel, akik azon tűnődtek, jól látták-e Youtube-on, hogyan kell viselkedni egy ilyen koncerten, meg a többi. Elég vegyes közönség volt, amely azért remekül érezte magát.

A srácok otthonosan, rutinosan nyomják. Jaj, még azt sem soroltam fel mindenkit. Az említett két alapítótaghoz csatlakozott még Gabriel Whitbourne (gitár) és Adam Kenny, aki a kelta zenére jellemző, mókás hangszereivel egyedi pecsétet nyom az egészre. Az egész nagyjából tipikusan keltásan szól, csak sokkal dühösebben és sokkal több energiával, gyorsabban és hangosabban. Mondjuk úgy: félúton a punk rock és az ír kocsmazene között. Kár, hogy a kis MC Pekarna termében az egész gyorsan túl hangos lett, és ha ehhez hozzávesszük az ír/skót/ausztrál akcentus keverékét, a szövegek megértésével csak időnként boldogultam. Az egész mégis jólesően csúszik a fülbe, és az ember megadja magát a ritmusnak meg a sörnek…na jó, ha nem lett volna végig a fényképezőgép a kezemben.

Összességében érdekes színfolt volt Maribor koncertéletében, igaz, szerdai napon. Hát így hozta a sors, de a srácok legalább megálltak nálunk már a második európai turnéjukon. Nem tudom, tavaly hogy hagyhattam ki őket. Kár. Ha jövőre újra eljönnek, mindenképp ott leszek

Setlist

  1. Patron Saint O’Thieves
  2. Barred for Life
  3. Plenty
  4. Kirkintilloch
  5. The Reaper and Tam McCorty
  6. Spit in the Street
  7. The Black Matilda
  8. Kathleen
  9. No Pockets in a Shroud
  10. A Fistful O’ Roses
  11. The Bold Rumjacker
  12. My Time Again
  13. Uncle Tommy
  14. Jolly Executioner
  15. Pinchgut
  16. Wild Mountain Thyme (Francis McPeake feldolgozás)
  17. The Leaky Tub
  18. An Irish Pub Song
  19. Home
  20. One Summers Day
  21. Blows & Unkind Words

Ráadás:

  1. Big Man Down
  2. I’ll Tell Me Ma

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik