Szerző: Primož Novak
Fotók: Jernej Vene
Helyszín: Cankarjev Dom / Ljubljana / Szlovénia
A koncert dátuma: 2017. 06. 03.
Jegyár: 26€ – 39€
Pat Metheny ma a dzsesszgitározás egyik legnagyobb alakja, aki a több mint négy évtizedes, hosszú és termékeny pályája során egyaránt otthonosan mozgott a nagyszabású projektekben és a egészen egyszerű, intimebb előadásokban. Szlovéniában is többször fellépett már: elmondása szerint először még a hetvenes években. Azóta meglehetősen rendszeresen visszatér hozzánk. Sokan emlékeznek jó szívvel az egyik június végi koncertjére, pár nappal a függetlenség kikiáltása után, és Metheny maga is szívesen hangsúlyozza, hogy akkor valami különleges volt a levegőben. Több mint negyed évszázaddal később Pat Metheny a turnéján még mindig szívesen ellátogat Szlovéniába. Ezúttal a Cankarjev dom volt a helyszín, ahová a kvartettjével érkezett.
A színpadra pillantva először úgy tűnt, hogy Metheny inkább a lágyabbik arcát mutatja majd meg: nem volt kiegészítő ütőhangszeres, énekes vagy szaxofonos. A kvartett csupán gitárra, nagybőgőre, zongorára és dobokra épült. Aki viszont ismeri Methenyt, tudja, hogy a repertoárja tele van meglepetésekkel. Minden számmal más oldalát mutatta: hol vadabb és összetettebb, fusion-, free jazz- vagy akár avantgárd hangvételű darab szólalt meg, hol nyugodtabb, a csendesebb dzsesszműfajok jegyében fogant.
Elsőként Metheny lépett színpadra csodálatos, 42 húros, úgynevezett pikasso gitárjával, amely a lant, a hárfa és a gitár hibridjeként működik. A bevezető, csendesebb fellépés után csatlakozott hozzá Gwylim Simcock zongorista, Linda Oh basszusgitáros és a régi motoros dobos, Antonio Sanchez. A kvartett afféle keresztmetszetet adott Metheny hosszú pályájából. Mindenképp dicséretes, hogy Metheny mindenkinek elég teret hagyott, hogy megmutassa a tudását. Nehéz megmondani, ki emelkedett ki leginkább, mert mindenki bőven kivette a részét tehetségből és profizmusból. Sokaknak a dobos, Antonio Sanchez tűnt fel, aki egyebek mellett 2015-ben a Birdman című film zenéjének elkészítésében is közreműködött. Sanchez azok közé tartozik, akik hadilábon állnak a hétköznapi ritmusokkal, így széttört, szokatlan ritmusokból nem volt hiány. A szokatlan átmenetekkel pedig még az i-re is feltette a pontot összetett játékában. Mindenképp ki kell emelni azt is, hogy remekül érzi, mikor kell csak a cintányérokon játszani, ami szépen illett a csendesebb számokhoz, amelyekből szintén akadt bőven. Simcock zongorista a koncert során kiváló alapot adott Metheny gitárjához, a szólóbetétjeivel pedig főleg ügyességét és ötletességét csillogtatta, amely a dzsesszt éppúgy érintette, mint a klasszikus zenét. Simcock tudása többet ígér, mint „sokat”, és hamarosan olyan nagyságok mellé állíthatjuk, mint Chick Corea és mások. Linda Oh, a maláj származású basszusgitáros eleinte nem tűnt ki különösebben, de amikor Metheny szabad utat adott neki, rendkívüli hangszerismeretről tett tanúbizonyságot.
A zenekar tagjait Metheny természetesen bemutatta, egyébként viszont a számok között nem szószaporított, inkább a zenének adott elsőbbséget, ami összességében pozitívnak bizonyult, hiszen rengeteg érdekes szám hangzott el. Metheny nem egyszer levette a lábáról a közönséget. Minden szám első ütemeinél erős taps fogadta, amint megszólaltak az ismert hangok. Metheny ugyanis slágerekből fűzött csokrot: elhangzott többek között a Have You Heard, a Better Days Ahead, a James és a Unity Village. Gitártudásával végig meglepett, de különösen a effektezett gitárhangzás iránti érzéke kerül előtérbe. Néhányszor a klasszikus gitárt is a kezébe vette, Simcock pedig további hangzásbeli alapot adott neki, így teltebb lett a hangkép. Metheny időnként valóban kiemelkedett, főleg akkor, amikor a szintetizátoros elektromos gitárt vette elő, amellyel megmutatta utánozhatatlan hangzását.
Nagyjából másfél órányi játék után Metheny kiváló húzással még egyszer a reflektorfénybe állította azt a csapatot, amellyel jelenleg turnézik: minden taggal eljátszott egy-egy számot. Különösen kitűnt a Phase Dance, amelyet Simcock zongoristával játszott el, aki remekül illeszkedett Metheny ügyes ujjaihoz.
Rövid szünet következett, utána Metheny egyedül tért vissza a színpadra, és klasszikus gitáron ismert számok részleteit játszotta el. Köztük volt a méltán elismert Last Train Home is, amelyért hangos tapsot kapott. Amikor már úgy tűnt, vége, Metheny a teljes zenekarral újra színpadra lépett, és az „Are You Going With Me?” című számmal zárt. Minden tiszteletet megérdemel, hogy egy hatvanas évei közepén járó férfi még mindig képes több mint kétórás koncertet adni.
Pat Metheny a kvartettjével a Cankarjev domban több mint két órán át tartó, kivételes hangulatot teremtett, amely a csendesebb és az intenzívebb számokkal együtt épült fel. Olyan koncert volt ez, amely kifejezetten a gitárvarázslatok szerelmeseinek és úgy általában a dzsesszrajongóknak készült.
Képgaléria
