Szerző: Rok Klemše
Fotók: Nina Grad
Helyszín: Orto bar / Ljubljana
A koncert dátuma: 2017. 04. 20.
Aki azt állítja, hogy a thrash halott és kifulladt, annak el kellett volna mennie a csütörtöki koncertre, főleg a Warbringer, a Havok és az Exmortus miatt, de a Gorod miatt is (bár ők egy másik műfajt képviselnek), mert ez az este élő bizonyíték volt rá, hogy a thrash még mindig él és virul. Az Ortóban az utóbbi idők egyik legszebb koncertturnéját kaptuk, a látogatottság pedig szintén meglepett és lenyűgözött: az Orto bar nagyterme gyakorlatilag zsúfolásig megtelt.
Elsőként a kaliforniai death/thrash metalosok, az Exmortus léptek színpadra. Nálunk most játszottak először, mégis szép számú hallgatót csaltak a színpad elé az első előzenekarként, mire véget ért a műsoruk. Az Exmortus alapvetően a death és a thrash metal tipikus keverékét játssza, a hasonló bandák áradatától viszont abban különbözik, hogy a zenéjébe technikás, neoklasszikus elemeket sző. Ebben elsősorban a két gitáros, Jadran „Conan” Gonzalez és David Rivera jár az élen, akik a hangszerük nyakán igazi pirotechnikai kirohanásokat mutatnak be, amelyektől még az Yngwie „én-vagyok-az-isten” Malmsteen sem szégyenkezne. Az Exmortus szerencsére nem esik túlzásokba ezekkel az elemekkel, mert alapjában véve továbbra is egy minőségi, dallamos death/thrash metal banda marad, a neoklasszikus betétek pedig üde színfoltot és változatosságot visznek a már eléggé kifulladt műfajba. Az Exmortus fél óra alatt szép fényben mutatkozott be a ljubljanai közönségnek, és a Metal Is King című számmal búcsúzott tőle, amelynek közben Gonzalez és Rivera egy látványos trükköt is előadott: keresztbe fonódott testtel szólóztak egymás gitárján.
Az est „fekete báránya” kétségkívül a Gorod volt, nemcsak a nemzetisége miatt, hiszen ők voltak az egyetlen európai zenekar az estén, hanem a műfaji irányuk miatt is, amely mélyen a technikás death metalban gyökerezik. A franciák nálunk már játszottak korábban, így nem voltak teljesen ismeretlenek, és már többen várták őket a színpad előtt, mint az Exmortust. A Gorod egy jó fél órában alaposan bemutatta a legfrissebb albumát, az A Maze of Recycled Creeds-t, közben pár régebbi dalt is eljátszott, az egésszel pedig az Ortót beledobta a technikás death metal turmixgépébe, amely tele volt állandó tempó- és ritmusváltásokkal, valamint gitár- és basszusvonalak összefonódásával, amelyeket a gitáros trió úgy adogatott egymásnak, mint a legnemesebb penésszel töltött csigákat. A színpadon végig oldott hangulat és hülyéskedés uralkodott, amiben érem jár a basszusgitáros Benoitnak, aki frisbee-ket pattogtatott, és kínozta a hangszerét, valamint az énekes Julien-nek, aki úgy néz ki, mint Eros Ramazzotti a sanremói fesztiválon, nem pedig mint egy death metal banda énekese. Julien többször megköszönte a közönségnek, méghozzá szépen, folyékony szlovénül, a tempó és a hőmérséklet emeléséért pedig a Gorodnak is jár egy „hvala lepa”!
A Warbringer is jó ismerős a színpadainkon, így pontosan tudható, hogy tőlük mindig csak egy valódi thrash háborút lehet várni, és ez most sem volt másképp, sőt: ilyen thrash-viharban az Orto már régen volt része. A Warbringer idén egy rövidebb csend után tért vissza, amely alatt még a létezésük is kérdésessé vált, kissé megváltozott felállással, az ötödik stúdióalbumával, a Woe to the Vanquished-sel. Vele erősen és vérszomjasan jött vissza a zenekar, amit az Ortóban is bebizonyított, hiszen az új lemez első felével köszöntötte a termet. Bár a riffek ezekben a dalokban talán nem érik el azt a hatást, mint John Laux gitáros idejében, a Warbringer továbbra is az egyik legjobb fiatal thrash zenekar. Ezt elsősorban az őrült frontembernek, John Kevillnek köszönhetjük, aki a színpadon Kubrick Full Metal Jacketjének megőrült, pszichopata Hartman őrmestere és Paul Baloff „kill the posers” hozzáállásának keverékének tűnik. Igazi thrash frontember! Kevill a thrash katonáival különösebb gond nélkül moshra bírta az Ortót, olyan moshra, amilyet a terem régen nem látott, és ez még inkább igaz a wall of deathre. A Warbringer a végén a Living Weapon, a Combat Shock és a Total War rombolóival hamuvá égette az Ortót. A Warbringer megnézése tehát kötelező idén a Metaldays második színpadán!
A Havok a Warbringer kiváló fellépése után nagyon nehéz és hálátlan feladatot kapott, amit ugyan kitűnően és magabiztosan teljesített, de az elődökéhez hasonló benyomást mégsem hagyott maga után. A Havok is új lemezzel, a Conformicide-dal látogatott el Ljubljanába, az Ortót pedig egy baljós, felvett intróval köszöntötte, amelyben Orwell 1984 című regényének egy részletét hallhattuk felolvasva („If you want a vision of the future, imagine a boot stamping on a human face – forever”), majd a Point of No Return című számmal padlógázt nyomott. A Havok alaposan bemutatta az új albumot, kiváló színpadi energiával, remek hangzással és a frontember David Sanchez jó énekesi formájával győzött meg, a Warbringer meggyőző erejét azonban most sajnos egyszerűen nem sikerült felülmúlnia. Mindazonáltal bebizonyította, hogy a Warbringer társaságában jelenleg valószínűleg ők a legjobb fiatal thrash páros a szcénában, és az ilyen zenekarok mellett nem kell aggódni a műfaj jövője miatt.
Képgaléria
