Szerző: Rok Klemše
Fotók: Nina Grad
Helyszín: Kino Šiška, Ljubljana
A koncert dátuma: 2016. 12. 07.
A koncertekben hihetetlenül színes év lassan a végéhez közeledik, de mielőtt végleg elköszönne, Krampus még egy istenkáromló csomaggal lepett meg minket, mert idén jók rosszak voltunk (mellesleg az azonos című 2015-ös film a Gremlinsszel, a Die Harddal és a Bad Santával együtt a tökéletes karácsonyi filmes csomag mindenkinek, akinek már forog a gyomra a Reszkessetek, betörők számtalanadik ismétlésétől). A Šiškába egy fekete papírba csomagolt, gonoszsággal, sötétséggel és okkultizmussal teli csomag érkezett, amelyből King bohóca, Pennywise módjára ugrott elő az Absu, a Possessed és a Belphegor. A koncert egyébként a turnébusz magyarországi defektje miatt majdnem elmaradt, de a szervezők, a zenekarok és mindenki más erőfeszítésének hála szerencsére nem így lett. Az viszont sajnos nem maradt el, hogy az idő csúszott, és az Absu fellépése teljesen az est végére került, így a meghirdetettnél kicsit rövidebb ideig játszottak, de sebaj, jobb így, mint ha az egész koncert elmaradt volna.
Ahogy az ilyen és hasonló turnékon már megszokott, egy olasz banda nyitott, ezúttal a milánói Cold Raven. Úgy tűnik, az olasz zenekarok még mindig a legmélyebbre nyúlnak a zsebükbe, és a „pay to play” rendszernek köszönhetően helyet vásárolnak maguknak viszonylag nagy visszhangot kapó turnékon. Az előzenekaroktól ezért általában nem várhatunk komoly kiugrásokat, és most sem volt ez másként. Ahogy a nevük értelmetlen (Hideg holló? Komolyan?), úgy a zenéjük is az. A Cold Raven a black metaljával ugyanis sikertelenül próbálja lemásolni olyan bandák hangzását, mint elsősorban a Watain, így a just under half an hour alatt, vagyis jó fél óránál valamivel rövidebb idő alatt becsületes adag eredetiség nélküli, zümmögő riffet, generikus blast beatet és egy idegesítő frontember egysíkú hörgését kaptuk.
Valamivel jobban sikerült az amerikai death/thrash metalos From Hell, amely George Anderson vezetésével működik, és eddigi diszkográfiájában az Ascent From Hell debütalbum szerepel. Azért említem, mert George-nak ezt egy „all star” felállás segített felvenni: Paul Bostaph (Slayer stb., dob), Steve Smyth (ex-Testament, ex-Nevermore, gitár) és Damien Sisson (Death Angel, basszus). A három zenész sajnos élőben nem játszik vele, a Šiškában viszont Stephen Goodwin basszusgitáros (ex-Vicious Rumors), Justin Sakogawa gitáros (Hatriot) és Wes Anderson dobos (ex-Blind Illusion) segített ledarálni a műsort. A From Hell nem kínált semmi megrázót, de a death/thrash metalról alkotott elképzelésük teljesen korrekt volt, kifejezetten romboló volt a szinkópás riffelés, és a technikai gondok ellenére magabiztosan, kielégítően abszolválták a fellépésüket. A zenéjüknél azonban még inkább George imidzse maradt meg az emlékezetemben, amely kinézetre leginkább valamire emlékeztetett, ami a Mortal Kombatból és/vagy a Marvel Avengersből szökött meg, hehe.
Az első két banda viszont, őszintén szólva, ezúttal inkább teher volt, mint bármi más, mert a közönség egyértelműen másra várt. Először a Possessed jött, a zenekar, amely kultikus dalával, a „Death Metal”-lal nevet adott egy egész műfajnak, és ma is az egyik megalapítójának számít; ezt életében még maga a death metal keresztapja, Chuck Schuldiner is elismerte. A Possessed az 1984-es Death Metal demójával, még inkább pedig a Seven Churches (1985) debütalbummal kétségkívül lerakta a műfaj alapjait. A két gitáros, Mike Torrao és Larry LaLonde gonoszul csengő riffjei már a thrashtől való bizonyos elmozdulást jelentettek, az akkori basszusgitáros és énekes, Jeff Beccera pedig okkult, sátánista és istenkáromló szövegeivel járult hozzá. Beccera ma az egyetlen eredeti tag a zenekarban, mellette olyan bandák tagjai játszanak, mint a Sadistic Intent, a Gruesome és a Coffin Texts. A Possessed nálunk már lenyűgözött a Metaldays 2013-on, a fesztivál egyik legjobb fellépésével, ezért most is nagyok voltak az elvárások. A srácok igazolták őket, még ha ez a koncert nem is volt olyan intenzív, mint a fesztiváli. A hangzás a hangbeállításra jutó idő hiánya ellenére kiváló, pokolian hangos és tiszta volt, a banda pedig éppen megfelelően vadult be. Jeff ezúttal nem sokat kommunikált a közönséggel, de énekben mindent beleadott, őt viszont elhomályosította az állati jó dobos, Emilio Marquez, aki könyörtelenül püfölte a dobfelszerelést. A Possessed egy jó óra alatt végigszáguldott olyan klasszikusokon, mint a Beyond the Gates, a Tribulation, a The Heretic, a Storm in My Mind és a The Exorcist, hozzátettek egy új dalt, az Abandonedet, amely az készülő visszatérő albumon kap majd helyet (és inkább a Seven Churches, mint az EP logikus folytatásának hangzik), majd az egyetlen lehetséges módon köszöntek el. Death Metal!
A színpad elhúzódó előkészítése után az osztrák black/death metalos Belphegor lépett fel, akik a színpadaink jó ismerősei, így tudtuk, mire számíthatunk. Nem kaptunk se többet, se kevesebbet egy adag korrekten előadott black/death metalnál, fojtogató tömjénszag kíséretében, amely megtöltötte a Kino Šiška termét. A Belphegor így már közelít a Behemoth (giccses) showjához, de egyébként most sem kínáltak semmi különösebben megrázót. Helmuth frontember nem erőlködött túlságosan a közönséggel való kommunikációval, a Belphegor pedig teljesen standard klasszikus szettet játszott a Lucifer Incestus és a Bondage Goat Zombie albumokról, hangsúlyt fektetve a még mindig aktuális Conjuring the Deadre. A Belphegor szettje a negyedik negyedóra végére, vagyis az egy és negyed órás fellépésük vége felé már becsülettel elhúzódott, és egyre egysíkúbbá vált, és úgy hiszem, nem csak én vártam azt, hogy az osztrákok idő előtt befejezzék, és átadják a színpadot az Absunak.
Csak fél egykor, a sok csúszás miatt vártuk meg a régen várt texasi black metalosokat, az Absut, akik nagyjából ötévente szánják rá magukat az európai színpadokra. Az Absunak sajnos csak egy jó fél óra jutott, ezért a Proscriptor, Ezezu un Vis Crom trió a szumer/kelta/okkult színezetű black metaljával veszett kutyaként száguldott végig a szettjén. Az Absu fenomenálisan vezetett be minket a mitológiai okkult black metal világába, amelyet az embertelenül jó Proscriptor dobszalvái irányítanak. Ő nemcsak a polipkarú dobolásról gondoskodik, hanem a nyers és agresszív énekről is. Hihetetlen, hogy a srác egyszerre képes ilyen bonyolultan dobolni és ráadásul teli torokból énekelni. Bár Proscriptor a közönséghez szólva teljesen kifulladt, a kondícióját rendkívül megterhelő fellépés egy pillanatra sem hagyta cserben. Hasonlóan mindent beleadott Ezezu és Vis Crom is, ezúttal pedig Proscriptor a dobfelszerelése mögül is előlépett, és kizárólag az énekes szerepébe bújt, amit szintén kiválóan megoldott.
Setlist
POSSESSED:
1. Pentagram
2. Beyond the Gates
3. The Eyes of Horror
4. Tribulation
5. Swing of the Axe
6. The Heretic
7. Satan’s Curse
8. My Belief
9. Storm In My Mind
10. Abandoned
11. The Exorcist
12. Death Metal
BELPHEGOR:
1. Feast Upon the Dead
2. Bleeding SalvatioN
3. Gasmask Terror
4. Diaboli Virtus in Lumbar Est
5. Belphegor – Hell’s Ambassador
6. Lucifer Incestus
7. Conjuring the Dead/Pactum in Aeternum
8. Bondage Goat Zombie
9. Apophis – Totenbeschworer
10. Totenkult – Exegesis of Deterioration
— ráadás —
11. Stigma Diabolicum
ABSU:
1. Terminus (…In the Eyes of Ioldanach) / Swords and Leather
2. The Sun of Tiphareth
3. Highland Tyrant Attack
4. Prelusion to Cythraul / … and Shineth Unto the Cold Cometh
5. A Shield With an Iron Face
6. Stone of Destiny (…for Magh Slecht and Ard Righ)
— ráadás —
7. The Gold Torques of Ulaid
Képgaléria
