Carina-móka Šiška ipari zónájában! (2016)
Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Ljubljana / HD Club / Szlovénia
A koncert dátuma: 2016. november 24.
Nézőszám: 25
Jegyár: 0,00€ (ingyenes belépés!)
2016. november 24-én jó néhány koncertesemény zajlott Ljubljanában, a környékén és Szlovénia más részein. Az ausztriai Velden am Wörthersee-ben ezen a napon lépett fel a kanadai blues-rock gitárhős, Pat Travers. A RockLine viszont azon a napon Ljubljanában maradt. A heti szünet az olasz–osztrák kalandtúrák után cseppet sem ártott. Csapatunk ezúttal Šiška ipari zónájában, Stegnében kötött ki. Itt található ugyanis a HD Club, amely időnként életre kel. Ha október végén ugyanebben a klubban, a Siddharta háromlemezes vinilkiadványának, az „Infra – Ultra” albumnak a bemutatóján alig lehetett mozdulni, ezúttal egészen más volt a helyzet. Amikor este tíz órakor végre színpadra léptek a Carina tagjai, a helyszínen alig jó húsz ember volt, többségükben barátok és ismerősök.
A Carina aznap este szextettként mutatkozott be! A zenekart rutinos zenészek alkotják, akik legfényesebb korszakukban így vagy úgy a Sokoli, az Otroci Socializma, a Berlinski zid, a Neodvisni sindikat és a VIA Ofenziva soraiban játszottak. Maradandó nyomot hagytak a szlovén punkrock-színtéren, a Carinát pedig a dörgő hangú énekes, Marin Rosić, a gitáros és a Dnevnik újságírója, Borut Mehle „Meho”, a szlovén basszusgitárosok veteránja, Dare Hočevar, a tapasztalt Roman Dečman „Romzi” (dob), valamint a háttérénekesnők, Barbi és Nadka alkotják.
Alig több mint egy óra alatt a banda „ránk zúdította” saját dalait: Max, Lahka brez, Gibam, Mir, Prazne flaše, Mesto, Oči, Kvart, Nš člouk, Lublanca-Sava, Fukat-Lizat, Kurčenje, Golovc, Suzana, Vodmatski fant, Banana, Uročeni smo, Čekić, Prvi november, Krog, Bog, és a maguk módján előadták a (várható) feldolgozásokat is: a Narodna pjesma (Paraf) és az Osmijeh (Grupa 220) című dalokat.
Bár a Carina rendkívül érdekes punkrock-banda, és megvan a maga nyoma, amellyel a hasonló szlovén zenekarokhoz képest a zeneibb és ritmikailag erősebb rockbástyák közé tartozik (időnként egy-egy funkos pillanat is belecsúszik a súlyos ritmikai lendületbe), az előadás összképét az üres terem mellett a hangzás is rontotta, amelyben a hang szó szerint „elnyelődött”. Tisztán csak Romzi ágyúdörgésű pergője hallatszott, amely dühösen szelte át a klub levegőjét, szépen ki lehetett hallani Dare végig igen aktív, dallamos basszusgitárját is, miközben az ének és Mehle gitárja végig kissé tompa, fojtott maradt.
A banda tehát egy rendes kis órát játszott végig. Magabiztosan, nagyon szépen összeszokottan. A szövegekből az önirónia sosem fogyik ki, a lázadó hangot pedig felismerhető karakter üti nyélbe, amelyet a tragikomikus Slovenceljn és kalandjai vezérelnek. A Carina továbbra is szuper szórakoztató banda. „Levetkőzött”, borzas rock’n’rollt nyomnak, amely egyenesen tökön és homlokon rúg. Nem ismer kicset, sem hivalkodást, hanem közvetlenül, őszintén és szívből üt. A banda tetőtől talpig kiváló formában van. A megfontolt, rutinos zenészek tudják, hogyan kell kiszolgálni a rock’n’roll lényegét. A közönség viszont ezt manapság már nem érzékeli. Ez a közönség egyszerűen (megint) cserben hagyta a zenekart. A gyenge látogatottság újabb figyelmeztetés, hogy joggal aggódhatunk a rock’n’roll varázsának eltűnése miatt. Ez kihuny azzal a generációval, amely ezt a varázst megteremtette. A helyszínen ismét többségben az „ötvenesek” gyűltek össze, fiatalokat sehol sem láttunk. Úgy tűnik, a fiatalok úgy döntöttek, hogy elég, ha a lázadókat egész életükben helyettük a szüleik játsszák.
Képgaléria



















