Megjelenés dátuma: 2004. 03. 30.
Kiadó: Mister E
Produkció: Orlando Allen és Zubin Henner
Hossz: 47:52
Műfaj: progressive rock / space rock
Értékelés: 9/10
A legendás nemzetközi progresszív csapat, a Gong tizenegyedik stúdióprojektjére, a 2004-es „Acid Motherhood”-ra a különc ausztrál zenész, Daevid Allen teljesen szétszedte az előző albumot, a „Zero to Infinity”-t (2000) felvevő felállást, az új tagokat pedig úgy találta meg, hogy a Gongot összeolvasztotta a University of Errors néhány tagjával és a japán pszichedelikus Acid Mothers Temple-lel. Innen az album címe is, amelynek borítója a Gong történetének legbizarrabbja: Allent ábrázolja egy meztelen várandós nő testével. Erre a zenészre, aki fiatalabb korában a hozzáférhető szerek többségét kipróbálta, jellemző volt, hogy az évekkel csak egyre bolondosabb és különcebb lett, és ez az új Gong zenéjén is jól érződött.
Az „Acid Motherhood” fő sajátossága a három gitár (Daevid, Kawabata Makoto és Josh Pollock) és a fúvós hangszerek teljes hiánya volt, ami a Gong történetében először fordult elő. A dobok mögött először tűnt fel Allen fia, Orlando, aki az „I See You” (2014) albumon ismét visszatért. A régi Gong-tagok közül Daevidon kívül az „Acid Motherhood”-on hírmondó sem maradt, csak Allen élettársa, Gilli Smyth tűnt fel vendégként a „Supercotton” című dalban.
Már a nyitó darab, a rövid avantgárd-pszichedelikus instrumentális „Ocean of Molasses” jelezte, hogy a Gong egyik legkülönösebb teljesítménye következik a színes történetükben, a korábban említett „Supercotton” pedig tele volt Allen neurotikus monológjaival, őrült gitárimprovizációkkal, disszonáns hangokkal és teljes pszichedelikus-avantgárd káosszal. Daevid nyilvánvalóan a viszonylag nyugodt, dallamos és meditatív előd, a „Zero to Infinity” után az „Acid Motherhood”-on újra fel akarta támasztani a Gong jóval avantgárdabb és disszonánsabb gyökereit, ami a dalok többségében egész jól sikerült neki. A váratlan ambient fordulatról a jóval meditatívabb és finomabb „Olde Fooles Game” gondoskodott, egzotikus ütőhangszerekkel és Cotton Casino billentyűs jellegzetes space rockos szintetizátortextúráival.
A space rock és a prog metal furcsa instrumentális hibridje, a „Zeroina”, amely a Gong antihősének, Zero the Hero-nak a női változatára utal, kompromisszumok nélküli keresztezés volt a pszichedelia és a brutalitás között. A Gong-mitológia a legtöbb „Acid Motherhood”-szövegben még mindig jelen volt, bár ezúttal koncepció és a szokásos pszichedelikus „régi ismerősök” nélkül. A „Brainwash Me” újabb meglehetősen komikus space rock kísérlet volt Allen félőrült vokális morgásával, fütyüléssel, rengeteg disszonáns hanggal és szétszórt gitárvariációkkal.
A „Monstah!” újabb kaotikus, sötét hangulatú instrumentális volt pszichedelikus-avantgárd ritmikai fűszerezéssel. Az érezhetően finomabb space rockos darab, a „Bazuki Logix” Kawabata Makotót hozta bouzoukin és számos éteri hullámzást a szintetizátoron. A „Waving” ismét ambient szépségű, akusztikus irányultságú szerzemény volt, amely csodás kontrasztot adott az album legtöbb darabjának kaotikus természetéhez képest. A közel 14 perces „Makedoten” volt az „Acid Motherhood” kísérleti csúcspontja, és kézzelfogható bizonyíték arra, hogy a Gong idős korára is kész volt a kiszámíthatatlan improvizációs kalandokra, hiszen mindhárom gitáros, élükön Allennel, ezúttal alaposan elengedi magát. A záró szuperpszichedelikus kísérletet, a „Switchless In Molasses”-t a legkönnyebb úgy leírni, mint keresztmetszetet Daevid szokásos lelkiállapotából, amikor túl sokat kezd gondolkodni a világ ökológiai és társadalmi igazságtalanságain.
Az „Acid Motherhood”, három különböző, de rokon zenekar fúziójának gyümölcse Allen zseniálisan különc vezetésével, teljesen egyedi kísérlet volt a Gong izgalmas és hosszú történetében. Vele a Gong, amely ezúttal „a legkevésbé klasszikus” felállásában lépett fel, visszatért az avantgárd-pszichedelikus gyökerekhez, ami megörvendeztette Allen legkülöncebb és legkísérletezőbb arcának minden rajongóját. Allen annyira lelkes volt az Acid Mothers Temple-lel való együttműködéstől, hogy a két zenekar fúziója Acid Mothers Gong néven hosszú turnéra indult. Úgy tűnt, a klasszikus Gong a múlté, de Allen nem lenne Allen, ha nem fordította volna „fejtetőre” ismét a dolgokat közvetlenül a következő album, a „2032” (2009) felvétele előtt, és nem hozta volna vissza szinte a teljes klasszikus Gong-felállást, kivéve a néhai legendás dobost, Pierre Moerlent.
A kritikát írta: Peter Podbrežnik
Dallista:
1. Ocean Of Molasses (0:32)
2. Supercotton (8:36)
3. Olde Fooles Game (2:08)
4. Zeroina (2:56)
5. Brainwash Me (3:58)
6. Monstah! (2:31)
7. Bible Study (0:30)
8. Bazuki Logix (4:15)
9. Waving (4:05)
10. Makototen (13:36)
11. Schwitless In Molasses (4:35)
Gong:
Daevid Allen – gitár, ének
Josh Pollock – gitár
Kawabata Makoto – gitár, bouzouki
Cotton Casino – szintetizátor, vokál
Dharmawan Bradbridge – basszusgitár
Orlando Allen – dob
Vendégzenészek:
Gilli Smyth – ének (2)
Kurt Schwitters – vokál (11)
Greg Sheenan – dob (3), ütőhangszerek (6)
