Death metal-darálás a Monstrosityvel!

A floridai Tampa egyet jelent a death metallal, hiszen ott hozta világra a műfajt a Death, a Morbid Angel, az Obituary és a Cannibal Corpse (utóbbiak igaz, csak valamivel később költöztek Floridába Buffalóból). A nagyobb és kommerciálisan sikeresebb death metal bandák árnyékában azonban sajnos rengeteg minőségi csapat ragadt, mint például a Nocturnus, a Brutality és a Monstrosity. Utóbbit sokan már teljesen leírták, hiszen utolsó albumukat, a Spiritual Apocalypse-t még a régmúlt 2007-ben adták ki, aztán többé-kevésbé feledésbe merültek. Ám az egyetlen megmaradt eredeti tag, Lee Harrison dobos szívében még mindig nagyon is erősen dobog a death metal, és a Monstrosity tavaly ősszel a The Passage of Existence című, kiváló visszatérő lemezzel támadt fel halottaiból. Ez pedig a death metal-puristák nagy örömére egészen Ljubljanáig hozta el őket!

Elsőként – egy „akadémiai negyedórás” csúszással – a varasdi Cold Snap lépett színpadra, akik nem teljesen ismeretlenek a szlovén színpadokon, tavaly például a Metaldays fesztivál Lemmy színpadán játszottak. Ezúttal jóval kisebb színpadon mutatkozott be az ötös, de hasonlóan gyér közönség előtt. Ennek okát valószínűleg a korai időpontban és a szép időben kell keresni, ami miatt elég sokan még az Orto udvarán lógtak, de tény az is, hogy a Cold Snap kifejezetten idejétmúlt metalt játszik, ami a Monstrosity-féle bandák rajongói között még nehezebben talál helyet magának. Zeneileg ugyanis a Cold Snap valahol a kilencvenes évek végén, az ezredforduló környékén ragadt, amikor a mélyre hangolt gitárokat és a groove-ot olyan bandák hozták be a metalba, mint a Sepultura a Roots-szal, majd a Soulfly. A Cold Snap magabiztosan és energikusan hozta le a koncertjét, de senki sem panaszkodott azon, hogy a játékidejük jócskán megkurtult az eredetileg tervezetthez képest.

Még nagyobb műfaji kitérőt jelentett az est főzenekarától a brit The Devil, akik szintén régi ismerősök a hazai színpadokon (ők is játszottak már a Metaldaysen). Az atmoszferikus metalt nyomó instrumentális négyes ezúttal is a velencei karneválra emlékeztető maszkok mögé bújt, egyébként pedig sikeresen az est vizuálisan legszebb részébe burkolta az Ortót. A fényjáték szépségét nemcsak a banda megjelenése dobta fel, hanem főleg a háttérben vetített felvételek az emberiség tévedéseiről és tévútjairól (háborús konfliktusok, atomrombolás, politikai propaganda), amit különféle idézetek és beszédek hangfelvételei húztak alá. Ám ami egy-két számig még érdekesnek tűnt, hamar unalmassá és egyhangúvá vált, és a The Devil mellett az sem szól, hogy egyetlen stúdióalbumukat még a régmúlt 2012-ben adták ki. A The Devil fellépését a végén szépen feldobta egy csuhás, ujjain lézerekkel felszerelt szerzetes megjelenése, aki valami apokaliptikus szekta vezetőjének tűnt – ám egyúttal ez a legtöbb, ami a banda koncertjéből megmaradt az emlékezetben.

A két, műfajilag teljesen oda nem illő banda után végre eljött a legendás floridai death metalosok, a Monstrosity élők közé való, nagyon várt visszatérésének ideje. Ők sajnos karrierjük nagy részében „George »Corpsegrinder« Fisher egykori bandája” maradtak, és ezt a státuszt igazságtalanul soha nem is tudták lerázni magukról. Talán ez csak még jobban feltüzelte őket, hiszen valójában egyetlen gyenge stúdióalbumuk sincs, azt pedig, hogy még mindig pontosan tudják, mi az igazi death metal, a The Passage of Existence-szel bizonyították, ami 2018 egyik legjobb death metal-albuma volt. A Monstrosity épp erről a lemezről egy hármassal köszöntötte a ljubljanai közönséget, és a srácok a Cosmic Pandemia-Kingdom of Fire-Radiated sorral rögtön bebizonyították, hogy ördögien jól szólnak. A jobb oldali gitáros, akinek a nevét sajnos nem sikerült kibányásznom, ingecskéjével, szemüvegével és göndör fürtjeivel inkább illett volna a The Black Dahlia Murderbe, mint a Monstrosityba, de a dolgát nagyon jól végezte, hiszen az ő segítségével, de főleg a kiváló Harrisonnak köszönhetően a Monstrosity death metal-romboló gyöngyszemek nemes válogatásával darált végig. Az amerikaiak a nagyjából százfős közönséget a Spiritual Apocalypse-hez való visszanyúlással is boldoggá tették, még inkább pedig a múltba, a kultikus Imperial Doom, In Dark Purity és Millenium albumokhoz való visszatéréssel. A Monstrosity kiválóan tette a dolgát, és remek hangzás mellett csillapította a death metal ütős adagja iránti nagy étvágyat. Kissé keserű szájízt csak a közönséggel való kommunikáció hagyott, ami gyakorlatilag nem létezett, hiszen Mike Hrubovcak mindössze egyetlen számot volt képes felkonferálni, valamint az előzetes beharangozással ellentétben (túl) rövid szett. A Monstrosity ugyanis mindössze egy óra után búcsúzott, és még ebbe az egy órába is belepréselt Harrison egy eléggé oda nem illő és semmitmondó dobszólót. A Monstrosity-koncert így szép emlékként marad meg, de igazán nagyot sajnos nem szólt.